Mi erőtlenek, élni fogunk az Isten hatalmából, a Jézus Krisztussal – Istentisztelet 2020. március 22-én

Az istentisztelet meghallgatható itt:  Mi erőtlenek, élni fogunk az Isten hatalmából, a Jézus Krisztussal (mp3)

Az istentisztelet megnézhető itt:       – Mi erőtlenek, élni fogunk az Isten hatalmából a Jézus Krisztussal (YouTube)

                                                              – facebook.com/reformatus.balaton

 

 

Mi erőtlenek, élni fogunk az Isten hatalmából, a Jézus Krisztussal

(1) Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!” 

(2) Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes; 

(3) minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. 

(4) Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is Őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek.

(2Korinthus 13,1–4)

(2Korinthus 13,4)

 

Élni fogunk! (4)

Ez a mai Ige legfontosabb üzenete.

 

Ezekben a nehéz időkben különösen fontos meghallanunk ezt az örömhírt.

*

Élni fogunk, ha mi ERŐTLENEK VAGYUNK is (4).

 

Az apostol úgy szól itt, a Korinthusi második levél második fejezetében az evangéliumról, hogy ismét rámutat az emberi élet erőtlenségére.

Pál részletesen szólt erről az előző, tizenkettedik fejezetben is.

Ez az erőtlenség, mint összegző kifejezés, az emberlét minden nyomorúságára, törékenységére, halandóságára, esendő gyarlóságára mutat rá.

Ezt az erőtlenséget megtapasztaljuk testben, lélekben, hitben, egyéni és közösségi léptékekben egyaránt.

Ezt az erőtlenséget éljük át most is, ezekben a nehéz időkben.

 

Ez az erőtlenség ugyanakkor mindenkori figyelmeztetés az ember számára:

„Ember, nem élhetsz Isten nélkül, nem élhetsz az élet Ura nélkül, nem élhetsz az élet forrása nélkül!” (Zsoltárok 36,10)

Rendkívüli helyzetekben az Isten különösképpen figyelmeztet bennünket erre.

Nem azért teszi ezt az Isten, hogy megalázzon bennünket, hanem hogy hitre ébresszen fel minket.

 

Ez az erőtlenség a mai igeszakaszban egészen sajátos összefüggésben szerepel: „…ha mi erőtlenek is vagyunk Őbenne…” (4)

Ez az igevers rámutat arra, hogy az élő Isten ügye, a Jézus Krisztus ügye, erőtlen ügynek tűnik ebben a világban, hiszen az elhajlott világ mindig máshol keresi az élete értelmét, örömét, kiteljesedését, megoldását, nem pedig az Úrban.

Különösképpen erőtlennek tűnik a szenvedő és megfeszített Jézus Krisztus hirdetése.

Ugyanakkor mondjuk ki, hogy a világ az igevers örvendetes folytatásával sem tud mit kezdeni, vagyis Jézus Krisztus feltámadása is ugyanolyan botrány a világ számára, mint megváltó halála.

Pedig az apostol éppen ezt az örömhírt hangsúlyozza: „…ha mi erőtlenek is vagyunk Őbenne, élni fogunk vele együtt az Isten hatalmából…” (4)

Mivel egyre ritkább az élő hit, a Megfeszített és Feltámadott Jézus Krisztusba vetett bizonyosság; sőt az egyház is ezernyi pótcselekvéssel és technikával próbálkozik, hogy hasson az emberekre – mintha nem is számolna Isten hatalmával –; ezért marad az erőtlenség és a tehetetlenség.

*

Ugyanakkor nincs más gyógyszer, mint meghallani az evangéliumot, és abba kapaszkodni, abból erőt merítve tenni a dolgunkat, amíg lehet!

Halljuk meg tehát a mai Ige folytatását: ÉLNI FOGUNK! (1–4)

 

Tehát a mostani helyzet is megtérésre hív minket.

Isten Igéje rá akar mutatni arra, hogy erőtlen életünk erős lehet Őbenne: „…ha mi erőtlenek is vagyunk Őbenne, élni fogunk vele együtt az Isten hatalmából…” (4)

Élni fogunk!

Kegyelmi állapot, ha mi erőtlen emberek meghallhatjuk és elfogadhatjuk ezt az evangéliumi folytatást.

Ez a mindenkori örömhír, az evangélium.

