Jézust Belzebub szövetségesének mondják – Igehirdetés 2021. január 31-én

Jézust Belzebub szövetségesének mondják

(22) A Jeruzsálemből érkező írástudók pedig azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 

(23) Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 

(24) Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat fenn az az ország; 

(25) és ha egy háznép meghasonlik önmagával, az a háznép sem maradhat fenn. 

(26) Ha tehát a Sátán önmaga ellen támad, és meghasonlik, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. 

(27) Viszont az erős ember házába sem törhet be senki, és nem rabolhatja ki, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és akkor kirabolhatja a házát. 

(28) Bizony mondom nektek, hogy az emberek minden bűne meg fog bocsáttatni, még a káromlások is, bármennyi káromlást is szóljanak, 

(29) de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké. 

(30) Mert azt mondták róla, hogy tisztátalan lélek van benne.

(Márk 3,22–30)

(Márk 3,27)

 

Egy nehéz Ige áll előttünk, Márk evangéliuma magyarázatának soron következő igeszakaszában.

 

Szeretnénk Isten Lelkét segítségül kérve megmagyarázni ezt az Igét, miközben reméljük, hogy élő és fontos üzenetet kapunk ezen a vasárnapon, az Úrtól.

 

Ebben az Igében szó van a gonosz hatalmáról.

Ám ebben az igeszakaszban még inkább szó van Jézus Krisztus egyedüli hatalmáról, aki a leghatalmasabb, és aki erősebb, hatalmasabb még a gonosznál is, a gonosz minden erőinél.

Ez az Ige, végezetül, Isten Szentlelkének hívására indít bennünket: Jöjj, Szentlélek Úristen, hogy amikor a gonosz félelmetes hatalmát látjuk, mindig oda tudjunk menekülni Jézus Krisztus örök győzelméhez, így ebben a győzelemben örömünk és békességünk legyen!

*

A GONOSZ HATALMA (22).

 

Jézus Krisztus gyógyított, sokakat meggyógyított.

Márk evangéliuma részletesen tájékoztatást ad erről.

Jézus mindazokat meggyógyította, akik Őhozzá járultak, testi és lelki betegeket egyaránt, ezzel is megmutatta isteni hatalmát; azt, hogy ki Ő valójában.

A betegséget Márk evangélista többször is definiálja: a betegség a tisztátalan lélektől való megszállottság állapota.

Nemcsak a betegségek egyes fajtájára mondja ezt az evangélista, hanem magára a betegségre is, mindenféle betegségre; arra az állapotra, amiben az ember van.

Bizony, az ember nyomorúságos alapállapota az, hogy beteg, sokféleképpen beteg, pusztító, tisztátalan lélektől megszállott.

A teljes Szentírás tanítása erről a következő: attól kezdve, hogy az ember elhagyta eredetét, az élet Urát – minden életnek forrását, az élet teljességének forrását –, az élő Istent, onnantól kezdve bűnben, betegségben és halálban van.

Az élő Isten nélkül nem élhetünk, legfeljebb egy ideig létezhetünk, vegetálhatunk ebben a világban, miközben sokféleképpen vagyunk betegek, életünk első percétől kezdve mindvégig, gyerekként, fiatalként, meglettként és idősként egyaránt.

Az élő Istent elhagyva – így mondja a Biblia – bűnösök vagyunk. Ennek zsoldja a betegség, a nyomorúság és a halál. Az élő Istent elhagyva, az ember életében, egyéni és közösségi értelemben egyaránt, keletkezik egy vákuum. Ezt a vákuumot – a Biblia tanítása szerint, de igaz tapasztalataink szerint is – azonnal betöltik a gonosz erők, majd azok akarnak eszközül használni bennünket.

Erről is ad tanítást az evangélium, maga az evangélista is: ha nem Isten Lelke tölt be bennünket teljesen, akkor a gonosz vesz bennünk lakozást, annak seregével együtt (Máté 12,45; Lukács 11,26).

Jézus Krisztus azért jött, hogy a gonosz hatalmából megszabadítson bennünket.

