(14) Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük.
(15) Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse Őt.
(16) Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük?
(17) A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van;
(18) és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.
(19) Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!
(20) Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája.
(21) Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta.
(22) Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!
(23) Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz.
(24) A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!
(25) Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!
(26) Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt.
(27) Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt.
(28) Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni?
(29) Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.
(Márk 9,14–29)
(Márk 9,22–23)
Jézus Krisztus gyönyörű kijelentése szólít meg bennünket ezen a vasárnapon: Minden lehetséges annak, aki hisz (23).
Bátorító, felemelő kijelentés.
Ugyanakkor vizsgáljuk meg alaposabban!
Mit jelent ez a kijelentés pontosan: Minden lehetséges annak, aki hisz.
Milyen összefüggésben hangzik fel Jézus Krisztus kijelentése?
*
Egy minden tekintetben LEHETETLEN HELYZETBEN szólal meg ez a jézusi kijelentés.
Ha a történet szereplőit megvizsgáljuk, akkor látjuk e lehetetlen helyzet részleteit.
Időzzünk el egy kicsit ennél a pontnál!
Előttünk áll egy beteg fiú (17–18; 22).
A Biblia leírása szerinti tünetek alapján ma így mondanánk, hogy egy epilepsziás rohamokkal küzdő fiatalemberről lehetett szó.
A Biblia leírása azonban ennél a szakasznál is felhatalmaz bennünket arra, hogy sokkal általánosabban értelmezzük itt a betegséget.
A Biblia betegségszemlélete az, ami számunkra irányadó, túlmutatva ezen a konkrét betegségen, az epilepsziás fiú betegségén, és rámutatva a beteg emberre, arra, hogy mindannyian betegek vagyunk; csak idő kérdése, mikor lesz ez láthatóvá rajtunk…
Minden betegség gyökere valójában az, amit a Biblia bűnnek nevez, miszerint elszakadtunk az élő Istentől, minden életnek forrásától (Zsoltárok 36,10), az eredetünktől. Ez minden betegség gyökere.
Ezt tisztázva beszélhetünk arról, hogy a testi betegségek hátterében többnyire valamiféle lelki probléma áll, ami kihat a testre.
Sőt, minden testi és lelki probléma mögött, a Biblia betegségszemlélete szerint – így mondja Pál apostol is – szellemi erők és hatalmasságok állnak (Efezus 1,21).
Nagy kérdés az, hogy az élő Isten Jézus Krisztusban közölt gyógyító ereje, mint éltető forrás, jelenik-e meg az életünkben, vagy pedig az ártó, romboló, megbetegítő, életet elsorvasztó szellemi erők és hatalmasságok uralkodnak rajtunk, amelyek aztán le is győznek bennünket. Ezek hatalmába belebetegszik a lélek és belesorvad a test is.
Csak Jézus Krisztus hatalmasabb az életet elsorvasztani akaró hatalmasságoknál (Efezus 1,21). Őnélküle nincs esélyünk. Ez a Biblia tanítása az ember beteg állapotáról, ami egy egészen komplex, holisztikus betegségértelmezés.
Előttünk van tehát egy beteg, ez esetben epilepsziás fiú, a maga konkrét betegségének konkrét tüneteivel, amit az édesapa Jézus elé tár: nagyon sokszor megmerevedik, máskor agresszív tünetei vannak, esett már tűzbe és vízbe, vagy éppen a földhöz csapdosta őt a betegsége (17–18; 22).
Gondoljuk egy kicsit általánosabban végig ezeket a tüneteket. Én már láttam indulatkitöréseket – különböző helyzetekben –; szerintem mindannyian láttunk már ilyet. Sőt, nekünk is voltak már indulatkitöréseink, amikor kizökkenve a szerepünkből, már nem tudtuk tartóztatni magunkat, és egész életünk minden tehetetlen kínja kirobbant ebben. Gyakran egy apró ügy, mint szikra, robbantja be az elrejtett feszültségeket, amely már régóta gyülemlett fel bennünk. A rejtett agresszió felszínre tört… Ki ne érzett volna már hasonlót: „Most olyan állapotban vagyok, hogy ha nem kiálthatok egy nagyot, akkor agyvérzést kapok; most le kell vezetnem valahol a dühöt; most össze kell törnöm valamit…” Ebből fakadhat az a nyomorúság is, hogy egymáson vezetjük le az indulatainkat. A tomboló ember látványa rettenetes, félelmetes és veszélyes. Hány és hány példát lehetne mondani erre a veszélyre, életünkből, közvetlen környezetünkből, a történelem gonoszságaiból. Tombolni nem csak látványosan lehet.