 

Élni fogunk! Hiszen hatalmas Istenünk van!

Jézus Krisztus halála és feltámadása a hatalmas, erős Istenre mutat, aki az élet Istene.

Az egyetlen Isten életet ajándékozó, életet megújító, életet megtartó, életet a halál ellenében megváltó, erős Isten.

Ő teremtő és újjáteremtő, szabadító Úr!

Emberi erővel nem tudunk úrrá lenni a halálon, nem tudjuk megújítani és megtartani az életet, legfeljebb egy ideig védelmezni tudjuk azt.

Isten hatalma képes egyedül arra, hogy megtartson bennünket.

Mi Őrá tekintünk, Őbenne bízunk!

 

Élni fogunk! Hiszen Jézus Krisztus halála életet szerzett nekünk!

Pál apostol azt említi először, hogy a mi Urunk meghalt, erőtlenségében.

De a mi Urunk erőtlenségében, szenvedésében is – ott a kereszten is – Isten hatalmas, megváltó ereje mutatkozott meg.

Ő értünk halt meg!

Az Ő megváltó ereje járja át minden szenvedésünket!

Ezt így mondja az apostol: „…aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek.” (3)

Mi erőtlenek vagyunk, de Ő nem az!

Hit által, a mi erőtlenségünkben, szenvedésünkben ugyancsak Isten ereje mutatkozik meg, kiformálódik bennünk a Krisztus, és az a tény, hogy az Ő erős kezében vagyunk!

 

Élni fogunk! Hiszen Jézus Krisztus is él!

A mi Urunk meghalt erőtlenségében, de feltámadt a halálból, Isten erejéből.

Isten életet ajándékozó hatalma lett nyilvánvalóvá kereszthalálában és feltámadásában!

„Ő él az Isten hatalmából!” (4)

Ő legyőzte az ember nyomorúságát, Ő legyőzte a halált, Ő legyőzte a gonosz hatalmát!

Ezekben a nehéz időkben nem is szabad mást hirdetni, csak a kereszt és a feltámadás evangéliumát, az élet evangéliumát! (1Korinthus 2,12)

A korinthusiak keresték annak bizonyságát, hogy az apostol által az a Krisztus szól, aki nem erőtlen, hanem hatalmas közöttük, megváltó, életet ajándékozó szeretetével (3).

 

Élni fogunk, hiszen reménységünk van!

Ez a reménység hit által már a miénk.

Élni fogunk!

Ez a jövő idő, a Jézus Krisztusba vetett hit által már miénk a jelenben is, hiszen aki él és hisz Jézus Krisztusban, az nem hal meg soha, annak örök élete van (János 11,25). Noha át kell majd mennünk, az Isten által kijelölt időben, a meghaláson, annak az örök életnek a teljességébe, amelynek előízéből hit által már eddig is részesültünk.

Élni fogunk! Jézus Krisztusban már miénk az élet!

Ez az élet nem létezés, nem az élet kétségbeesett megragadása, menekülve a halál elől; hanem ez az élet, már itt és most – minden szűkösség ellenére is – az élet teljessége, örömben és reménységben.

Ismétlem az üzenetet, mint az én gyerekkoromban a kórusban újból és újból elmondott memoritereket, amiket aztán soha nem felejtettünk el…

Élni fogunk! Élünk! Miénk az élet teljessége! Az örök életet már most, e-világban éljük!

Élni fogunk! Élünk! Mert Jézus Krisztusban elvehetetlenül miénk az örök élet (Róma 8,38–39).

Élni fogunk, már élünk, „itt” és majd „odaát”

Élni fogunk, élünk, az Úrral együtt – mondja Pál apostol. Ez a reménység megerősít bennünket az Úr „itt” megtartó, gondviselő szeretetében is – kimért időnket Őrá bízva!

Mindenkor Krisztussal vagyunk, mindenkor Krisztussal leszünk! (1Thesszalonika 4,17)

Vigasztaljuk, bátorítsuk egymást ezekkel a beszédekkel! (1Thesszalonika 4,18)

 

Élni fogunk, hiszen erősítjük, segítjük, vigasztaljuk, bátorítjuk egymást!

Élni fogunk, már élünk, az Úrral együtt és egymással közösségben: hiszen Krisztus hatalmas közöttünk… (3)

Pál itt a személyes kapcsolat fontosságára utal (1).

