„Isten tanít minket lámpásként világítani…”

Az Országos Református Cigánymisszió munkája

Debrecenben jártunk az ötnapos református ifjúsági találkozón, a Csillagponton. Ahogy végigsétáltunk a „Lehetőségek Piacán”, az orrunkat megcsapta a cigánylecsó ínycsiklandó illata, és nem állhattuk meg, hogy megkóstoljuk. Miközben jóllakásig ettük magunkat, a legdinamikusabb, legritmikusabb Istent dicsőítő dallamok hatoltak a szívünkig az önkéntes roma fiatalok előadásában. Tóth Anita, országos cigánymissziós referens jóvoltából pedig közelebbről is megismerhettük az Országos Református Cigánymisszió tevékenységét.

 

Mikor és hogyan vette kezdetét az Országos Református Cigánymisszió?

A zsinati hivatalon belül a missziói iroda három működési területének egyike a Cigánymisszió. Amikor Dani Eszter, lelkész, a missziói iroda vezetője megkapta a Cigánymissziót, végiglátogatta az összes egyházmegyét, hogy minél több lelkésszel találkozzon, illetve minden gyülekezetnek kiküldött egy kérdőívet, ami azt firtatta, hogy van-e bármiféle szolgálat a cigányok felé azokban a közösségekben, ha pedig nincs ilyen, annak mi az oka, és a lelkészeknek milyen segítségre van szükségük. 65%-os kitöltöttséggel érkeztek vissza a kérdőívek, melyeket egy önkéntes szociológus segítségével dolgoztak fel. Az eredmények és az Eszter által fontosnak ítélt célok, alappillérek mentén készült el a stratégia, amit 2013-ban fogadott el a zsinati tanács.

Részt vesznek a programban más felekezetek is?

A Cigánymisszió ökumenikus jellege a protestáns együttműködésben jelenik meg. A református, az evangélikus, a baptista, a metodista és a pünkösdi gyülekezetek cigánymissziói dolgozunk együtt egy munkacsoportban, de nem zárkózunk el a katolikus cigánypasztorációs munkatársaktól sem. Időről-időre találkozunk, belelátunk egymás munkájába, de a protestáns cigánymissziós együttműködés a legszorosabb és a leglátványosabb. Ennek egyik gyümölcse a módszertani füzetünk, amely évente mindig más témával jelenik meg, a másik pedig a Tükör nevű negyedévente megjelenő kiadvány. A legnagyobb eseményünk 350-400 cigány testvérrel a protestáns cigánymissziós imanap, amit minden évben más helyszínen tartunk meg. Jövőre, 2020-ban a Református Cigánymisszió következik a sorban, hogy megszervezze az imanapot. A debreceni református nagytemplomot választottuk helyszínül, ahová 2000 cigány testvért várunk. Óriási szervezési munka áll előttünk, de csodálatos ereje van annak, amikor a debreceni nagytemplomban 2000 cigány testvérrel együtt, Isten színe előtt imádkozunk és dicsőítünk.

Eddig hány gyülekezet csatlakozott a misszióhoz?

A református egyház Északkelet-Magyarországon és Békés-megyében nagyon erős, és a Magyarországon élő cigányok is felülreprezentáltak ezen a területen. Ez egy áldásos egybeesés, hogy ahol erős az egyházunk, ott sok cigány ember él, úgyhogy a cigánymissziós gyülekezeteink is az északkeleti régióban találhatóak. Nem tudok pontos számot mondani, mert még nem készítettünk felmérést, de kb. 50-60 olyan gyülekezetről tudunk, ahol van a cigányok felé valamilyen szolgálat, templomba járnak, vagy van cigánymissziós gyülekezet a falubeli, vagy a cigánytelepen található közösségi házban. Északon a református dél-koreai testvérek misszionáriusként jöttek Magyarországra, és 6-7 településen viszik a cigánymissziót a helyi lelkésszel együttműködésben. Megvették a közösségi házat, és össze is tartják a közösséget, miközben a lelkész is eljár istentiszteletet és bibliaórát tartani. Arra is van példa, hogy a nagy gyülekezettel párhuzamosan működik egy cigánymissziós gyülekezet, úgyhogy a lelkész két helyre jár alkalmakat tartani. Vannak viszont olyan cigánymissziós gyülekezeteink is, ahol a cigánymissziót alapító cigány testvérek a presbiterek a helyi nagy gyülekezetben, és minden vasárnap ott vannak az istentiszteleten. Azon kellene dolgozni, hogy hogyan lehetne megszólítani a cigány testvéreket, hogy jöjjenek be a vasárnapi istentiszteletekre.

Mi az, ami nehézséget okoz a misszióban?

Egy három évtizeden át működő gyakorlatot nagyon nehéz megváltoztatni egy-két év alatt, hiszen 2013 óta nem telt el sok idő. Nagyecsed, ahonnan származom, egy kétszer kétezer fős cigány közösség, ahol a nagymamám volt az egyetlen cigány asszony, aki eljárt istentiszteletekre. Elment a templomba cigány népviseletben, és ott ült a többi néni között. Ez egy lassú folyamat, de úgy látom, hogy az egyházunk és a lelkészeink nyitottak rá.