Mi az alapprobléma? Valami megszakadt, valaki hiányzik: az éltető, megváltó, megnyugtató Isten hiányzik. Ez egy lehetetlen állapot. Mindannyian betegek vagyunk, ahogy Ézsaiás próféta mondja (Ézsaiás 1,5). Ebben a történetben, ez a beteg fiú ezt is hirdeti számunkra.
Aztán a másik szereplője a történetnek, a kétségbeesett apa, aki mindent megpróbált már, hogy a fiának gyógyulást szerezzen, ebben a lehetetlen helyzetben.
Teljesen érthető a kétségbeesése, mindenfelé kereste a megoldást, és nem volt megoldás, nem adatott segítség, nem lelt gyógyulást.
Amikor a beteg fiú apja hallott Jézus Krisztus gyógyításairól, akkor egyfajta csodadoktorként tekintett Őrá és Őhozzá fordult: „Ha Te teheted, ha neked lehetséges, akkor segíts rajunk, szánj meg minket…” (22)
Ezen a ponton különösképpen az apa kétségbeesését húznám alá, aki legalább odáig eljutott, hogy látta ezt a lehetetlen helyzetet, belátta a problémát és tudott segítséget kérni: „Segíts rajtunk, szánj meg minket!”
Életünk szánandóságának kétségbeesett elismeréséről van itt szó. A beteg fiú nem volt abban a helyzetben, hogy ezt belássa. Az apa azonban tehette és belátta ezt, fia helyett is, ami már önmagában egy kegyelmi állapot.
Vegyük még hozzá a felsoroláshoz a jelenet két másik szereplőjét is: Jézus tanítványait és az írástudókat; ők az Isten népét, az egyházat képviselik itt.
Jézus a megdicsőülés hegyéről jött lefelé, három tanítványával.
Amíg ők fenn voltak a három tanítvánnyal a megdicsőülés hegyén, addig ez az édesapa a lent maradt tanítványokhoz odavitte beteg gyermekét, segítséget kérve tőlük.
A tanítványok nem tudták meggyógyítani ezt a beteg gyermeket (18).
Uruk a hegyen volt, ők pedig Jézus Krisztus nélkül tehetetlenül álltak a probléma előtt.
A tehetetlen tanítványok, a tehetetlen Isten népe, a tehetetlen egyház képe ez.
Hadd fogalmazzam meg általánosabban az üzenetet. Ha Jézus Krisztus nélkül, az Ő kegyelme nélkül, az Ő gyógyító hatalma nélkül, az Ő evangéliuma nélkül akar az egyház jelen lenni ebben a világban, akkor megtapasztalja a teljes tehetetlenséget és hiábavalóságot. Jézus Krisztus nélkül az egyház nem más, mint egy civil klub, egy szervezet, egy a sok közül, aki éppen csak a lényegi küldetését nem teljesíti, noha annyi mindennel foglalkozik.
Ebben a lehetetlen helyzetben azonban nemcsak a tanítványok tehetetlensége döbbenetes, hanem az írástudók kegyesen tudós szívtelensége is, akik teológiai vitát nyitnak a beteg fölött (14). Sokszor nyitottak az írástudók, bibliai Igéket citálva, teológiai vitákat egy-egy betegség fölött, annak oka felett, a beteg ember bűneinek büntetéseként tudva be egy nyomorúságot.
Ijesztő! Előttünk áll egy beteg ember, és mi teológiai vitát nyitunk, a konkrét részvét és irgalmas segítség helyett, legalább azt megtéve, amit tehetünk. Olyan ez, mint amikor a szenvedő Jób fölött teológiai vitát nyitottak a barátai. Vagy miként a közelmúltban tettük ezt, 2020 tavaszán, a vírusjárvány első hullámában, amikor még nem is tudtuk, hogy mi is ez a vírus valójában, akkor a mi egyházunk – döbbenetes, megbotránkoztató – „okos” teológiai vitát tartott arról, hogy lehet-e és miként lehet, vagy nem lehet kiszolgáltatni az úrvacsorát házi, családi körben. Ez volt a legfőbb dolgunk a vírusjárvány első hullámában.
Erre mondja Jézus: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? (19)
Lehetetlen helyzet ez: A beteg fiú, az elkeseredett apa és a tehetetlen, elfáradt, kiüresedett tanítványok és írástudók – azaz az egyház – jelenléte ebben a világban.
*
Ebben a lehetetlen helyzetben felvetődik a kérdés, hogy miként értsük Jézus szavát? „Minden lehetséges annak, aki hisz!” (23)
Őszintén tegyük fel a kérdést: MI AZ, AMI LEHETSÉGES?
