Néhány gondolat… — Pannonhalmi Tibor írása

Néhány gondolat a gyülekezeti éneklés okán

 

Igen lényeges szempont, hogy a mindenkori kántor, orgonista vezeti, nem kíséri a gyülekezetet! Egyébként felesleges lenne az orgona. Csak úgy mehet szép rendben az éneklés, ha ezt mindenki elfogadja!

Már az előjátékra érdemes figyelni, mert akkor lehet ráhangolódni az ének karakterére, tempójára.

Az ének tempóját, érzelmi töltését a szöveg tartalma adja. Azt lehet kifejezni, átadni az énekléssel.

Csak így hiteles az éneklés!

Nem énekelhetjük elhúzva, vontatottan pl. az „Ím bejöttünk nagy örömmel…” kezdeti énekünket.

Az énekelt szöveg nem lehet lassúbb, sem gyorsabb a beszéd tempójánál.

Gyakori zavaró hiba a nyolcad menetek elhúzása az indító negyedek után, pl.: „Örvendezzetek egek”   tá tá ti ti ti tá;

„Tebenned bíztunk eleitől fogva”   tá tá tá ti ti ti ti ti ti tá tá ;

Fontos ráérezni az ének buzdító, magasztaló, vagy fohász tartalmának kifejezésére. Így nyerhetünk valós áldást, örömöt az éneklésünkben. Így lehetünk az igehirdetés kiegészítői, örömteli részesei.

A reformációnak, megújulásnak folyamatosnak kell lenni, ez érvényes az éneklés stílusára is.

Nem szerencsés ragaszkodni a régi, javarészt tárgyi feltételek hiánya miatt kialakult gyakorlathoz. Különös tekintettel a fiatalokra és missziós kötelezettségünkre!

Az éneklés a falakon kívül is hallható!

Fentiekkel nem szeretnék kioktatónak tűnni, csupán sok évtizedes tapasztalatomat, meggyőződésemet írtam le!

 

Pannonhalmi Tibor

Balatonalmádi, 2017. november 26.