Hit és tudomány

Forrás: Károli Magazin

Hit és tudomány

 

„Hívő tudósok, tudós hívők”  címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést a genetika, az orvostudomány és ezek Istennel való kapcsolatáról a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón. A beszélgetés egyik résztvevőjét, Dr. Prohászka Zoltán immunológust, a Semmelweis Egyetem professzorát, a Budapest-Pozsonyi úti Református Gyülekezet presbiterét kérdeztük, hogy egy hívő tudós miként vélekedik bizonyos orvostudományi innovációkról, és azok hittel való összeegyeztethetőségéről.

Hogyan lehet kijavítani a hibás emberi gént? Képes erre az orvostudomány?

Az elvi válasz erre az, hogy természetesen igen, de erre gyakorlati lehetőség ma egyetlen kivétellel nincs. Az első génterápiás gyógyítási eljárás három évvel ezelőtt kapta meg a törzskönyvet, ami egy olyan betegséget gyógyít, ami halálos és csak szűrővizsgálattal lehet időben felismerni, viszont génterápiával meg lehet gyógyítani olyan állapotban, amikor még nem alakult ki. Ez a súlyos, kombinált immunhiány nevű betegség. Megvalósították az Egyesült Államok több, mint tíz államában, hogy az összes újszülöttet szűrik erre a génhibára, és akiket kiszűrnek, azokat génkonstrukcióval meggyógyítják. Egy hiányzó gén hiányzó termékét pótolják így. Ez az első az emberiség történelmében, amit az ember a saját maga által alkotott eszközökkel tud szűrni a maga által kialakított génkonstrukcióval, még a betegség kialakulása előtt. Ez a génkonstrukció ráadásul virális (szerző: vírusos), tehát nem veszélytelen. Nem célzott módon képes megjavítani a hibásat, és virális géntranszferrel juttatja be a jó gént. Az emberi gén molekulát termel, amit bevittek vírusokba, majd klonálisan felszaporítottak (szerző: klónoztak). Kiválasztották azt az egy fajta gént termelő vírust, amit ha visszavisznek a beteg emberbe, annak az az egy hibás tényezője ettől megjavul. Ezt 18 évvel ezelőtt fejlesztették ki, és három éve telt le az a 15 év, amit az Egyesült Államok gyógyszerhatósága előírt, hogy biztonságossági szempontból követni kell a betegeket, hogy nem alakul-e ki olyan nem kívánt mellékhatás a virális géntranszfer miatt, amire nem számítottunk. Amikor letelt a 15 év, és nem történt semmi baj, akkor kimondták, hogy biztonságos, és engedélyezték az eljárást. Olyan genetikailag módosított embereken alkalmazzuk, akiknek egy hibás génjét nem cseréltük ki, mert ez nem célzott, ellenben random génterápia, hanem bevittünk egy jó kópiát a génből, és ennek köszönhetően nem betegszenek meg. Tehát nem betegek gyógyításáról van szó, hanem egy halálos betegség megelőzéséről.

Hol tart ma a klónozás?

