Húsvét vasárnapi áhítat

HÚSVÉT VASÁRNAPI ÁHÍTAT

 

„Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” (2Korinthus 13,11) 

Az Isten hatalma lerombolta a halálos régit, felépítette az üdvösségesen újat, és ezt az újat nekünk ajándékozta; azaz Isten „felhatalmazott” bennünket. Jézus Krisztus feltámadott! Üdvösségesen megajándékozott emberek vagyunk!

Húsvét ünnepe felhatalmazás az örömre. Erről az örömről nagyon sokszor szóltunk már. Ennek az örömnek a forrása a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit. Ez az öröm az Úr kegyelméből táplálkozik, nem a körülményekből, ezért ez az öröm mindenkori öröm, függetlenül a külső körülményektől. Az újszövetség nyelvén, a bibliai görögben, az öröm és a kegyelem ugyanaz a kifejezés. Megalázkodik bennünk a lélek, és leborulva könyörgünk az Úr előtt ezért az örömért, mert olyan kevés bennünk ez a valódi öröm. Jöjj, Szentlélek Úr Isten, eleveníts meg bennünket, a feltámadott Jézus Krisztussal együtt, mert vagy rajongunk, a józanság Lelke nélkül; vagy csüggedünk, az erő Lelke nélkül! „Él az Úr, Ő a rugó, Ő az élet, ösztökéje az öröm!” (Schiller, Örömóda)

Húsvét ünnepe felhatalmazás a békességre. Ez a békesség abból fakad, hogy alávetettük magunkat az isteni rendnek, az Isten tökéletes akaratának, és engedelmesen, intését is elfogadva, egymással egyetértésre jutva, alkalmazkodtunk az Isten parancsaihoz. Isten, aki azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben éljünk (János 10,10), mindent jobban tud, mint mi. Csak az Ő rendjéhez alkalmazkodva adatik nekünk békesség: Istennel, egymással, önmagunkkal. Jézus Krisztus feltámadásával elkezdődött az új teremtés. Amit mi elrontottunk ebben a világban, azt az Isten, az Ő eredeti gondolatai szerint, újjáteremtette. A húsvét: újjáteremtés, megtérés, újjászületés, „katarzis” által létrejött békességes rend. Ezentúl felhatalmazásunk, erőnk, készségünk lesz arra, hogy az Istennek éljünk. Bizonyosságunk van arra nézve, hogy egyre többen felfedezzük majd az Ő megváltó rendjét, amely megtartja és örök, teljes élettel ajándékozza meg az emberi életet; ennek nyomán mi magunk is erre a rendre törekedhetünk, életünk megannyi területén; jobban elfogadhatjuk az Úr intését; és egymással is egyetértésre jutva, békességben élhetünk. Feltámadott Urunk, teremts rendet, fegyelmet, békességet közöttünk; egyházunkban is!

Húsvét ünnepe felhatalmazás a szeretetre. Ez a szeretet nem a mi szeretetünk, hanem az Isten megváltó szeretete, „agapé”, amellyel Ő szeretett bennünket, a Jézus Krisztusban. Ez a szeretet megtartó szeretet. Mi csak egy határig hordozhatjuk egymást, szeretettel. Kell is, hogy hordozzuk egymást. Minden szeretetszolgálatban a Krisztus mozdul bennünk. A bibliai szeretet: nem az érzelmi költészet terméke, nem is a gyarló emberi szeretet leplezett önzése. Ez a szeretet valóság, tény, Isten megtartó hatalmának cselekvése. Megtartani csakis az Úr képes bennünket, az az Úr, aki legyőzte a halált. Olyan szemléletes számomra ez a kifejezés: megtart az Úr bennünket, mint ahogy a veszprémi viadukt megtart a mélység felett. A mi megtartó Urunk megtart, megőriz bennünket: ebben a világban gondviselő szeretetében, amíg kimért időnk tart; és megtart bennünket e-világon túl. Ez a húsvéti evangélium. Urunk, Jézus Krisztus, Te növekedj bennünk, hogy ne a magunk önző szeretetével, hanem a Te soha el nem múló szereteteddel szerethessük egymást! (1Korinthus 13,1–13) Holnap, az Úr megtartó kegyelmében bízva, még konkrétabban és gyakorlatibban szólunk majd erről a szeretetről.

Velünk az Isten! (Máté 1,23) Nem velünk lesz az Isten, hanem már velünk van. A jövőbeni ígéret jelenné lett. Ez is a húsvéti evangélium része. Minden örömtelenségünk, feszültségünk, szeretetlenségünk ellenében, azokat legyőzve, a soha el nem múló öröm, a mennyei békesség, a megváltó szeretet Istene van velünk; kicsoda lehetne ellenünk! (Róma 8,31)

A próbatétel és az önvizsgálat ideje után eljött számunkra a hitrejutás, a hitünkben való megerősödés ideje! A feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit olyan, mint a vízesés: életet jelez a pusztaságban, mindent felüdít maga körül, látványa gyönyörűséges, miközben ereje páratlan. Isten ereje feltámasztotta egyszülött Fiát a halálból. Az öröm, a békességes rend, a megtartó szeretet ereje ez, amelyet az Úr nekünk ajándékozott; így felhatalmazott bennünket az örömre, a békességre, a szeretetre. Ébredjünk!

Steinbach József