Hogy szent dicséretedre végezzem ez napot – Pécselyi Király Imre kötet előszava

Hogy szent dicséretedre végezzem ez napot

Ajánló sorok a Pécselyi Király Imre életét, munkásságát és költészetét feldolgozó kötet elé.

 

Köszönjük dr. Márkus Mihály püspök úrnak, valamint Mayerné Pátkai Tündének, a Pápai Református Gimnázium igazgatóhelyettesének, a Pécselyi Király Imre életét, munkásságát, valamint költészetét feldolgozó kötetet. Hiánypótló ez a munka, hiszen nemcsak a Balassi utáni korszak irodalmának kiemelkedő képviselőjét mutatja be nekünk, hanem ez a kötet rámutat arra a ma már irigyelt korszakra, amelyben költészet, irodalom, publikáció, a közélet, bármiféle megszólalás nem növekedhetett a keresztyén üzenet talaján kívül. Az akkori ember még minden örömét, baját, vágyát, kérdését, egyéni és közösségi értelemben egyaránt Istenéhez és megváltó Krisztusához való viszonyában szemlélte.

Ugyanakkor ez a kötet utal Pécselyi Király Imre kiemelkedő teológiai munkásságára, retorikájára, latin-magyar nyelvgyakorló könyvére és konfirmációs kátéjára. A retorika és a káté bemutatása, elemzése, részletesebb feldolgozása és értékelése reménység szerint e kötet folytatásaként hamarosan megjelenhet.

Ajánlásként hadd említsek meg néhány megragadó mozzanatot e gazdag életműből. Pécselyi Király Imre vallotta, hogy Isten dicsőségére kell élnünk és Istentől kapott javainkkal hűségesen kell sáfárkodnunk, minden egyebet pedig javunkra fordít az Úr: „Hogy szent dicsésretedre / Végezzem ez napot…” Pécselyi Király Imre ezzel az élő hittel élt, tanult, alkotott, szolgált iskolarektorként, lelkészként, esperesként, tudós teológusként, énekszerzőként; és ezzel a Jézus Krisztusba vetett hittel és reménységgel hordozta életének próbatételeit is. Hűséggel járta végig életének Úrtól kimért állomásait: Pécsely, Pápa, Komárom, Tata, Heidelberg, ismét Komárom, Érsekújvár. Hitéről, Jézus Krisztusba vetett reménységéről és ebből következő hűségéről ő maga így vall: „Megtekintettem ama is talentum garast, melyet a mennyei Úr énreám bízott, hogy amaz tunya, rest szolgaként el ne ásnám azt, hanem azzal kereskedvén, ama számadáskor az én Uramnak kamatostól megvinném.” E hűség és szolgálat érdekében, Isten dicsőségére élve nem volt rest másoktól alázattal tanulni: „…semmit ujjamból nem szoptam, hanem, mint a méheket, amint lehet, követtem, – kik tehetségük szerint sok virágokról szedegetik és gyűjtögetik édes eleségüket, mellyel télnek idején táplálják ők magukat. Így én is tudós, szent könyveknek virágoskertjéből szedegettem Isten által e kis könyvecskémnek lépes mézecskéjét…”

Különösen megfontolandó hitvallása, amelyet az evangélikus-református párbeszéd kiélezett hangulatában egyértelműen megfogalmaz és ezért támadásokat is elhordoz: „…a keresztyén embernek nem kell és nem lehet magát lutheránusnak, vagy kálvinistának neveznie ahhoz, hogy az igaz vallást a hamistól helyesen megkülönböztesse. A keresztyén ember önmaga elnevezését egyedül Krisztustól veheti.” Ezért a kátéban is az első kérdés-felelet így hangzik: „Micsoda hiten vagy? Keresztyén vagyok.” Pécselyi Király Imre a tankülönbségeket nem hallgatta el, de azokat nem tekintette egyházakat elválasztó erejűnek.

Megragadóak Pécselyi Király Imre költeményei, ihletettek, szentlelkesek, valóban imádságok és imádságra indítóak. Ezek az istenes énekek, református gyülekezeténeklésre szánt dicséretek. Nagyon köszönjük Mayerné Pátkai Tündének, hogy az elemzés után összegyűjtve közli a bizonyíthatóan Pécselyi Király Imrének tulajdonítható énekverseket, amelyekből több ma is, énekeskönyvünk ismert énekei közé tartozik. Hol van ma már az élő hitből fakadó „vallásos líra”, amelyben az ember „emberként” áll meg az Úr előtt, de megváltó Ura előtt áll meg, aki egyedül adhat szabadulást és megoldást? Ki ne ismerné a 315. dicséretünket, amely a megváltó születése felett örvend: „Krisztus Urunknak áldott születésén…” Külön köszönjük Mayerné Pátkai Tündének, hogy azokat az énekeket is feltüntette, ahol a szerzőség bizonyos tekintetben kérdéses, illetve Pécselyi Király Imre egyéb verses munkáit is megjelenítette e kötetben. Így teljes a kép. „Dicsérlek, Uram téged, / Hogy az elmúlt éjjel / Életem megőrizted / Hatalmas kezeddel / Sötétségnek tőréből / Mely körül vett vala, / Ímé, engemet kívől, / oh, mindennek Ura! / … / Adjad, hogy erős hittel, / bízzam szent Fiadban; / Bűneimet töröld el, / Tarts meg irgalmadban; / Hiszem, hogy ezt megadod, / Amint megígérted, / Bűnünket megbocsátod, / ha könyörgünk néked.” (493. dicséret)

Ez a kötet, az életrajz és a verselemzés, középiskolai anyag is lehet, vagy irodalom szakkörök segédanyaga a Balassi utáni korszak tanulmányozásához. Éppen ezért nagy örömmel jelentetjük meg ezt a kötetet a 2019. július 4-7. között, Hevesen tartandó Református Középiskolák 24. találkozójára, ahol a bő ötven Kárpát-medencei gimnáziumot szeretnénk megajándékozni ezzel a munkával. Mindezeken túl e kötetet ajánljuk gyülekezeteinknek, lelkészeinknek, minden Istentől való szépet és jót szeretőnek. Szükségünk van erre, hogy „szelídüljünk” (Máté 5,5).

Pápa, 2019. május 2.

Steinbach József