Már ez is klónozás: egy gén egy víruskonstrukcióba való klónozása egészségügyi céllal. Természetesen több dolog klónozása is lehetséges. Random klónoznak, sőt, egész szervezeteket klónoznak. Például, a híres Dolly volt az első klónozott bárány, aki képmása volt annak, akiből kivettek egy testi sejtet, majd azt a testi sejtmagot – nem ivarsejtet – beletették egy kiürített petesejtbe, és ugyanaz a bárány még egyszer megszületett, és nyolc évig élt. Emberek vonatkozásában a klónozást úgy kell elképzelni, mint amikor az egypetéjű ikrek esetén az úgynevezett zigóta, amely kialakult és osztódó sejtek tömegéből állt, abban a fázisban szétesik, amikor még ugyanolyan életképes mindegyik sejt, és a 16-osból lesz két 8-as, és két embrió, vagyis két ember fejlődik ki. A testük 99,999%-ig azonos lesz. Genetikailag mindenféle módon hasonlítani fognak egymásra. Ugyanúgy viselkednek, mint az egypetéjű ikrek, mégsem lesznek azonosak, mert a tudatra ébredésük, az agyuk működése más lesz. Különösen akkor, ha az egyikük elköltözik egy másik kontinensre, a másik pedig itthon marad. Az összes szerzett tulajdonságuk más lesz, és ez az, ami az embert átszellemíti. Onnantól kezdve, hogy a hatodik héten elkezd működni az agya az embrionális fejlődés során, hiába azonos genetikailag a két szervezet, a fejlődése más úton fog haladni, mert a tudatra ébredés és a zigótából megszületett emberré válás más lesz. Ha egész embereket klónoznánk – egyébként nem klónoz senki és nem is fog –, ugyanez lenne a helyzet, hogy a tudatra ébredés, és utána a genetikai fejlődés is, – mert nem minden a csíravonalban kódolt – egyedi lenne. Ha valaki százezerszer repül tengerentúlra, és ultraibolya- vagy kozmikus sugárzás éri a repülőút során, más genetikai működése lesz, mint annak, aki otthon ült ugyanebben az időben, még ha egypetéjű ikrek is. Másképpen fog fejlődni, mert nem minden genetikailag kódolt, sőt, ha genetikailag klónoznánk embereket, azok különbözőek lennének.

Az orvostudomány génmanipulációs technológái milyen mértékig etikusak?

Ez a jövő útja, de már vannak finomabb technikái is, mint az ismert CRISPR/Cas9 új génsebészeti eljárás, amivel nem random módon, hanem célzottan lehet egy gént kicserélni. A virális géntranszfernek az a veszélye, hogy bejut valahova a genomba, és nem tudjuk, hogy ahová beesik, ott nem csinál-e valami bajt. Az új eljárás lényege, hogy pontosan meg lehet határozni, hogy hova visszük be a gént, és olyan részt választhatunk, ahol az nem ártalmas. A nem kódoló részre beviszünk egy működő gént, ami termelni fog valamit. Miután nagyon sok az egygénes betegségek száma, ezért lesz lehetőség arra, hogy ilyen módon sokat meggyógyítsunk.

Felmerül egy etikai kérdés, mert ez a betegség a hordozókban biztosan kialakul. Mindenki megbetegszik, aki hordozza, és rövid időn belül mindenki meghal a súlyos immunhiány miatt kialakuló fertőzésekben. Nem kérdés, hogy ezt meg kell gyógyítani abból a hippokratészi elvből, hogy „ne árts, tégy jót”. Ez esetben a nem ártás biztos, mert letelt a 15 év – nem ártalmas a terápia –, és tégy jót, mert meggyógyítottad. Biztosan kialakuló, halálos kimenetelű betegségből nagyon kevés, néhány száz van. Olyanból, ami nem biztos, hogy kialakul, de, ha ki is alakult, van rá alternatív kezelés, gyógyszer, ami lehet, hogy megoldja a bajt örökre, tíz évre, vagy egy napra, nem tudjuk, hogy hány van, viszont rengeteg olyan van, ami biztos, hogy kialakul, de elhordozható. Ilyen a cukorbetegség is: van rá inzulin, lehet pótolni, de senkiben sem merül fel, hogy az inzulint génterápiával kéne gyógyítani, mert van rá más megoldás. Etikai kérdés, hogy hol lesz meghúzva a határvonal, hogy mi engedhető meg és mi nem. Az biztosan szükséges, hogy megelőzzük és meggyógyítsuk a halálos betegségeket akár olyan áron is, hogy az embereket genetikailag módosítjuk. Természet által alkotott dolgokról van szó. Egy jól működő gént viszünk be, ami az illető szervezetéből hiányzik. Nem egy random módosulatot csinálunk, aminek nem tudjuk a hatásait. Ha géntranszfer által vírussal visszük be a gént, annak van rizikója, de az biztos, hogy, amit beviszünk, az egy jó dolog és nincs rizikója, mivel nem véletlenszerű génmódosulás történik, hanem egy hiányzó dolog pótlása.

Mennyire képes meghosszabbítani az emberek életét az orvostudomány?