Ebben a lehetetlen helyzetben mi az, ami lehetséges?
Vegyük még egyszer sorra…
Előttünk van egy betegség.
Általánosabban mondom: előttünk van egy probléma.
Egy nagy probléma, egy sokkal nagyobb probléma, mint gondolnánk; nagyobb, mint mi.
Mi nem tudjuk megoldani.
A másik oldalon ott van Jézus Krisztus, az Ő mennyei erejével.
Az apa Őhozzá fordul, egy csodadoktort lát benne, még nem látja meg benne az Isten Fiát.
Ezért az apa így fogalmaz: Te már sokakat meggyógyítottál, hallottam, tehát hozzád fordulok, egy próbát megér. Ha teheted, ha neked lehetséges, akkor segíts! (22)
Itt van a lényeg.
Ezzel ugyanis azt kérdezi a beteg fiú apja Jézustól: Ugye Te nagyobb vagy, mint a probléma?
Adott tehát egy nagy probléma, nálunknál nagyobb probléma, így Jézus felé ez egy fő kérdésnek tűnik, hogy Ő nagyobb-e, mint a probléma?
Jézus Krisztus nagyobb-e a számunkra megoldhatatlan problémánál?
Jézus Krisztus a következőképpen felel: Nem az a kérdés, hogy nekem lehetséges-e; nem az a kérdés, hogy én képes vagyok-e erre, én tehetem-e, hanem az a kérdés, hogy te hiszed-e?
Jézus hozzágondolja a válaszához: Nem is kérdés, hogy én tehetem-e.
Tehát, személyesebben megfogalmazva: Nem az a kérdés, hogy Jézus Krisztus teheti-e, hogy Őneki lehetséges-e, hogy Ő nagyobb-e, mint a probléma, hanem az, hogy mi hisszük-e ezt?
A hit az a vezeték, amely összeköti az áramforrást valamely működő eszközzel. Amennyiben hiányos a vezeték, akkor nem működik az eszköz, mert az áramforrás nem jut el az adott eszközig, hogy azt működésbe hozza. Van egy csodálatos lemezjátszóm, így a komolyzenei bakelitlemezgyűjteményemet újból hallgathatom, de ha nincs bedugva az áramforrásba a lemezjátszó vezetéke, akkor nem szólal meg.
A hit ez a vezeték.
Nem az a kérdés, hogy Jézus Krisztus teheti-e!
Ő teheti!
Az a fő kérdés, hogy mi hisszük-e ezt? Az a kérdés, hogy működik-e ez a vezeték, hitünk vezetéke, amely gyógyítóan köti össze Jézus Krisztus isteni hatalmát a mi életünk ezernyi problémájával, betegségeivel, halálos bajaival.
Mi a hit? A mai Ige alapján hadd definiáljam a hitet!
Akármilyen nagy a probléma, hiszem, hogy Jézus Krisztus nagyobb a problémánál, ezért odahelyezem a problémát Jézus Krisztus kezébe, Őrá helyezem, Őrá terhelem azt, az Ő gyógyító hatalmában reménykedve, az Ő tökéletes akaratára bízva magam, és ezáltal Jézus Krisztust, hitem vezetékén keresztül gyógyítólag összekapcsolom a problémával.
Amikor pedig Őrá helyezem az én nagy problémámat, az Ő gyógyító hatalmára és tökéletes akaratára, akkor én fellélegzem, megszabadulok, minden körülmények között. Tehát, ismét mondom, ebben a megszabadulásban megkönnyebbülök, bármilyen helyzetben vagyok is.
Sőt, ebben a szabadulásban azt a bölcsességet és erőt is megkapom, hogy amennyiben a helyzetemben én tehetek valamit, azt már más emberként teszem, a hit embereként cselekszem meg; mintegy, ha mozdulok, akkor Jézus Krisztus mozdul bennem. Vagyis nem egy tehetetlen ráhagyatkozásról van itt szó, hanem egy hívő, és az adott összefüggések lehetőségei között cselekvő ráhagyatkozásról.
Ez a hit csodája.
*
Amikor mindezeket az apa végiggondolja, akkor kezdi érteni Jézus szavának súlyát: Minden lehetséges annak, aki hisz.
Vagyis nem az a kérdés, hogy Jézusnak lehetséges-e, hanem az a kérdés, hogy én hiszem-e ezt, mert akkor MINDEN LEHETSÉGES ANNAK, AKI HISZ (23–24; 29).
