Jézus Vigasztalót küld az embernek

Jézus Vigasztalót küld az embernek

Balla Emőke

Az igazi missziót az Úristen végzi, mondta Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, akivel pünkösdről, a Szentlélek munkájáról beszélgettünk.

  • Pünkösd a Szentlélek ünnepe. Ez a Lélek volt jelen kezdetben, a világ teremtésekor is?
  • Isten Lelke – aki által Isten aktivizálja a cselekvését – kezdettől fogva jelen volt. Az Ószövetségben azt olvassuk, hogy Isten lelke lebegett a vizek felett. Isten megformálta az embert a föld porából, életnek leheletét lehelte az orrába, így lett az ember élő lélekké. Isten az ő éltető lelkét, Szentlelkét adta az embernek. Ezáltal kezdett az ember testében egzisztálni a saját lelke. A testben a lélek. Úgy is mondhatnánk, hogy minden lélegzetvételünkkel Istenről teszünk bizonyságot. A Zsoltárok könyve úgy fogalmaz, Isten minden életnek forrása. (Zsolt 36,10)
  • A Lélek által szóltak a próféták is.
  • Az Ószövetségben azt látjuk, hogy amikor Isten igéjét hirdették az elhívott emberek, próféták, különösen kapták Isten Lelkét erre a feladatra. Ez már konkrétabb cselekvése Isten Lelkének, amikor egy feladatra betölt. Az Isten dicséretére és az ember javára, szolgálatára elküldött Lélek erőt ad, hitet ébreszt. Ez nagyon fontos feladata a Szentléleknek. Nem a magunk erejéből tudunk hinni, Istent szolgálni, hanem az Ő Lelke által. Ez Isten ajándéka. Mindenkit Ő éltet, Ő adott hitet az elhívott embereknek és Ő az, aki pünkösdkor létrehozta az egyházát. A népét kiválasztotta már az Ószövetségben, pünkösdkor összegyűjtötte az egyházát, a köré a hit köré, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Az első pünkösdön az emberek összegyűltek a zsidók aratási ünnepén, felállt Péter és bizonyságot tett Jézus haláláról és feltámadásáról. Amikor vele együtt mások is vették Isten Lelkét, megbátorodtak a hitvallásra, Jézusról tettek bizonyságot, tudtak hinni. Hittek Jézus halálában, feltámadásában, az örök életben, Isten megváltó szeretetében. Ez is a Lélek csodája, 3000 embert érintett meg úgy, mintha szíven találta volna őt. Isten Lelkének munkája, hogy megérint az ige, megnyílik előttem, meg tudom ragadni, mert engem is megragadott Isten. A posztmodern ember mindent racionálisan akar megérteni, de ez nem okosság, bölcsesség, tehetség kérdése, hiszen Isten ezt elrejtette a bölcsek és értelmesek elől és odaadta a gyermekeknek, akik nem racionálisan akarják azt felfogni.
  • Jézus Krisztus még életében megígérte, hogy bár ő elmegy, de itt hagyja nekünk a Szentlelket, a Bátorítót, Vigasztalót.
  • Jézus arra gondolt, hogy az a Lélek, ami addig is működött, eljön és az Ő megváltó halálát és feltámadását élővé és hatóvá teszi. Jézus azt ígérte, hogy Vigasztalót ad az embernek. Ez nagyon fontos, mert esendő, gyarló, törékeny, halandó, beteg emberek vagyunk, a halál árnyékának völgyében járunk. Nincs olyan ember, akit ne érintene meg élete egy pontján, hogy vigasztalásra van szüksége, olyan segítségre, amit emberek nem tudnak megadni. Mindig vannak olyan emberi, társadalmi, közéleti problémák, melyek soha nem oldódnak meg, az ember vigasztalásra, megváltásra szorul.
  • A vigasztalás mindenkihez szól, egyetemes.