Eljutott oda az orvostudomány, hogy számos olyan betegség, ami halálos volt, mostanra azért nem halálos, vagy akár jó életszínvonalon is kezelhető, mert szervátültetésre van lehetőség. Legelső volt a veseátültetés, vesepótló kezelés, hemodialézis, amely sokkal jobb életminőséget biztosít jó életkilátásokkal. Lehetne folytatni a sort a szívátültetéssel, hasnyálmirigy-átültetéssel, vékonybél-átültetéssel, májátültetéssel, és a csontvelő-átültetéssel.

Bárkinek van lehetősége arra, hogy valamely szervét lecserélje egy jobbra, vagy csak életmentés céljából lehet ezt igényelni?

Maradjunk csak a csontvelő-átültetés kérdésénél. Régen az volt a gyakorlat, hogy nagyon kevés ismerettel, nehezen kivitelezhető módon tudták végrehajtani. Nem volt erre mechanizmus a kórházakban: izolált kórterem, donorszűrés, a csontvelő eltárolása és beültetése. Egy-egy embernek lehetett megcsinálni, akinek kritikus állapota ezt indokolta. Semmilyen módon nem lehetett kezelni általában a leukémiás betegségét, és nekik történt az átültetés. Ma a másik végére jutottunk el. Olyan hagyományos gyógyszeres kezelés, amit közönséges időskori leukémiában adnak, sokszor segít, de nagyon sok embernél elnyúlik a saját csontvelő felébredése. A beteg kap egy citosztatikus (szerző: a sejtek osztódását gátló, rákellenes) kezelést, amelyet egy rendkívül hosszú lábadozási periódus követ, és nincs saját vérképzése, mert azt tönkretette a citosztatikus kúra. Ezek a betegek régen rendre meghaltak, mert nem volt mód arra, hogy átsegítsék őket ezeken a kritikus heteken. Ma már eljutott odáig a csontvelő-terápia, hogy egy teljesen random családtagtól kap a beteg egy sejtes készítményt –nevezzük egyszerűen őssejtnek –, ami csak néhány hétig él benne és nem tapad meg, mert nem olyan átültetést végzünk, hogy a vérképzést a beültetett csontvelő adja, hanem a rokonból származó beadott sejtek néhány hétig védik a fertőzéstől, ezután a saját csontvelő felébred és a beteg meggyógyult. Ez abszolút elérhető, és egyre jobban fejlődik. Évről-évre olyan változások vannak, mint például a virálisan szerkesztett, tanított sejtes terápiák. Ekkor kiveszik a beteg őssejtjét, módosítják, visszarakják, és az valami rendkívül jó dolgot művel a beteggel: megóvja egy fertőzéstől, vagy pótol egy enzimet, és a szervezet működik tovább.

Az egész alapja a hit és az etika, hogy mi a célja ezeknek a kezeléseknek. Mindenki a dizájner (szerző: előre megtervezett) babákról beszél, hogy az őssejt- és genetikai kutatás célja, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel kiválasszuk katalógusból a születendő gyermek tulajdonságait, hogy mire lesz rezisztens, milyen betegségekre nem lesz hajlamos. Nem erről van szó. Sajnos, ahogy a nukleáris technológia megismerésével az emberiség energiával való ellátása volt a cél, de hidrogén- meg atombomba lett belőle, úgy a genetikát is lehet rossz célra használni. A kulcsszó a felelősség és az óvatosság. Ha ez párosul azzal, hogy, amikor az ember kezébe jut a technológia egy olyan országban, ahol működik a törvényi szabályozás és ellenőrzés, nem végez senki tiltott tevékenységet, senki nem akar lombikban dizájner babákat csinálni, akkor ez a jövő útja és nem ellenkezik a hit kérdésével.

Hogyan egyeztethető össze a hittel az orvostudomány ilyen fokú beavatkozása a természet rendjébe?