A beteg fiú apja kezdi megérteni Jézus kijelentésének mélységét és magasságát.
Ennek első jele az, hogy itt az apa összeroppan: Uram, hitetlenül hiszek, nem tudok hinni. Semmim nincs Uram (24).
Ez az összeroppanás az első lépés az élő hitre jutás útján.
Soha nem felejtem el, egy katolikus püspök testvérem, aki a betegsége miatt nyugdíjba kényszerült, olyan gyulladásos lábfájdalmakat élt át, aminek nem találták az okát. Sokáig nem is tudták érdemben megszüntetni ezt a hasító fájdalmat, és még a fájdalomcsillapítás sem volt igazából eredményes. Amikor meglátogattam a beteg szolgatársamat, a következőket mondta nekem, soha nem felejtem el: Tudod József Testvérem! Én sokat prédikáltam már a szenvedésről és a hitről, de fogalmam sem volt eddig, hogy mikről beszéltem.
Amikor az ember benne van a bajban, a saját bőrén tapasztalva a kínokat, akkor összeroppanva rádöbben, hogy hitetlenül hisz, hogy nincs semmije…, hit sincs…
Az apa összeroppan.
Aztán az apa elkezd imádkozni: Uram, hitetlenül hiszek, légy segítségül az én hitetlenségemben! (24)
Ez a második lépés az élő hitre jutás útján.
Itt már nemcsak azt mondja az apa, hogy „segíts, szánj meg”, hanem így könyörög, „könyörülj rajtam!” (22)
Ekkor Jézusban is sokkal többet lát már az apa, mint pusztán egy csodadoktort. Ennek jele a könyörgés.
Ez a hit kezdete, amikor az ember beismeri a saját hitetlenségét, és elkezd könyörögni: Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben, ajándékozz nekem hitet, még több hitet, növeld az én hitemet!
A beteg fiú apja rádöbben arra: Semmim nincs!
Könyörgésében pedig megvallja: Mindent Tőled várok Uram, mindent Terád bízok!
Jézus hangsúlyozza is ennek az útnak, így az imádságnak a fontosságát: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” (29)
Ettől kezdve tehát az apa már nem mint csodadoktorra tekint Jézus Krisztusra, hanem mint az emberére, mint az „Isten-emberére”.
Ez a harmadik lépés az élő hitre jutás útján.
Már nem azt éli át ez a kétségbeesett apa, mint a bethesdai beteg: „Nincs emberem!” (János 5,7) Ez rettenetes tapasztalat: nincs emberem, aki segítsen. A beteg fiú apja ettől kezdve úgy tekintett Jézusra, mint az Ő igazi emberére, akinek isteni hatalma van, aki éppen ezért igazán tud segíteni rajtuk.
A hit boldog tapasztalata, hogy az Isten mindig küld emberi eszközöket is, akik segítenek, egy adott lehetetlen helyzetben. Ő küld családtagot, testvért, barátot, orvost. Az ember a hit bizalmában mindent Istentől vár, semmit sem emberektől, éppen ezért meglátja, észreveszi, hogy „van embere is”, vagyis észreveszi az Úr által küldött emberi segítséget is. De soha nem csalódik, ha nem érkezik emberi segítség, mert semmit nem várt emberektől, legfeljebb adott…
Nagy ajándék: mindent az Úrtól várni, semmit sem emberektől, így soha nem csalódhatunk, miközben csoda történik, és meglátom az emberi eszközöket is az életemben.
Vedd észre, eddig is mennyi emberi eszközt adott az élő Isten gyógyító hatalma melléd!
De mindenekelőtt vedd észre azt, hogy te miként tudsz segítő isteni eszköz lenni mások életében.
Ezek meglátása a hit boldog tapasztalatai közé tartoznak, amelyek mindig megóvnak minket a csalódottság örvényeitől.
Legyünk egymás emberei a nehéz helyzetekben!
Innentől kezdve már helyesen érthetjük a mai igeverset is: Minden lehetséges annak, aki hisz (23).
Ez a „minden” a megérkezés az élő hitre jutás útján.
Mit jelent ez a minden?
Ez a minden azt jelenti, hogy sokkal többet készített el az Isten nekünk ebben az életben, mint amivel mi élünk.
Urunk, légy segítségül a mi hitetlenségünkön, adj több hitet, és add, hogy a hitünkkel észrevehessük azt a „többet”, amit Te készítettél nekünk! Mert több az élet (Lukács 12,23), mint ami belőle készen van, mint amit megélünk „itt”; sokkal több az élet, mint amit e-világban életként élünk… Te már ebben a világban is sokkal többet készítettél nekünk. Add, hogy élhessünk ezzel a többel! Cselekedd, hogy már ebben a világban kiteljesedjék az életünk, a Tetőled való élet teljessége szerint.