Jézus Krisztus gyógyításai ennek jelei: az Ő szabadító hatalmát, a gonosz feletti, szabadító győzelmét hirdetik.

Csodálatos dolog: Jézus Krisztus gyógyított, de úgy gyógyított, hogy megszabadított a megszállottságtól, amelynek látható jele lehetett a testi és lelki gyógyulás is.

Ez nagy örömhír, evangélium: van „Valaki”, aki isteni hatalommal tud rajtunk segíteni, aki ki tud váltani, ki tud szabadítani a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalmából minket, sokféleképpen megszállott és agyafúrt embereket.

Ha ezt nem hisszük, akkor tényleg olyan vákuum keletkezik az életünkben, amely azonnal beszippantja a gonoszt, aki aztán „játszik” velünk, kísért bennünket, és észre sem vesszük, hogy a gonosz eszközei leszünk.

Döbbenetes kijelentés ez, de gondoljunk csak bele, hogy mennyire így van ez!

A mai igeszakaszban pontosan erről van szó.

 

Írástudók jöttek Jeruzsálemből, hogy Jézus Krisztust próbára tegyék, provokálják.

Döbbenetes az a jelenet, amellyel ezek Jézust megvádolják.

Jézus Krisztus gyógyít, Jézus Krisztus szabadít, Jézus Krisztus jót tesz, és ők ezt a jót, ezt az isteni jót gonosznak, rossznak nevezik.

Azzal vádolják Jézus Krisztust, hogy a gonosz seregek fejedelmének segítségével űzi ki a gonoszt, vagyis a gonosz segítségével ad szabadulást a tisztátalan lélektől való megszállottság állapotából.

Döbbenetes, rettenetes vád ez, amely egyébként hatalomféltésből, irigységből és érdekekből fakad. Jézusnak akkor már nagy híre volt, és a kor vallási vezetői, az írástudók, a farizeusok egyszerűen féltették Jézustól a hatalmukat. Az írástudók a gonosz eszközeivé lettek, hatalomféltésből, irigységből, a saját érdekeiket képviselve. Az írástudók ilyen mélyre süllyedtek, hogy az isteni jót, az isteni szabadítást rossznak, gonosznak nevezzék, és Isten szabadító munkáját párhuzamba állítsák a gonosz munkájával, puszta hatalomféltésből.

Pontosan ez a gonosz munkája: ami jó, azt rossznak mondja, és hatalmas káoszt teremt ebben a világban. A gonosz praktikája ez: ami isteni jó, örökkévaló jó, üdvözítő, megváltó jó, azt rossznak mondja, az isteni rendet felborítja, mindent összekever, káoszt teremt, gyakran határtalan önzésből, hatalomféltésből, irigységből, érdekekből.

 

Megalázkodik bennem is a lélek, mindezzel szembesülve.

Eszembe jutott sok olyan tapasztalat, amikor egy-egy nehéz helyzetben, már-már hiúságból, sok egyéb okból, magával ragadott volna az emberi indulat, és közben megszólalt az Isten Lelke: Vigyázz, a gonosz játszik veled!

Isten Lelke munkál abban, aki ezt magán észreveszi, és először magán veszi észre, nem másokon; aki azonban saját magát rajtakapta ezen a nyomorult rabságon, az bizony másokon is látja a rabláncot, azaz lesz szeme észrevenni a gonosz munkáját.

Isten Lelkének munkája: észrevenni azt, hogy milyen nagy a gonosz hatalma; kicsi, apró rezdülésekben, hatalmas tragédiákban, egyéni, közösségi értelemben, világméretekben, az élet minden színterén egyaránt látjuk ezt. Nem akarom ezt tovább részletezni…

Eleven figyelmeztetés számunkra: Vigyázz, most a gonosz akar „játszani” veled!

A „játszani” kifejezés itt idézőjelben értendő, mert életről és halálról van szó.

*

Miközben ezeket végiggondoljuk – megdöbbenve, látva, tapasztalva a gonosz hatalmát –, azonközben ragyog fel előttünk JÉZUS KRISZTUS HATALMA (23–27).