A hitünkből levezethetően kötelességünk a betegek gondozása és ápolása. Ha van egy ilyen tudásunk, azt ki kell használni. Az elromlott természetes folyamat pótlása a feladatunk, ami Isten csodálatos tervének kiteljesítése. Azáltal, hogy megismertük, mi romlott el, meg lehet javítani. Az ember kap egy esélyt arra, hogy hitre jusson, életben maradjon és éljen Isten csodálatos terve szerint. Ez pontosan olyan, mint a bűneset és a hit kérdése, hogy valami elromlott, és Jézus Krisztus, a Megváltó, gyógyító orvos adja vissza a lehetőséget a hit ajándékával, hogy visszajussunk Istenhez. Ugyanezt teszi az orvos, amikor segít a betegen, ami kötelessége is. Visszadobhatom a labdát, hogy miért a géntechnológiánál és a sejtterápiánál merül fel ez a kérdés. Miért nem merült fel, amikor megcsinálták az első inkubátort, beadták az első antibiotikumot, megcsinálták az étert, az első anesztetikumot (szerző: érzéstelenítőt), hogy műteni lehessen és senki ne haljon meg vakbélgyulladásban. Sorolhatnám az összes példát az orvostudományból, ami forradalmi fejlődést hozott el, és emberek millióit tette halálos állapotból egy megmenthető állapotba. Az összes oltóanyagot és gyógyszert fölsorolhatnám, ahol nem merült fel az etikai kérdés, hogy miért avatkoztak be a természet rendjébe.

Az orvosoknak kötelességük megszüntetni a szenvedést?

Olyan értelemben igen, hogy a lehetőségek lehetőségéig és azután is gyógyítanunk kell, viszont a szenvedés megszüntetése az eutanáziához és az életvégi döntéshez vezet át. Van egy határ, ahol már semmilyen módon nem levezethetően nem etikus és nem szükséges az élet fenntartása. Az orvos, a beteg és a hozzátartozó is látja, hogy nincs tovább út és tér. Más a törvényi szabályozás országonként, de a beteg nyilatkozhat úgy, hogy ebbe a döntésbe nem egyezik bele, és az orvosi bizottság is mondhatja, ha a beteg cselekvőképtelen, hogy ez az ember halott. Agyhalott, és nem tartjuk fenn tovább az életfunkcióit, és ha nem tiltakozott, szervátültetésre használjuk fel a szerveit. Ez egy nagyon nehéz kérdés, mivel ezt az emberek nem gondolják át előre. Nem nyilatkoznak ezzel kapcsolatban, ami nélkül nagyon nehéz törvényileg dönteni helyettük. Különösen nehéz, ha a beteg cselekvőképtelen, gyermek vagy magzat, eszméletlen, vagy gyámság alatt áll. Olyankor nem lehet helyette dönteni és nem lehet azt az etikus döntést meghozni ma, törvényileg szabályozva Magyarországon, ami elfogadható lenne a beteg szenvedésének csökkentése szolgálatában.

Tegyük fel, hogy valaki nem fogadta el tényként, hogy Isten jó. Hogyan válaszolná meg a kérdését, hogy Isten miért engedi meg a szenvedést a világban?

Ez a teremtett világ sajátsága. A teremtett világ alatt értem azt, hogy évmilliók, milliárdok óta stabilan működik. Olyan értelemben stabil, hogyha meteor csapódna a Földbe, akkor is fönnmaradna az élet, mert Isten egy stabil világot teremtett. Pontosan az Ő isteni terve miatt teremtette stabilra a világot, amelynek velejárója a genetikai sokszínűség, mert különben nem lenne stabil a világ. A genetikai sokszínűségből következik az, hogy vannak genetikai betegségek. A genetikai sokszínűség azért alakul ki, mert hiba lép fel a replikáció során, amikor megújítja önmagát az örökítőanyag. Azáltal, hogy a hiba megengedett, fellépnek a genetikai betegségek. Ez egy ár, amit fizetünk, viszont ez Isten tervének része volt. A kérdést úgy is feltehetné bárki, hogy Isten miért teremtette végesnek földi létünket, ha az csodálatos és a saját képére teremtette. A stabilitás miatt teremtette ilyenre, mert ha nem lenne véges, akkor már régen kinőttük volna a Földet, és nem lenne üdvtörténet, megváltás.

Ádám és Éva rossz döntése, a bűnbeesés miatt indulhatott romlásnak a világ?

