Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2013.09.16. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2013. szeptember 16-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Zsoltárok 121:3

 

Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.

 

Folytatjuk a ma egy hete elkezdett zsoltár mában szóló üzenetének kibontását. Egy héttel ezelőtt azt hallottuk: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” (Zsoltárok 121:1,2) Ennek kifejtése során a meditációnk központi témája és fő iránya az volt, hogy a felfelé tekintés lehetőségét ajánlva rámutassunk: milyen eredménye lehet az emberi pszüchében annak, ha a szemünk a mennyei horizontok felé néz. Ezt az alapgondolatot kapcsoltuk az aktualitáshoz, nevezetesen, hogy a 2013/2014-es tanévtől az általános iskolákban 65 esztendőnyi szünet után újra indul a hit- és erkölcstan tantárgy oktatása. Próbáltunk az Ige fényében rávilágítani arra, milyen óriási jelentősége van ennek az oktatás-politikai újdonságnak.

Ma továbblépünk egy lépéssel: „Nem engedi, – tudniillik a teremtő Isten nem engedi – hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.” Ez egy Kijelentés súlyú mondat. A Kijelentés szót nagy kezdőbetüvel írva. Merthogy ez egy alap- axióma. Innen indul ki és ide gyűrűzik vissza minden, de minden a keresztyén életfilozófiában. A Transcendens pont arra való, hogy a nyilvánvalóan és tapasztalat szerűen labilis, azaz folyamatosan és permanensen instabil világban egyfajta sajátos biztos stabilitást adjon az emberi pszüché számára. Olyan fogódzkodót, ami – illetve Aki – konstans, változatlan.

Sőt egyenesen változtathatatlan! Abban az értelemben, hogy Ő – mármint a Transcendens – maga az állandóság. Ö az, a Szentháromság Isten az, Akiről az Írás ezt mondja János apostol mennyei jelenéseiről írott könyvében: „…Aki van, és aki volt, és aki eljövendő…a hű tanú…aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított…” (Jelenések 1:4,5)

Ez a gondolat a próféták írásaiban is felbukkan. Mégpedig úgy, hogy a szilárdságra, az állandósultságra áhítozó örökkön szorongó emberi lelket igyekszik megnyugtatni: a lelki megszilárdulásra, a lelki-szellemi stabilitásra való törekvés nem vágyálom. Hanem elérhető – mondják. De csak egy úton-módon: a hit által. Ézsaiás próféta már a maga korában szinte még az égieket s az üdvözülteket is segítségül hívja, amikor  üzenetét így proklamálja: „Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, akkor ugrándoz, mint szarvas, a sánta, és újjong a néma nyelve…” (Ézsaiás 35:3-6)

Hát egyáltalán igaz lehet ez az állítás, hogy ilyen hatalmas stabilitást adhat a hit? Igen, igaz! Nem csak valami csalfa álom ez? Egyáltalán nem. Sok  millióan tudnának s tudnak is tanuságot tenni arról, hogy ez szó szerint így van. A hit erre képes. „Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.”  

Nem engedi, a huszonegyedik században sem, hogy a  szorongások, a frusztrációk, a bizonytalanság érzések, a válságok miatti kesergések kárt tegyenek a lélekben, maradandó nyomot hagyjanak az emberi pszüchében. De ennek, bizony, egy nagyon is komoly feltétele van.

Éspedig, nevezetesen az, hogy az ember bízza rá magát arra a magasabb Akaratra, amely, illetve Aki – Péter apostol fogalmaz így – „nem késik el az ígérettel… mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (II.Péter 3:9)

Ez tulajdonképpen talán még jó végszó is lehetne. De itt ma nem ezen van a hangsúly. Ez csak adalék vagy ha úgy tetszik, kontextuális üzenet. A primér üzenet ez: „Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.”

Őriződ tehát Ő! De vigyázat! A Nagy Őriző akarata az, hogy az őrzők feladata átszálljon ránk is. Hogy miattunk senki se legyen tudatlan az isteni őrzést illetően. Így lesz isteni delegálás alapján az őrízettből is őriző. Tehát erről beszélni kell! Lássuk meg, mit tudunk tenni, ebben a vonatkozásban?!

Ady Endre: „Intés az őrzőkhöz” című versének második strófájában így üzen:

 

…Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán. 

   

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

 Nagy Lajos kórházi lelkész