Hol vannak a vádlóid? — Igehirdetés 2017.09.10.

Ján 8, 1-11

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” Ő így felelt: „Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Ján 8,10: Hol vannak a vádlóid?

 

Kedves Testvéreim!

Talán nem vagyok egyedül azzal a tulajdonsággal itt ma, a templomban, hogy nagyon szeretem a könyveket, az írásos emlékeket. S ha bemegyünk bármelyik könyvesboltba, külön könyvespolc áll annak a tiszteletére, melyen híres emberek írásba foglalt élményei, életbölcsességei-tapasztalatai vagy éppen életrajzai kapnak helyet. Régen élt, mára történelmi magasságokba emelkedett hősök, királyok, költők, vagy írók gondolatait szívesen olvassuk, idézzük, hiszen különböző élethelyzetekben nyújthatnak ezek számunkra akár vigasztalást és bátorítást is.

Milyen különös dolog, hogy számos vallási vezetőtől, vagy vallásalapítótól eltérően a mi Jézusunk semmilyen személyes, írásos emléket nem hagyott maga után. A Bibliában csak egyszer említik meg, hogy Jézus írt valamit – ezt a történetet olvastam fel ma előttetek -, de, hogy mit írt, arról pontos adatokat nem tudunk.

Lehetséges, hogy mindez azért van így, mert mi magunk talán túl sokra értékeljük a tárgyi emlékeket a régmúltból: fontos számunkra egy egyszerű csont, néhány kő, vagy pénzdarab, mert ezek kicsit mintha a “múlhatatlanság” illúzióját hordoznák magukkal… Hiszem, hogy Jézus porrá vált írása ma tanít bennünket: látni a lényeget, felfedezni a tett mögött azt aki a porban térdel, s meghallani ennek a János evangélista által legjegyzett, csodálatos történetnek ma is aktuális tanítását. Érdemes tehát ma nem az internet népére figyelnünk, kiknek legfontosabb kérdése: vajon mit írhatott Jézus azon a bizonyos délelőttön a porba – figyeljünk inkább magára Jézusra, aki akkor is és ma is, minden kétséget kizáró módon, Krisztusként – azaz Messiásként, és Királyként áll meg előttünk.

Történetünk teljesen békésen kezdődik: Jézus, egy imában eltöltött Olajfák-hegyi éjszaka után, a templomhoz megy, hogy az ott lévő embereket Isten országáról tanítsa. Azt olvassuk: „az egész nép hozzásereglik” – hiszen sokan hallottak már róla, vagy épp hallották már élőben szavait, ráadásul izgalmas személyiségről van szó, aki megosztja a népet, szóval, látványosság és esemény számba megy Jézus megjelenése a templomban…! Egyszer csak hangos kiabálás zavarja meg a tanítást: a felzaklatott sokaság – élén a farizeusokkal és az írástudókkal, tehát a kor legtudósabb, legvallásosabb vezetőivel – egy nőt hurcol a középre, igazságot követelve. Házasságtörést követett el ez az asszony, mi több, tetten is érték ő ebben, s ezért bizony akkoriban kövezés általi halálbüntetés járt. A felajzott tömeg dühösen szorongatja kezében a kisebb-nagyobb köveket, hisz hitük és törvényeik szerint a bűnösnek bűnhődnie kell. Megállnak Jézus előtt és tőle várják döntést, a megerősítést – valójában azonban alattomos ötletek bujkálnak e vezetők fejében. Tudniillik Jézus a törvény betartását prédikálta. Ennek ellenére magát a “bűnösök és vámszedők barátjának” nevezi! Próbára akarják tehát Jézust tenni, mert már nagyon kapóra jönne nekik végre valami – hiszen jó ideje ezen fáradoznak – amivel bevádolhatják őt a felettes hatóságnál. Ha nem védi meg az asszonyt, akkor elveszti a jó hírnevét, mint a “bűnösök és vámszedők barátja”, viszont ha megvéd egy ilyen házasságtörőt, akkor lehet azzal vádolni, hogy nem szentek számára Isten parancsai. Akárhogy is dönt tehát, a válaszát fel tudják használni ellene!