Ez örömteli, megnyugtató!

Köszönjük Urunk, hogy ez az evangélium, ez az örömhír hangzik felénk ebben a nehéz Igében.

 

Jézus Krisztus azt hangsúlyozza az írástudóknak adott válaszában, hogy Ő erősebb, sokkal erősebb, Ő a legerősebb, Ő a leghatalmasabb, hatalmasabb a gonosz hatalmánál is.

Jézus úgy felel meg az írástudóknak, hogy az írástudók logikája, érvelése szerint válaszol, miközben rámutat arra, hogy Őáltala elközelített az Isten országa, az üdvösség korszaka.

Két képet hoz elénk erre nézve a mi Urunk, Jézus Krisztus.

 

Az első kép, Jézus hatalmára nézve – az írástudók logikájával érvelve –, a polgárháború képe.

Amikor egy országban az emberek elkezdenek egymásnak esni, háborúzni, amikor egy ország ilyen értelemben meghasonlik önmagával, akkor olyan gyengévé lesz, hogy a külső ellenség könnyen legyőzheti. Az ilyen ország hamar az ellenség martalékává lehet, mert önmagát gyengítette el, akár halálosan is.

Amikor egy ország, egy nép, egy csoport feladja a hitét, feladja az Istentől kapott értékeit, az identitását, a gyökereit, amikor meghasonlik önmagával, amikor ilyen értelemben is „egymásnak esnek egy országon belül az emberek”, akkor az az ország elveszett.

Ugyanezt a képet szűkebb körben, a ház, a család, a házasság képére is alkalmazza a mi Urunk, Jézus Krisztus, amikor egy házban, egy családban, egy házasságban ugyanez a meghasonlás történik. Abban a pillanatban keletkezik egy vákuum, valami fontos meggyengült, belép egy harmadik, elkezd a gonosz munkálni, sebezhetővé válik a család, a házasság és minden tönkremehet.

Ha tehát ti úgy érveltek – mondja Jézus Krisztus, megszólítva az írástudókat –, hogy én a gonosz fejedelmének a segítségével űzöm ki a gonoszt; vagyis, ha a gonosz űzi ki a gonoszt, akkor a gonosz meghasonlott önmagával, és akkor országának vége van, legyőzetett, és itt van közöttetek az Isten országa.

Ez az első kép, amivel Jézus Krisztus rámutat az Ő hatalmára és az Ő győzelmére, a gonosz hatalma felett.

 

A második kép pedig a tolvaj képe.

Jézus Krisztus szintén az írástudók logikája, gondolatmenete szerint érvel és válaszol.

A tolvaj az erős ember házába csak úgy juthat be, csak úgy rabolhatja ki az erős ember házát, ha ő maga sokkal erősebb.

Evangéliumi üzenet van ebben a képben.

Nem Jézus Krisztus a tolvaj!

A gonosz a tolvaj, aki valóban erősebb az embernél. Mi gyarlók, esendők, törékenyek, kísérthetők vagyunk, pillanatok alatt elbukhatunk, ha csak a saját erőnkből próbálunk küzdeni, ha nem menekülünk oda ahhoz a Jézus Krisztushoz, aki egyedül erősebb, hatalmasabb a gonosznál. Mi azonnal elesünk, ha nem Jézus Krisztus erejével akarunk küzdeni és felvenni a harcot a gonosz seregeivel.

A gonosz erősebb nálunk, a gonosz legyőz bennünket, sokszor legyőzött már bennünket. Engem is, bizonyos helyzetekben, sokszor a földhöz vágott már. Megtapasztaltam már a gonosz erejét, hogy erősebb nálam. A gonosz a tolvaj, mindent elvehet, mindent tönkretehet, mindent szétzilálhat, és kárba veszhet az életünk.

De van „Valaki”, aki egyedül erősebb a gonosz hatalmánál: a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki mindent visszaadhat nekünk.

Mi Őhozzá menekülünk.

 

Két csodálatos kép ez.