  • A hitünk egyetemes. A minden emberhez szól a küldetésünk, azokhoz is, akik egészen máshogy gondolkoznak a világról, mint mi. A misszió nem erőszakos. Hirdetjük és minden nyomorúságunk ellenére hitelesen éljük azt, amit az Úr ránk bízott, de hogy az kinek az életében miként lesz gyümölcsözővé, nem látjuk. A keresztyénség missziói vallás, de soha nem direkten. Az igazi missziót az Úristen végzi, senkire nem erőltetünk rá semmit, de aki ezt a feladatot megkapta, az mondja, hirdeti. Ez a Lélek munkája, ezáltal kapjuk az úgynevezett lelki ajándékokat, amik különbözőek. Ugyanazt az ügyet különbözőképpen szolgáljuk. Mindenki a maga helyén végzi becsülettel a munkáját, azokkal a talentumokkal, amiket kapott. Van, aki kétkezi munkával, van, aki orvosként. Minden munkát meg kell becsülni.
  • Az egyházban sokszor mondják, hogy nem rajtunk múlik, hányan vagyunk, hányan lesznek hívőkké, a Szentlélek végzi a munkáját.
  • Nekünk, Isten népének, az egyháznak, a hívő embernek a maga helyén mindent meg kell tenni ezért az ügyért. Az ember indirekt módon mindig Jézus Krisztust hirdeti. Ismerek egy orvost, aki úgy felvállalja a hitét, hogy ha tudja, a beteg hitben jár, a műtét előtt imádkozik vele. A magunk helyén mindent meg kell tennünk, de száz százalékig az Úrban bízunk, ami azt jelenti, hogy nem csüggedünk el, ha nincs eredmény. A növekedést mindig Isten adja. A statisztika nem teológiai, hitbeli kategória. Nekünk reménységünk, hogy Isten a népét mindig megőrzi. Nem esünk kétségbe, ha nem látjuk rögtön az eredményt, ha más nemzedék aratja majd le a mi magvetésünket. Mindenkor tele vagyunk reménységgel, mert „a reménység nem szégyenít meg”. Minden kegyelem, a Lélek munkája is az. A szél fúj, amerre akar. Nem tudjuk, honnan jön és hová megy, de halljuk a zúgását. Mi empirikusan, racionálisan, logikailag akarjuk kimutatni, hol tartunk és ha ezt és ezt csináljuk, ezzel a módszerrel dolgozunk, akkor majd jobb lesz. Én ebben nem hiszek. Tegyük meg, amit tudunk, használjuk a mai kor eszközeit, de egy percig ne csüggedjünk.
  • Tehát a számadatokat nézve se essünk kétségbe, a keresztyénség nincs válságban.
  • Nagyon fontos, hogy az egyház élje meg a testvéri közösséget, azt, hogy a Lélek ereje által egymást vigasztaljuk, bátorítsuk, és szeressük. Az első keresztényeket is az jellemezte, hogy szerették egymást. Legyenek olyan gyülekezeteink, ahol jó lenni, az ember megerősödik a hétköznapokra. Isten csodája, hogy a mai világban, amikor az emberek rengeteget dolgoznak, számtalan elfoglaltságuk van, a vasárnap délelőttjüket oda szánják és eljönnek a templomba. Arra van szükségük, hogy megálljanak, a mennyei világ nyugalmával töltekezzenek. Én minden emberért hálát adok. Ez a Lélek csodája.
  • A református egyházban vannak-e élő gyülekezetek?
  • Vannak élő gyülekezeteink, faluhelyen egy-egy lelkipásztor, aki a környékről is vonzza a híveket, sokan járnak a templomba, új intézmények nyílnak. Nem a gyülekezetek halnak meg, hanem a települések. A fiatalok nem maradnak falun. Az őrállóink ott vannak, kitartanak, az épített örökségeinket megóvjuk, de az élő gyülekezetek azok, amiket emberek töltenek meg. Ott van hiány, hogy az emberek elköltöznek faluról városba, keletről nyugatra, és valahol elvesznek. Missziói feladat, hogy őket megtaláljuk. Ide tartozik talán az is, vajon tudunk-e „Szentlelkesen” lelkesek lenni. Bármit teszünk, az Isten ügye iránti szeretet ott legyen bennünk. Ez a józanság lelke által áthatott „Szentlelkesség”, ami nem túlbuzgóság, de buzgóság, az ügy iránti szenvedély, akár saját hivatásunk iránti szent szenvedély, azért vállalt szenvedés, áldozathozatal, abban is Isten ügyét szolgáljuk. Isten ránk bízta a legközelebb állókat, hitvestársat, családot, gyülekezetet, munkahelyi kollégákat, hazánkat. Imádkoznunk kell a Szentlélek által vezetett vezetőkért, ahogyan a Bibliában is olvassuk József esetében: az is fontos, hogy találunk-e olyan vezetőt, akit Isten Lelke vezérel.