Szerintem ez az ember döntésétől független, mert ez az isteni terv része, de nem az eleve elrendeléshez tartozik. Az eleve elrendelést nem szabad összekeverni a genetikával meg a betegségekkel, mert az eleve elrendelés az üdvbizonyosságra vonatkozik. Az embernek üdvbizonyossága van, és amikor a végítélet eljön, akkor ítéltetünk meg a cselekedeteink által. Egyesek ki vannak választva a megtérésre és az örök életre, és egy genetikai beteg – adott esetben a tudatáról nem tudó – is lehet megtért ember, illetve örök életre juthat. Nem azáltal, hogy életében elfogadja, hanem azáltal, hogy ki volt választva. Az, hogy valaki genetikailag vagy más módon beteg, az nincs kapcsolatban azzal, hogy hogyan tudja elfogadni ezt a lehetőséget, hogy Isten akaratából hitre juthat és örök élete van. Tehát a szenvedést nem Isten engedi, de része az életünknek, és átléphető azáltal, hogy az örök életre törekszünk.

Lehet az állatoknak erkölcsi érzékük? Tud a kutya örülni a gazdájának?

Nincs. Ezek mind tanult magatartások. Amikor azt látjuk, hogy a kutya örül, az általában egy természetes, valamilyen életfunkcióra törekvő ösztön. Kapott egy ennivalót vagy egy dicséretet, aminek természetesen örül. Ha nem kapott büntetést vagy elkerülte a fájdalmat, le lehetne vezetni, hogy milyen transzmitter van az agyában, és mi történt, ami kiváltotta az örömét. Ez az öröm, de ezek mind magatartáshoz kötött formák. Nem olyan tudatos, mint az ember átszellemült gondolkodása, hogy akár egy gondolatból meg tud születni az öröm. Nyilván, az emberi lélek egészen más.

Hogyan vezetné le a tudomány szemszögéből, hogy nem csupán az evolúció felelős a létformák kialakulásáért?

Aki csak az evolúciót hiszi el, az magyarázza meg, hogy az első replikálódó szervezet hogyan alakulhatott ki random módon úgy, hogy utána a teljes Földet benépesítette. Ha ez random alakult volna ki, akkor máshogy alakult volna ki a hőforrásokban, a tengerfenéken, mint az Alpok csúcsán a mínusz 40ºC-ban, meg a permafrosztban (szerző: örökfagy) Szibériában, mert ott más lett volna a random kialakulás és a kiválasztódás peremfeltétele. Olyan szervezetek keletkeztek volna, amelyek fagy közben tudtak volna szaporodni, hőforrásban pedig olyanok, amelyek 80 fokban tudnak szaporodni, de ezek eltérőek lennének, ha random módon alakultak volna ki. Látható azonban, hogy a hőforrásban és a permafrosztban élők is azonos genetikai kóddal működnek. Ebben abszolút a teremtettség van jelen, hogy kottából teremtette Isten a világot.

Az ősrobbanást hogyan lehetne összeegyeztetni a teremtéssel?

Nyilvánvalóan létezett az ősrobbanás. Az energiamegmaradás és az anyag össze- és széttágulása létezik, tehát pulzáló világegyetemben élünk. Nem tudjuk, hogy Isten időskáláján hány pulzáció volt már, és hányszor, hány helyen vagy hány nap alatt teremtette újra az életet. Egy nap csak a mi naprendszerünk szerint egy nap, de az Ő világképében nem tudjuk, hogy mennyi. Ezt így írták le az ősatyák, mert látták a Napot mozogni az égen, és a teremtést szakaszokban tudták elmagyarázni az embereknek. Természetesen volt ősrobbanás, és tágul a világegyetem, de egyszer majd szűkülni fog, lesz egy nagy reccs, és Isten újra fogja teremteni az életet. Vagy van olyan sarka a világegyetemnek, ahol meg fog maradni az élet. Erről megint csak semmit nem tudunk, de a jelen elképzelésünk és törvényeink szerint számomra ez nyilvánvalóan így lehet. Hit kérdése, mert semmi bizonyíték nincs. Nem tudom máshogy megmagyarázni, de elhiszem, és a Bibliában olvasott teremtéstörténet magyarázata is Isten létére mutat.

 

Varga Csenge