Jézus meggyógyítja a leprást — Igehirdetés 2020. november 15-én

Jézus meggyógyítja a leprást

(40) Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz. 

(41) Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! 

(42) És a lepra azonnal eltűnt róla, és megtisztult. 

(43) Jézus ráparancsolva azonnal elküldte, 

(44) és ezt mondta neki: Vigyázz, senkinek ne mondj semmit, hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért mindazt, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik! 

(45) Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől.

(Márk 1,40–45)

(Márk 1,41)

 

Imádkozzunk!

Feltámadott Urunk!

Áldott légy

az örömhírért,

azért, hogy Te mindenkor velünk vagy!

Szűkölködünk,

nagy szükségben.

Ezért jöjj közel hozzánk,

erősíts,

vigasztalj,

nyugtass,

hangolj reménységre minket,

örökkévaló szavaddal!

*

EGY REMÉNYTELEN ÁRVASÁGBAN, MAGÁNYBAN ELHAGYATOTT EMBER ÁLL ELŐTTÜNK ebben az igeszakaszban (40).

 

A lepra egy konkrét testi betegség, amely ragályos, terjed, másokat is megfertőz, miközben kínos testi fájdalmakat okoz.

 

A leprást kiközösítették, a betegség ragályossága miatt, ez pedig a teljes reménytelenség és elhagyatottság okán, lelki fájdalmat is jelentett.

Testi kín és lelki fájdalom együtt gyötörte őket.

 

A leprást, a betegsége miatt tisztátalannak tartották.

Sőt, a vallásos gondolkodás embertelen szemléletét érvényesítették rajtuk, miszerint Isten valamilyen bűnük miatt büntette meg őket ennyire.

Jézus határozottan visszautasított minden ilyen gondolkodást.

Bármi történik velünk, el ne uralkodjon rajtunk az a gondolat, hogy engem már az Isten sem szeret!

Ennek ellenére bizony ma is gyakori a jelenség. Ha valakit valamilyen baj ér, mindig megfordul bennünk az a gondolat – ismerve az illető gyenge pontjait, és kinek nincs gyenge pontja –, hogy Isten megbüntette az illetőt.

Rettenetes átélni a testi és a lelki kínok mellett azt, hogy engem már az Isten sem szeret.

 

A leprának mindig van egy átvitt értelme a Bibliában: ilyen az emberlét Isten nélkül, minden halálosan oszlik, foszlik körülöttünk, mint a lepra.

*

Ez a reménytelen helyzetben sorvadó ember AKKOR KEZD EL GYÓGYULNI, AMIKOR JÉZUS KRISZTUSHOZ FORDUL (40).

Ma is ez az egyetlen, valós megoldás számunkra.

 

Kegyelmi állapot, ha elhagyatott reménytelenségünkben meglátjuk azt, aki ilyen helyzetekben is velünk van, aki soha nem hagyott el, és aki valóságosan segíthet rajtunk.

 

Kegyelmi állapot, ha elhagyatott reménytelenségünkben leborulhatunk az Úr előtt, nem másokra mutogatunk, hanem belátva helyzetünket, megadjuk magunkat az Úrnak.

Ez a leborulás nem hivalkodó, nem színpadias, de példaadó mások számára.

 

Kegyelmi állapot, ha elhagyatott reménytelenségünkben megvallhatjuk Jézus Krisztus isteni hatalmát: „megtisztíthatsz”.

Kegyelmi állapot, ha ennek a krisztusi hatalomnak rajtunk való érvényesülését, annak idejét és módját, az Úrra bízhatjuk: „ha akarod, megtisztíthatsz!”

*

JÉZUS MEGÉRINTETTE EZT AZ ELHAGYATOTT EMBERT, MAJD MEGTISZTÍTOTTA ŐT (41–42).

 

Ez az érintés szeretettel teli érintés volt.

Jézus megállt a leprás ember kiáltására, nem sietett tovább, időt szánt rá, megközelítette, megszólította, részvéttel megszánta.

Van-e bennünk részvét?

Valaki kifakadt nekem, miszerint nem vár egy lehetetlen helyzetben segítséget, ott ahol emberileg alig van már segítség, de a részvét sokat jelentene.

 

Ez az érintés konkrét, fizikai érintés volt, nem csak lelki.

Jézus ténylegesen megérintette a ragályosan beteg embert.

Jézus részvéte mindig cselekvő részvét, látható közösségvállalás, és isteni akarata szerinti, isteni hatalommal való, tényleges segítség, amire csak Ő képes.

 

Jézus közösséget vállal az elhagyatottakkal.

Akinek erős a hite az közösséget vállal másokkal, akinek gyenge a hite az elkülönül másoktól.

Ezzel a közösségvállalással Jézus felvállalja az elhagyatottak sorsát, isteni erejével hordozza őket, átveszi betegségeiket és megtisztítja életüket.