Jézus Krisztus, az ellenség logikája szerint érvelve, rámutat a gonosz hatalma ellenében az Ő isteni hatalmára, és arra az örök győzelemre, amit nekünk akar ajándékozni.

*

Ebből következik a lényegi üzenet, ami egy imádság: JÖJJ, SZENTLÉLEK ÚR ISTEN! (28–30)

Szentlélek Isten! Könyörülj rajtunk, áldj meg bennünket, egyen egyenként, és mint a Te népedet is, hogy minden helyzetben, Tebenned bízva, Tehozzád tudjunk menekülni, megtapasztalva a Te hatalmadat és a Te győzelmedet!

 

Hogy mondja ezt Jézus Krisztus?

Nagyon nehéz Ige ez. Próbálom röviden megmagyarázni.

Azt mondja Jézus Krisztus az általa elhozott győzelemről – és tényleg Szentlélek hívás kell, hogy ezt most megértsük –: Minden bűn megbocsáttatik, amit egymás ellen, emberek ellen, Isten ellen is elkövettünk; minden káromlás is megbocsátást nyer, amit Istennel és egymással szemben tettünk.

Micsoda evangélium ez! Először álljunk meg itt!

Erről szól a Szentírás, ez az evangélium, ez az örömhír; ne kisebbítsük már a krisztusi örömhírt! Minden bűn megbocsáttatik. Ezért jött Jézus Krisztus, ez az Ő győzelmének a lényege.

Örüljünk ennek, fedezzük fel ezt, adjunk hálát ezért!

Jöjj, Szentlélek Úr Isten!

 

Egyetlenegy bűn nem bocsáttatik meg: amikor nem hisszük el azt, hogy minden bűnre van bocsánat, Jézus Krisztus ingyen kegyelme által.

Ezt nevezi Jézus Krisztus a Szentlélek káromlás bűnének, ami úgy mutatkozik meg, hogy látjuk, tapasztaljuk az Isten megtartó kegyelmét, győzelmét, hatalmát, de nem látjuk be ezt a kegyelmet, pedig életünk minden percében, örömben, bánatban, kínjában, próbatételében az Ő megtartó kegyelméből élünk. Arról van szó, amikor látjuk, tapasztaljuk az Isten megtartó kegyelmét – most, ebben a percben is, hiszen még élünk, itt vagyunk, vagyunk –, de nem látjuk be, sőt ellene mondunk ennek a kegyelemnek, megkeményítjük a szívünket.

Itt szólaljon meg az a jól ismert Ige: Ma, ha az Úr szavát halljuk – és hozzáteszem, az Ő megtartó szeretetét tapasztaljuk –, akkor meg ne keményítsük a szívünket (Zsidókhoz írt levél 3,15), mert az Úr nélkül nincs segítség. Amikor mindezt tapasztaljuk, de nem látjuk be, amikor megkeményítjük a szívünket, amikor ellent állunk, akkor a halálban vagyunk, és nem ragyoghat fel előttünk az előbb említett evangélium! Jöjj, Szentlélek!

Folytatom: ide tartozik az is, amikor szigorú kegyesként korlátozzuk az Isten kegyelmét; amikor mi akarunk üdvözíteni és kárhoztatni, és úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk azok, akik a Biblia alapján, minden kérdésre pontosan tudjuk a választ, és mindenkit pontosan ki tudunk oktatni… Ez mind-mind ide tartozik.

Végül ide tartozik, ehhez a bűnhöz az – és ez a legsúlyosabb, amit itt láttunk, ebben az Igében –, amikor Istennel perlekedve odáig jutunk, hogy gonosznak állítjuk be azt, aki egyedül a jó. Itt ez történik. Ekkor minden kárhozatosan összekeveredik. A mi korunkban mi történik?

 

Jövel Szentlélek Úristen!

Jöjj, Szentlélek! Ragyogjon fel az evangélium: minden bűnre van bocsánat a Te megtartó és újjászülő kegyelmed által! Add, hogy ráhagyatkozzunk a Te kegyelmedre!

