Nagykeddi áhítat

NAGYKEDDI ÁHÍTAT


(6) De remélem felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk.

Pál nem rendelkezik semmilyen kényszerítő eszközzel, hogy a korinthusiakat hitükben erősítse, közöttük rendet teremtsen. Pál végképp nem rendelkezik semmilyen eszközzel arra nézve, hogy kivívja a korinthusiak elismerését irányukban. Aki az Úrnak szolgál, az egyetlen eszközzel rendelkezik, Isten Igéjével, és könyöröghet a Lélek erejéért. Ez az egyetlen „fegyverünk”. Az egyház nem hatóság, nem is viselkedhet hatóságként. A látható egyház e-világban intézményként jelenik meg, akár intézményeket is tarthat fenn, ami már egyházjog és egyházpolitika. Ezek is nélkülözhetetlenek. De ha az egyház egy határon túl intézményesül, szem elől tévesztheti, az „ügyintézések” tömegében, lényegi szolgálatát. Most az Úr, ezekben a nehéz időkben, megállított bennünket, hogy szolgálatunk lényegére, az evangélium „eszköztelen” hirdetésére irányítsa a figyelmünket.

Mi nem kényszeríthetünk senkit, csak remélhetjük, hogy sokan felismerik az evangélium igazságát és örömét, a ránk bízott üzenet életmentő ajándékát. Mi „csak” tesszük a dolgunkat, hűséggel, hirdetjük a ránk bízott üzenetet; az Úr pedig Igéje és Lelke által majd munkálkodik. Az üzenet pedig ez: „Ember, törékeny vagy; az Úr a te Megtartód; bízz az Úrban!” Ez a felismerés a Szentlélek ajándéka. Az Úr azonban arra méltatott bennünket, hogy általunk jusson el az emberekhez ez az üzenet. Mi nem kényszeríthetjük ki ezt a felismerést, de könyöröghetünk ezért a felismerésért, remélhetjük ezt a felismerést. Ez a felismerés, az első keresztyének felismerése óta ugyanaz: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Ez a felismerés tesz igazán emberré, mert újjászül, az Isten eredeti gondolata szerinti emberré. Ez a felismerés az örök élet távlataiba helyezi az életünket. Ez a felismerés az üdvösség, amely Isten gondviselő szeretetének maximumát a megváltásban látja: Ha az Isten nem segít, akkor is Ő az Úr, és mi az Övéi vagyunk! Bizonnyal segít, de ha nem tenné is, akkor is Megváltónk van. Megfakult Korinthusban ez a felismerés, és mennyi bajt, problémát, nyomorúságot okozott a lényegi üzenet meghalványodása. A mi életünkben, szolgálatunkban, szavainkban is erőtlenné lett ez a felismerés. Menni mindenben nyüzsög az egyház, és közben elerőtlenedik az evangélium üzenete… Könyörgünk, és reméljük, hogy ismét megerősíti bennünk az Úr az evangéliumi felismerést!

Az apostol reméli, hogy a korinthusiak, krisztusi felismerésükben erősödve, elismerik az ő kipróbáltságát is. Az apostol nem kényszerítheti ki, hogy elismerjék őt Korinthusban. Az apostol „csak” szolgálhat a Korinthusiakért, könyöröghet értük. Az apostol ezt soha nem adta fel, még akkor sem, amikor alig volt látható eredménye a munkájának. Az apostolt megpróbálta az Úr, kipróbálta az Úr; és az apostol, Isten erejéből és kegyelméből megállhatott. Akit azonban kipróbált az Úr, azt hamarosan mások is elismerik. Ez a kipróbáltság a hitelesség, amely nem tökéletesség, hanem annak bizonysága, amely ragyog rajtunk mások felé, miszerint mi az Úr kezében vagyunk. Az evangélium megtartó felismerése hordoz, elismertté tesz, olyanná, mint amilyen a tűzben kipróbált arany. Nincs ennél nagyobb elismerés. Minden másoktól kapott elismerésünk megfakul, elmúlik…

 

Steinbach József