 

Ez a megtisztulás a gyógyulás lényege: elengedni a vétkeket és a terheket, megnyugodni, megbékülni, örülni és mindenkor bízni, az Úrban.

A leprás bizalmára utal az is, hogy nem gyógyulást, hanem tisztulást kér.

Valóban, a gyógyulás más, mint a tisztulás. A tisztulás sokkal több a gyógyulásnál. A megtisztulásban Isten tulajdonaivá leszünk, noha nem leszünk tökéletesek.

Aki megtisztult, az betegen is gyógyult, aki nem tisztult meg, az gyógyultan is beteg.

Akit Jézus Krisztus megérint, az azonnal megtisztul, és Isten akarata szerint gyógyul.

*

JÉZUS ELKÜLDI A MEGTISZTULT LEPRÁST (43–45).

 

Jézus elküldi a megtisztult embert, hogy az akkori törvény rendje szerint menjen el a papokhoz, akik megállapítják a tisztaságát, és az előírt tisztulási, hálaadási áldozatok bemutatása után visszabocsátják őt a közösségbe.

Jézus Krisztus betölti korának rendjét.

Jézus Krisztus nem reformer, nem forradalmár, hanem szabadító Úr; az előbbiek jönnek és mennek, Jézus Krisztus örökké megmarad.

 

Jézus elküldve kéri a megtisztult embert, hogy még ne szóljon senkinek mindarról, ami vele történt, mert még nem jött el annak az ideje, hogy Őróla igazán szóljanak, majd csak a feltámadása után.

Ennek ellenére a megtisztult ember annyira tele van örömmel, hogy nem tud hallgatni, és ezzel Jézust is nehéz helyzetbe hozza.

Buzgók legyünk, de ne túlbuzgók, mert minden jószándékunk ellenére, így károkat is okozhatunk, még Isten ügyében is!

Ideje van a szólásnak és ideje van a hallgatásnak! (Prédikátor 3,7) Isten ügye iránti buzgóságunkat is a józanság Lelke vezesse! (2Timóteus 1,7)

Urunk, Tehozzád járulunk életünk terheivel, próbatételeivel, betegségeivel.

 

Urunk, Tehozzád járulunk a gyászunkban is, gyászoló testvéreinkkel együtt.

Olyan Testvérünket gyászoljuk a gyülekezetben, aki a koronavírus-járványban halt meg.

Urunk, adj erőt akaratod békességes elfogadásához!

Nehéz Urunk! Könyörülj, Urunk!

Tisztíts meg Urunk, minden kételytől és rossz gondolattól, hogy csak Tebenned bízzunk, mindenkor, Teelőtted leborulva, a mostani „leprás időkben” is!

 

Köszönjük, Urunk, hogy Te elhagyatottságunkban is megérintesz, közösséget vállalsz velünk, üdvözítő, megváltó, megtartó, életünket megtisztító szereteteddel!

 

Imádkozzunk!

Áldunk Téged jóságos Istenünk, mert Te megbocsátod minden bűnünket, meggyógyítod minden betegségünket, megváltod életünket, kegyelemmel és irgalommal koronázol meg.

Hálát adunk Teneked Urunk most hirdetett Igéd üzenetéért, az evangéliumért, a Te szabadításodért.

Valljuk Urunk, hogy minden jó adomány, minden tökéletes ajándék, minden maradandó, valós megoldás Tetőled való.

Fogadd el ezért Urunk, amikor hálából önmagunkat ajánljuk fel a Te dicsőséged és felebarátaink javának szolgálatára, egyházad javára, országod építésére.

Erősíts meg bennünket ebben a szolgálatban, Lelked által: családban, munkahelyen, gyülekezetben, ott, ahol élünk.

Közbenjáró könyörgést mondunk egymásért, népedért, a keresztyénség ügyéért. Imádkozunk az elesettekért, a betegekért, a gyógyítókért. Teeléd járulunk városunkért, hazánkért, népünkért, vezetőinkért és az egész világért, amely annyi bűn, baj és betegség alatt sínylődik.

Teeléd járulunk gyászoló testvéreinkért, akik az elmúlt héten szerettüket kísérték nyughelyére, az örök élet reménységében. Köszönjük, hogy együtt imádkoznak most velünk. Hálát adunk hazahívott testvérünk életéért! A feltámadott Jézus Krisztusban miénk a viszontlátás reménysége. Te áldd meg a gyászoló családot, köszönjük, hogy megerősíted, megnyugtatod, megvigasztalod őket.

Köszönjük, Urunk, hogy Te elhagyatottságunkban is megérintesz, közösséget vállalsz velünk, üdvözítő, megváltó, megtartó, életünket megtisztító szereteteddel!

Ámen.

 

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2020. november 15.

Online, „karantén” istentisztelet.

(Illusztráció: Borsos Miklós grafikája, 2020. november 15.)

  1. hét – Egyházi év utolsó előtti vasárnapja, „Reménység” vasárnap

Márk sorozat: 14.