Az apostol igyekszik elmenni harmadszor is Korinthusba (1).

Pál missziójának lényege az volt, hogy elvitte az evangéliumot a föld végső határáig, miközben a már meglévő gyülekezeteket pásztorolta. Az evangélium szolgálata egyszerre hat kifelé és befelé. Az apostol leveleket írva pásztorolta a gyülekezeteket, távollétében.

De tudta, a levél csak kényszermegoldás, szükséges a minél több személyes jelenlét. Ezért készül harmadszor is Korinthusba.

Most mi is csak eme „levél” útján érintkezhetünk, mert az online igehirdetés kényszerhelyzet. De tudjuk, ahol Isten Igéje hangzik, ott így is létrejön a testvéri közösség. Ezt éljük meg most.

Ahogy az apostol is két-három tanú jelenétét említi itt, amely megerősít minden „vallomást”, így a családi istentiszteleteken is megtapasztaljuk Jézus szavát, ahol ketten vagy hárman együtt vannak, Ő ott van közöttük, közöttünk (Máté 18,20).

Erről is szól a mai Ige üzenete; a Korinthusi második levél folyamatos magyarázatában soron következő igeszakaszunk. Keresve sem lehetne gyönyörűségesebb Igét találni, a mostani nehéz helyzetben, mint éppen ezt.

Áldott legyen az Isten, mert az Ő Igéje mindig élő és ható (Zsidókhoz írt levél 4,12), mindig aktuális, mindig reménységgel és mennyei erővel ajándékoz meg minket, hogy mi is tudjunk bátorítani másokat (2Korinthus 1,3–4).

*

MI ERŐTLENEK VAGYUNK, DE ÉLNI FOGUNK AZ ISTEN EREJÉBŐL ÉS HATALMÁBÓL, A JÉZUS KRISZTUSSAL (2–4).

 

Ezt az üzenetet – amit az igehirdetés során általánosabban már megfogalmaztunk – ismét nem a megszokott módon, de annál érthetőbben tárja elénk alapigénk.

Isten ereje „kíméletlen” (2).

Pál apostol így ír a korinthusiaknak: „…ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes…” (2)

Pál is így készül Korinthusba, hogy az ottani problémákat kezelje, az ottani sebeket gyógyítsa, valamint az ottani áldatlan állapotot megszüntesse; így megállítsa „azt a vírust”, amely szinte megállíthatatlanul terjedt a gyülekezetben.

Erre nem maga az apostol volt képes, hanem az Isten, általa munkálkodó ereje. Az apostol csak Isten engedelmes eszköze ebben a kíméletlenségben. Ha mi vagyunk kíméletlenek a másikhoz, gyarló és önző emberi indulatból, akkor engedetlenek vagyunk és a gonosz használ ki bennünket. Isten őrizzen bennünket az ilyen gyarló, emberi kíméletlenségtől.

Ezt az apostol maga is folyton hangsúlyozza.

Az apostol előre megmondja, ahogy ezt másodszori ottlétekor is kilátásba helyezte, és távollétében levelében is említette, hogy nem lesz kíméletes azokhoz, akik vétkeztek (2). Az apostolon keresztül maga Isten kíméletlen most, a korinthusiak felé.

Vannak olyan helyzetek, amikor Isten ereje kíméletlen, éppen azért, hogy megállítsa a további bajokat, éppen azért, hogy életet mentsen.

Amikor Isten kíméletlen, akkor nem a vétkes emberrel szemben kíméletlen, hanem a vétket magát akarja megszüntetni, terjedését megakadályozni, a halál erőit legyőzni.

Amikor Isten kíméletlennek tűnik, hitben járva tudjuk azt, hogy Ő akkor is kíméletes velünk.

Isten erejének kíméletlenségében mindig ott van az Ő irgalma.

Ezt soha ne felejtsük el!

Isten erejének ez a „kíméletes kíméletlensége” emberi eszközökön keresztül mutatkozik meg; ahogy az Ószövetségben megmutatkozott a próféták határozott, intő, ítéletes hangja által; vagy a mai Igében megmutatkozik Pál apostol határozottsága által, aki minden erőtlensége ellenére is erős tudott lenni az adott helyzetben, hogy a gyógyulás érdekében fenntartsa a rendet és megszüntesse a vétek terjedő vírusát.