Egy ilyen felhergelt tömeg közepén, ilyen szó szerint sorsdöntő pillanatban talán az emberek többsége elveszítené a türelmét, vagy a józanságát. Jézus istensége azonban épp abban mutatkozik meg, hogy velünk ellentétben tudja helyesen kezelni ezeket a krízishelyzeteket is! Lehajol, és írni kezd a porba. Csodálattal állok meg most a Jézus nyugodt, higgadt, átgondolt viselkedése előtt. Bár azonnali választ vár tőle a feltüzelt tömeg – egyre jobban izzadnak már a kezek, mérgesen szorítva a nehéz köveket – mégsem kapják meg a várt gyors választ. Talán Jézus nem dönt rögtön? Gondolkodik? Időt hagy magának, hogy ezzel megtörje a tömeg nyugtalanságát? Lehetséges, bár bennem egyre jobban motoszkál a felismerés: kezdettől pontosan tudja, mit kell – s hogyan kell felelnie s felbőszült sokaságnak.

Bár sokan tudni vélik, ószövetségi igehelyekre hivatkozva (vö. Jeremiás 17:13) János evangélista nem jegyezte fel mit írt Jézus a földre – talán messze állt tőle és nem látta jól? vagy nem is tartotta lényegesnek? – úgy gondolom, ez a porrá, földdé vált néhány szó nagyon is erős tanítással bír ma, felénk is. Minket, akik annyira a szavak rabjai vagyunk, akik képesek vagyunk emberi szavaktól szinte repülni, de ugyanígy zuhanni is, akik hamis szavakból is erőt merítenek, s lopott szavakból építenek olykor akár katedrálisokat is – tanítsanak arra, hogy láthatunk tovább ezeknél a nem ismert, porrá lett szavaknál! Mert a történet folytatódik: a lényeg pedig elhangzik Jézus szájából, s ezt a mondatot megőrizte az evangélium, nem úgy, mint a porba írtakat, mert ez s kimondott valóban „üt” – sokkal nagyobbat, mint a porrá vált szavak és a célpontja nem is az, akire talán mindenki – akár a fizikai – ütést várná: hanem akkor is és azóta is mindenki, aki ítélkezik, aki vádol és aki más bűneivel van elfoglalva, ahelyett hogy a magáét vinné Jézus elé…

Amikor továbbra is kérdeznek tőle az írástudók, Jézus egy pillanatra kiegyenesedik, és a híres mondatát hangosan kimondja: “Aki bűntelen közületek az vessen rá először követ”, majd újra lehajol, és folytatja írását a homokba. Közben pedig csoda történik: egyetlen váratlan mondat hangzik csupán el, mégis hirtelen csend támad, s mindenki lelkiismerete felkiált belül. Először a sokat látott idősek, majd szépen sorban az összes jelenlévő eldobja a követ, és magába szállva eloldalog. Ha Jézus és a farizeusok közvetlenül “támadnak egymásra”, akkor az indulatok elhatalmasodtak volna, és ki tudja hogy végződik ez a történet… De így időt kaphattak a gondolkodásra, ráadásul pedig Jézus azt is megengedte nekik, hogy visszavonuljanak – mégpedig tekintélyvesztés nélkül.

Már csak a megvádolt asszony és Jézus maradt a középen. És szemtanúi lehetünk annak, hogy az isteni Szeretet akkor is tárt karokkal vár, amikor valaki rosszat tett, és mardossa a bűntudat, és reszketve várja, hogy megbűnhődjön mindazért, amit elkövetett. S ez mindnyájunkra vonatkozik: akkor is, amikor mások a középre hurcolnak és képmutatóan ítélkeznek felettünk, akár a farizeusok e házasságtörő asszony felett. Felfoghatatlan, de akkor is így van: Ő csak annyit kér – Tőled is: tanulj a hibádból, és ne kövesd el azokat újra. Kész megbocsátani Neked is, és porba írni akár a bűneidet is. Csak arra vár, hogy fogadd el végre a feléd nyújtott kezét, s járj vele életed útján – megváltottként, bocsánatot és örök életet nyert, krisztusi emberként.

Kedves Testvéreim, azért is csodálatos, ugyanakkor izgalmas ez a történet, mert a végén mindenki esélyt kap a változtatásra: a farizeusok, az írástudók, a vének, a sokaság megannyi tagja – s a házasságtörő asszony is. Csodálatos tehát a lehetőség – és izgalmas látni ki hogyan használja fel ezt az esélyt! Vajon hányan éltek vele? A nép vallási vezetői esetében tudjuk a fájdalmas választ. De még mindig ott a tömeg! és maradnak ott Jézus mellett sokan, hiszen ezután a közjáték után folytatódik a tanítás, hangzik az Ige és sokan megtérnek.  Én hiszem, hogy azon a délelőttön nem csupán  a tetten ért asszony élete változott meg Isten kegyelméből, hanem számos körülötte álló emberé is. S a mai délelőttön előttünk is ott a kegyelem – érdemes hát vele élni – örök életet.

Engedje ezt számunkra felismerni Isten Szentlelke.

Ámen.