Ez a minden azt is jelenti: tudom Uram, hogy minden a Te tökéletes akaratodtól függ. Te csak jót akarsz nekünk. A hit az a bizonyosság, amely ráhagyatkozik az Isten tökéletes akaratára, mert a végső megoldás már az övé, így annak e-világi testet öltését az Úrra bízza.
Vagyis, ha ebben a világban nem adatik konkrét gyógyulás, hit által én akkor is gyógyult vagyok már.
Hit által már minden az enyém, az örök élet bizonyossága, a feltámadás öröme, ahol adatik majd a teljes gyógyulás. Tehát nem lehet kihagyni ebből a gondolatmenetből, hogy mindig az örök élet teljességében szabad rátekinteni e világ minden történésére.
Minden lehetséges annak, aki hisz. Ha hit van, akkor minden van.
Sokkal többet ad nekünk Isten, már ebben a világban, mint amivel élünk. Ragadjuk meg hit által ezt az igazán többet; a mindent pedig, a maga teljességében majd „odaát” adja nekünk az Úr. Ez az örök élet tágassága.
Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemen! (24)
–
Hány és hány lehetetlen helyzetet éltünk már át.
Mi lehetséges?
Az elmondottak értelmében minden lehetséges annak, aki hisz.
Nem az a kérdés, hogy Jézus Krisztus teheti-e, hanem hogy te hiszed-e?
Dugjuk be a konnektorba, az áramforrásba a bakelit lemezjátszó vezetékét, hogy megszólaljon a gyönyörű, mennyei bizonyságtételt zengő Bach kantáta.
Minden lehetséges annak, aki hisz!
Úgy legyen!
Ámen.
Imádkozzunk!
Urunk, áldunk Téged a mai örömhírért!
Köszönjük, hogy ezzel az örömhírrel mehetünk el innen! Ez az örömhír ad nekünk reménységet, erőt, örömöt, boldogságot, derűt a következő hétre.
Köszönjük Urunk, hogy életünk sokféle, lehetetlen helyzetében Te nem hagysz bennünket magunkra. Köszönjük Urunk, hogy lehajolsz hozzánk és hitre segítesz bennünket. Köszönjük, hogy növeled a mi hitünket.
Köszönjük Urunk, hogy végigjárhatjuk azt az utat, amit a beteg fiú édesapja végigjárt. Megvalljuk, nincs semmink! Leborulva mindent – még hitet is – csak Tőled várhatunk, és ezáltal felfedezhetjük azt a csodát, hogy Tebenned van emberünk. Köszönjük, hogy Te küldesz emberi eszközöket mellénk a nehéz helyzetekben. Add, hogy mi is áldott eszközeid lehessünk mások életében!
Köszönjük Urunk azt a többet, amit ebben a világban csak Te adhatsz nekünk. Hadd ragadjuk meg hitünkkel ezt a többet, hogy ne sorvadó, hanem teljes életet élhessünk, a próbatételek, betegségek között is, a leglehetetlenebb helyzetekben is, még akkor is, ha nem látszik a megoldás. Köszönjük a bizonyosságot: ha hit van, minden van, mert mennyei világod, gyógyító erőid áradnak az életünkbe, és azok sugározódnak tovább mások felé. Köszönjük ezt a többet, ezt a mindent, amely reméli azt, hogy sokkal többet cselekedsz velünk, mintsem mi azt elgondolnánk, felfoghatnánk, remélnénk. Áldott légy, hogy ezt olyan sokszor megtapasztaltuk már. Köszönjük ezt a mindent úgy is, mint ami majd „odaát” maradéktalanul kiteljesedik. Legyen meg mindenben a Te akaratod.
Köszönjük Urunk, hogy a mennyei áramforráshoz csatlakozhat az életünk, hogy ez az istentisztelet is, bármilyen helyzetben vagyunk is, megerősítette a mi hitünket. Köszönjük, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Köszönjük, hogy a Tieid vagyunk.
Ajándékozz meg bennünket ezzel a hittel! Köszönjük, hogy megajándékoztál bennünket ezzel a hittel!
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2022. január 23.
Márk sorozat: 59.
3. hét.
Vízkereszt utáni harmadik vasárnap, ökumenikus imahét záró napja.
Textus / Lekció: Márk 09,14-29 (22-23)
Igehirdető: Steinbach József