Jöjj, Szentlélek! Mert az elhangzottakat belátni, ezt a hatalmas, határtalan kegyelmet elfogadni és erre hagyatkozni, nem ellent állni, a szívet nem megkeményíteni, a kegyelmet nem korlátozni, a krisztusi jót nem gonosznak mondani; ezek egyedül a Szentlélek ajándékai lehetnek. De ad az Isten Lelket azoknak, akik kérik.

Jöjj, Szentlélek, hogy belássuk a Te hatalmas, szabadító kegyelmedet, hogy elfogadhassuk, és mindenkor, életünk minden kísértésében is erre a kegyelemre hagyatkozhassunk, valamint ezt a kegyelmet, ezzel a határtalan szeretettel, továbbadhassuk. Van ítélet, de ránk a szabadítás evangéliuma bízatott.

Minden bűn megbocsáttatik! Jöjj, Szentlélek, hogy ezt elhiggyük! Aki pedig ezt hiheti, aki valóban megtért, az hitében folyamatosan erősödik, és azt az élő Isten feltisztuló, egyre inkább megszentelt, gyümölcstermő élettel ajándékozza meg.

Reggel egy picit esett a hó, itt Almádiban.

Elnézést kérek érte, én mindig „megéneklem” a parókiánk előtt álló, már öregedő cseresznyefánkat, mindig mindennap vizsgálom az állapotát.

Ezen a reggelen gyönyörűen rárakódott az ágakra a kristálytiszta, mennyeien fehér hótakaró. Le is fényképeztem. Az idős cseresznyefa gyönyörű, megtisztult fehérségbe, frissességbe öltözködött, mint amikor új ruhát ad a megtért emberre az Isten.

Aztán eljön majd a tavasz, akkor újból kihajt, hófehér virágokat hoz és tápláló gyümölcsöt terem.

 

Nagy a gonosz hatalma!

De mondhatjuk: „Távozz tőlünk!” (Máté 4,10)

Hiszen van nekünk Jézus Krisztusunk, aki a leghatalmasabb, aki üdvösséges győzelmet adott nekünk.

Köszönjük, Urunk, ezt az örömhírt! Nem kell több!

 

Jöjj, Szentlélek Úr Isten, hogy ebben a hitben erősödjünk, ebben az örömben épüljünk és építhessünk másokat is.

Úgy legyen!

 

Imádkozzunk!

Áldott légy élő Istenünk, hogy Jézus Krisztusban győzelmet ajándékoztál nekünk.

Valljuk, hogy Te vagy a legerősebb, a leghatalmasabb, és ezt a hatalmat megváltó szeretetedben mutattad meg.

Köszönjük Teneked azt a tapasztalatot, azt a bizonyosságot, hogy nem győzhet le bennünket a gonosz semmiféle ereje.

Bocsásd meg nekünk, ha kísértésekben elbuktunk! Bocsásd meg gyengeségeinket!

Köszönjük a mai tanítást, miszerint lehet újból és újból Tehozzád menekülni, hiszen a Te kegyelmed mindenre elégséges.

Köszönjük azt a tapasztalatot is, hogy a Te kegyelmed új ruhát ajándékoz nekünk, megtisztít és megtisztuló élettel ajándékoz meg bennünket; gyümölcstermő élettel.

Áldott légy ezért a tapasztalatért, áldott légy a mai evangéliumért! Áldott légy azért az üdvözítő örömért, amellyel elbocsátasz bennünket most erről az istentiszteletről!

Így áldj meg bennünket, tarts meg bennünket ebben a boldog bizonyosságban, hogy belátva a Te mennyei hatalmadat és kegyelmedet, azt elfogadva, arra hagyatkozva, továbbadhassuk azt másoknak!

Urunk, Istenünk, Jézus Krisztusért kérünk, hallgasd meg a mi könyörgésünket!

Ámen!

 

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2021. január 31.

(Illusztráció: „Havas cseresznyefánk”, 2021. január 31.)

  1. hét. – „Hetvened vasárnap”

Márk sorozat: 24.