A kereszténységért milyen kompromisszumokat kötnek a cigány testvérek? Mennyiben nehéz összeegyeztetni a roma kultúrát a keresztény gyakorlatokkal?

Szerintem ebben a tekintetben nincs különbség kultúrák között. A megtérés egyszerre csodálatos és kemény dolog: amikor a hitben eljutsz arra a pontra, hogy meghozd azt a döntést, hogy az egész életedet teljes akaratoddal, teljes szíveddel, teljes lelkeddel és minden erőddel átadod az Úrnak. Ez egy elhatározás, de ettől még a világ ugyanaz marad. Van egy keresztény barátom, aki szerint úgy kell magunkat elképzelni, mint egy ország nagykövetét, aki elmegy egy másik országba, ahol az ottani törvények fognak rá vonatkozni, de a hovatartozása, nemzetisége, saját nyelve megmarad. Ilyenek a megtért keresztények is: Jézus Krisztushoz tartozunk, mert van egy elhívásunk és rendeleteink, tehát van egy kerete az életünknek, amit a Biblia ad. Mindeközben ebben a világban élünk, amelynek a törvényei és a viszontagságai mind körülvesznek minket, és itt kell nagykövetként Jézus Krisztust és az igét hirdetnünk. Isten tanít minket lámpásként világítani, és e tekintetben nincs különbség cigány és nem cigány között. A cigány testvéreknek annyival nehezebb, hogy valahogy sokkal látványosabb és szembetűnőbb minden gyengeségük. Például, ha egy cigány és egy nem cigány 16 éves fiú dohányzik, akkor sokkal hamarabb kérjük számon a cigány fiún, hogy miért cigire költi a pénzét, miközben a szülei közmunkások és, ha leszokna, mennyivel több pénze maradna. A lényeg azonban az, hogy azért ne dohányozzon, mert az nem tesz jót annak a templomnak, ami a Krisztus temploma. Valójában nincs különbség: mindannyian ugyanazokkal a nehézségekkel küszködünk, amelyekkel cigányokként a látható rasszjegyeink, a könnyen beazonosítható származásunk miatt néha nehezebb megküzdenünk.

A megtérés után teológiai szempontból kihívást jelent a cigányságot körülvevő hiedelemvilág lebontása. Ide tartozik a tenyérjóslás, vagy a szemmel verés a kisbaba születésekor, vagy, hogy azért kell megkeresztelni, hogy ne álmodjon rosszat és ne kísértse az ördög. Azért kell megkeresztelni, mert azt gondoljuk, hogy eleget teszünk annak a rendelésnek, hogy bemutatjuk Istennek a gyermekeket. Ebben a tekintetben nehezebb a cigányoknak, de a hiedelemvilágot nem azonosítanám a cigány kultúrával. Nem szerves része, sőt, nagyon határozottan el kell különíteni attól. A missziónk szempontjából fontos kommunikálni, hogy attól függetlenül, hogy valaki megtér – cigány vagy nem cigány –, ez nem kell, hogy kultúravesztéssel járjon. Hogyha egy református gyülekezetben felnövekedett fiatal megtér, attól még nem kell elhagynia a fekete énekeskönyvet, hogy másképpen dicsőítse az Urat. Ugyanígy, ha egy cigány fiatal vagy felnőtt megtér, nem kell elhagynia az anyanyelvét, vagy a zenei kultúráját. Pont ezért vagyunk büszkék arra, amikor az országos cigánymissziós alkalmakon a cigány dicsőítő csapataink saját hangszerelésű, vagy akár saját nyelven megírt dicséreteket énekelnek. Isten szemében a dicséret ugyanolyan kedves akár cigányul, akár magyarul, mert nem azt várja el tőlünk, hogy uniformizálódjunk, hanem, hogy abban a valónkban és tisztaságunkban dicsérjük és imádjuk, amiben vagyunk.

Milyen módon vonják be a településeket a misszióba?

Nem nyúlunk bele a helyi gyülekezetek életébe, hanem mindig mindent a helyi lelkész dönt el. Ha úgy gondolja, hogy elfogadja a segítségünket, akkor örömmel segítünk, de nem megyünk el misszionálni, mert az a lelkész dolga.

Hogyan zajlik a lelkészek felkészítése a cigánymisszió kihívásaira?