Ezért eljött az idő, hogy „bottal” ment a korinthusiakhoz és nem szelíd lélekkel (1Korinthus 4,21); de a bot nem ütött, csak figyelmeztetett és határozottan le akart zárni tarthatatlan folyamatokat, az élet, a megmaradás érdekében.

Tehát a kíméletlennek tűnő bot, a nehéz helyzetben is, a kíméletes, szelíd, krisztusi lélek eszköze lehet.

 

Isten ereje azért kíméletlen, hogy megragadhassuk az Ő kegyelmét!

Tehát, ismét mondom, az Isten erejének kíméletlensége a legnagyobb kímélet irányunkban.

Az apostol ezt így fejezi ki: „…minthogy keresitek annak bizonyságát, hogy énáltalam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek.” (3)

Könyörögjünk, hogy megragadhassuk ezt a megtartó kegyelmet!

Könyörögjünk, hogy Isten intő erejének kíméletlensége, Jézus Krisztus megtartó kegyelme által kíméletté, megtéréssé, hitünk erősödésévé legyen!

Könyörögjünk, hogy kereshessük és megtalálhassuk a bizonyságot, és ezzel a bizonyossággal élhessünk: miszerint mi erőtlenek vagyunk; de élni fogunk, már élünk örökké, Isten hatalmából és erejéből.

Nincs ennél nagyobb bizonyosság!

Keressük és tapasztaljuk meg annak bizonyosságát, hogy itt és most is, ezen a rendkívüli istentiszteleten, maga Jézus Krisztus szólt a soron következő Igén keresztül, hogy megtartó szeretetének hatalma megerősítsen bennünket az életben.

 

Isten ereje olykor kíméletlenségében kíméletes, hogy ne csak keressük a bizonyosságot, hanem bizonyosságra jussunk, a Krisztusban: „…minthogy keresitek annak bizonyságát, hogy énáltalam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek.” (3)

Bizonyosságunk van, hogy Krisztus ma is szól!

Bizonyosságunk van, hogy ahol az Úr szól, ott élet támad, ott győzedelmeskedik az élet! Hiszen Jézus Krisztus szava, Igéje egyben szabadító, megváltó tett is.

Bizonyosságunk van, hogy Ő nem erőtlen a mi erőtlen életünkben, hanem hatalmas közöttünk! Ő feltámadott, Ő minket is feltámaszt az új és örök életre!

Áldott legyen az Isten, hogy a modern technika most áldássá lett, és az éteren keresztül is megtapasztaltuk, hogy a világ megváltó Krisztusa szól általunk, nekünk és értünk, ilyen módon is.

Áldott legyen az Isten, hogy így, ezen a rendkívüli módon is közösségben lehettünk Urunkkal, Igéjének üzenetét hallva; és közösségben lehettünk egymással is, imádkozva egymásért!

 

Isten ereje olykor kíméletlenségében kíméletes, hogy belássuk, csakis Ővele együtt, az Úrral együtt fogunk élni! (4)

Őáltala, Ővele és Őbenne azonban már elvehetetlenül miénk az élet! (Róma 8,38)

Őnélküle azonban nincs élet, csakis Ővele!

Mi, erőtlenek, élni fogunk az Isten hatalmából, a Jézus Krisztussal! (4)

Ez a mai evangélium!

Isten ereje életet megtartó erő: Élni fogunk az Úrral együtt!

 

Simon András egyvonalas grafikája olyan ihletett egyszerűséggel kifejezi ezt az evangéliumi üzenetet: „Erősek vagyunk az Isten kezében!” (2Korinthus 10,4)

 

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2020. március 22.

Online istentisztelet a koronavírus-járvány miatt.

(Illusztráció: „Erősek vagyunk az Isten kezében”, Simon András grafikája, 2020. március 22.)

2Korinthus sorozat 37.

  1. hét – Böjt negyedik vasárnapja.

Az istentisztelet meghallgatható itt:  Mi erőtlenek, élni fogunk az Isten hatalmából, a Jézus Krisztussal (mp3)

Az istentisztelet megnézhető itt:       – Mi erőtlenek, élni fogunk az Isten hatalmából, a Jézus Krisztussal

                                                              – facebook.com/reformatus.balaton