Minden év tavaszán tartunk egy négy napos konferenciát, lelkész továbbképzést Berekfürdőn. Ez alkalommal olyan kérdéseket, témákat, gyakorlatokat beszélünk át, amikről azt gondoljuk, hogy hasznukra válhat azoknak a lelkészeknek és gyülekezeti munkatársaknak, akik a Cigánymisszióban is szolgálnak. Nagyon sokat vagyunk terepen a missziói szolgálat kapcsán, úgyhogy a misszióban szolgáló lelkészektől kapott visszajelzésekből szoktunk szemezgetni, imádkozunk, és kérjük Isten vezetését. Legutóbb például egy napot szenteltünk a drogfogyasztás témájának, mert a gyülekezetektől azt hallottuk, hogy ez a cigány közösségekben is problémát okoz. Elhívtuk a református egyház Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Központját, ahonnan a gondozottak bizonyságot tettek, a vezetőjük, Erdős Eszter pedig bemutatta az intézmény működését. Nagyon hasznos volt a lelkészeknek és gyülekezeti munkatársaknak. A találkozó többi napján az inkluzív gyülekezetekről beszéltünk, hogy hogyan tudnánk nyitottabbá, befogadóbbá tenni a református gyülekezeteket.

Milyen módszereket, tevékenységeket alkalmaz a Cigánymisszió?

A Cigánymisszión belül működik az úgynevezett HEKS (Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete) projekt. Ez a segélyszervezet a Magyarországra szánt anyagi támogatást a Cigánymisszión keresztül valósítja meg a cigánymissziós gyülekezetekben. Egyrészről a gyülekezeti vagy közösségi programokat finanszírozza: kis költségvetésű tanodákat, baba-mama klubokat, Biztos Kezdet Gyerekházakat működtetünk. Általában ezek másfél-két-három évig tartó kis, közösségbázisú projektek, amelyek gyerekekkel foglalkoznak. Fontos megjegyezni, hogy nem csak a lelkésszel, hanem a teljes gyülekezettel, annak presbitériumával, gondnokával együtt kötünk szerződést. Ugyanezen HEKS projekt másik lába az inkluzív iskolákról szól, melynek célja, hogy a Református Egyház által fenntartott – egyelőre csak – általános iskolákban, a tapasztalatunk szerint alulreprezentált, cigány gyermekek arányán változtassunk. Módszertani segítséget nyújtunk a református általános iskoláknak arra, hogy inkluzívvá váljanak: a sajátosságuk, arculatuk megtartása mellett egyre nagyobb számban tudjanak felvenni cigány tanulókat. A módszertani irodalmat Amerikából adoptáltuk, és a mentoraink segítik az iskolát. Az első pár évben hat iskola vett részt a projektben, amihez nagyon szoros szakmai kísérés járul, és szeptembertől indul a következő évünk.

A kiengesztelődési szolgálat hogyan segíti elő, hogy a többségi- és a kisebbségi társadalom megbékéljen egymással?

A kiengesztelődés lényege, hogy a cigányok és nem cigányok közötti együttműködést segítse elő. A kiengesztelődési szeminárium gyakorlata Ruandából indult ki, ahol volt egy brutális népirtás. A hutuk és a tucik álltak szemben egymással, és a vérontás után egy keresztyén pszichiáter, Rhiannon Lloyd elment Ruandába, hogy a két népet kibékítse egymással sajátos módszertanával. A helyi segítőkkel megtartották az első szemináriumot a hutuk és a tucik között, melyet követően megalakult egy nemzetközi csapat a tagjai között magyar misszióirodai munkatársakkal. Magyarországra úgy adoptáltuk a szemináriumot, hogy a magyarok és a cigányok közötti kiengesztelődést szolgáljuk. A szeminárium egy négy napos alkalom, ami a Rhiannon által kidolgozott módszertant követi. Arról szól, hogy fedjük föl a másik népcsoport által minket ért sebeket, illetve azt is nézzük meg, hogy mi kiket sebeztünk meg. Mindezt vigyük a kereszt elé, mert egyik fél sem szabad cipelje a sérelmeit, illetve el kell engednie azokat, és megbocsátást kérni az általa elkövetett vétkekért. A Lélek indítására bocsánatot kérhet egyik csoport a másiktól. Nagyon nagy ereje van annak, amikor egy nyugdíjas, köztiszteletnek örvendő magyar ember sírva kér bocsánatot a cigányoktól, vagy amikor zokogva kérnek bocsánatot a cigány ifjaink a magyaroktól a bántásért, a félelemért és a félreértésekért. Sokszor úgy gondoljuk, hogy sebzettek a közösségek, és szükség van arra, hogy nyíltan kimondjuk, hogy mi fájt, mert lehet, hogy a másik csoport nem is tud arról, hogy akarva-akaratlanul milyen sebeket okozott. Úgy lehet elkezdeni a közös munkát, hogyha teljesen tiszta, nyitott, erős alapokat rakunk le.

 

Milyen módon kapcsolódik a Károli Református Egyetem a Cigánymisszióhoz?

Minden év őszén szervezünk egy három napos tanulmányutat a negyedéves teológus hallgatóknak abból a célból, hogy az Országos Református Cigánymisszió segítségével terepen lehessenek a leendő lelkészeink. Elvisszük őket olyan cigány közösségekbe, ahol működik cigánymisszió. Itt találkozhatnak a cigány testvérekkel, illetve járhatnak cigánymissziós istentiszteletekre és házi csoportokra.

 

Varga Csenge