Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2013.03.25. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2013. március 25-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Márk 14:1-9

 

„…Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”

 

A tegnapi nappal, Virágvasárnappal magunk mögött hagytuk a negyven napos nagyböjti időszakot. Virág-vasárnapnak többféle üzenete van a keresztyén világ számára. Az ismétlések elkerülése végett visszakerestem: ezen a Virág-vasárnapot követő hétfőn 2010-ben a Lukács-, 2011-ben a Máté szerinti evangélium, míg 2012-ben Zakariás próféta idevágó Igéi alapján elmélkedtünk. Most ezért választottam a Márk írása szerinti evangélium imént hallott részletét.

Merthogy még az úgynevezett szinoptikus evangéliumok, tehát Máté, Márk és Lukács is hasonlóan bár, de nem szó szerint egyezően festik meg a via dolorosahoz, a fájdalmak útjához vezető történések képét, Krisztus Urunk Golgota felé való menetelésének kronológiáját. János evangélista pedig már szűkszavúbb a „főesemény”-ként számon tartott virágvasárnapi képsorok kommentálását illetően. Tény azonban, hogy a pálmaágas, virágszirmos, üdvrivalgásos történetnek a summáját adja, amikor a szamárháton Jeruzsálembe bevonuló Jézust éljenzi a mellette demonstráló tömeg: „…Hozsánna  a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!” (Máté 21:9)

Most egy egészen más aspektusból közelítünk a Nagyhét előszobáját képező eseményekhez. Ez az alapigeként hallott, szívet-lelket gyönyörködtető, melegséget sugárzó epizód már közvetlenül az utolsó vacsora előtti képsorokat rögzíti.

Fontos a  színhely. Bethániában, a leprás Simon házánál vagyunk. Jézusnak kedves ez a hely. Ó, hányszor sikerült itt kicsit megpihennie! Bethánia a felüdülés helye a Mester számára. Milyen igazak a Halleluja-ének szavai: „…Áldást sokat ád és fogad a kis Bethánia.” Amolyan lelki szerviz-hely ez. Oázis! Ahol jó lenni. Mert itt jóságot sugárzó emberek vannak. Akiknek áldásos közelsége jótékony hatású. Nem ám élcelődnek. Nem ám csipkelődnek. Nem ám dicsekednek. Nem ám intrikálnak. Nem ám pletykálkodnak. Hanem Istent dícsérik s közben szeretik egymást. Most is erről van szó.

Jön egy lelkes asszony és valami olyan dolgot cselekszik, ami melegséggel tölti el nemcsak Jézus szívét, de még a miénket is. Látványos, tékozló szeretetéről tesz tanubizonyságot. Nem számít a pénz – csak az, hogy nyilvánvalóvá tegye, mennyire szereti Jézus Krisztust.

Az időpont se figyelmen kívül hagyható. Két nap múlva kezdődik a páskabárány és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók meg már azon serénykednek, hogy csellel tőrbecsalják, elfogják és megöljék Jézust. Sietniük is kellene ezzel a dologgal – úgymond – hogy lehetőleg a szennyes, aljas részén túlessenek, mire az ünnep kezdetét veszi. Nehogy zavargások, kellemetlenkedések legyenek a nép körében a Jézus-per alakulása miatt.

A leprás Simon oázist jelentő betániai házában meg eközben egy másik vonalon futnak az események. Az asszony a drága alabástrom szelencét feltörve, annak tartalmát, a nagyértékű nárdus olajat a Mester fejére önti. Cselekedete azért különlegesen jelentős, mert rövidesen felgyorsulnak majd az események. Tette ezért prófétikus jelleget fog kapni. Jellé válik! Jelképes cselekedet megy végbe a leprás Simon házában! Jézust ugyanis meg fogják ölni. Sírba fogják helyezni.

Ez az asszony megelőlegezi a halottaknak kijáró utolsó tiszteletadást a drága kenet kitöltésével. Jézusnak ugyanis ebben már később nem lehet része. Mint emlékezetes, Húsvét reggelén Mária és Mária-Magdaléna azért mennek a sírhoz, hogy megkenjék Jézus holttestét illatos kenetekkel. De akkorra már Ő feltámad. A megkenetést tehát előre kellett hozni. Pontosan ezért van ez a jelenet a leprás Simon házában.

A felhasznált drága kenet értéke a halálba induló Jézus nagyságát és halálának különleges voltát hirdeti. A nárdusolaj 300 dénárnál is többet ért. Ez egy napszámos egész évi keresete volt.

A farizeuskodó dohogást – hogy minek e tékozlás – Jézus maga hatástalanítja. Pártfogásába veszi az asszonyt. Olyannyira, hogy a különleges történet azzal zárul: Jézus bizonyságot tesz róla, hogy az asszony cselekedete biztosítja számára a róla való megemlékezést az igehirdetésekben világszerte. Ennél nagyobb méltatást nem mondhatott volna róla Jézus. Majd prédikálni fognak Róla! Óriási!

Bethánia mindössze 3 kilométer távolságra van Jeruzsálemtől. Az Olajfák hegyének keleti lejtőjénél fekszik. Jézus itt, a leprás Simon házánál szokott megszállni jeruzsálemi tartózkodásai alkalmával. Most is innen indul az utolsó vacsorára. Majd az Olajfák hegyére és a Gecsemáné kertbe. Hogy aztán minden az isteni forgatókönyv szerint haladjon   tovább: a  nagytanács,  Kajafás  és  Pilátus  előtt,  a

Koponyák hegyén és végül Arimáthiai József sírboltjában.

Íme hát: ezt a komplex látást kell elsajátítanunk a virágvasárnapi események reális értékelésekor. A modern Írás-értelmezést, melynek könnyedén sikerül megérteni és megértetni: Jézus Krisztus virágvasárnapi jeruzsálemi bevonulása valójában a szenvedéstörténet első állomása. Nemsokára felhangzik a Megváltó ajkáról, hogy  „…Szomorú az én lelkem mindhalálig…” (Márk 14:34)

Ez a szomorúság ott bujkál már Jézus szemében a csodálatos bethániai események alkalmával is. Erről is szót kell ejtenünk a Virágvasárnap értelmezése során. Különben elhallgatjuk a lényeget s nagy hibát vétünk.

Virágvasárnap – azt mondtuk – a Nagyhét előszobája. Ezért és így legyen tehát számunkra a lelki felkészülés ideje. Adjon az Úr így lelki tisztánlátást az ünnepben. Lássuk a pálmaágakat is, a virágszirmokat is. De lássuk a szálfaerdőt is, amelyből kivágják a keresztet. A Krisztus keresztjét. Amely alatt Ő leroskad s amelyet majd Czirénei Simon segít cipelnie. Fel egészen a Golgotára.

Négy nap múlva Nagypéntek lesz. Stílszerűen Johann Sebastian Bach: „Máté passio”-jának koráljából idézzünk hát befejezésül:

 

Ó Krisztus-fő, te zúzott,

Te véres szenvedő,

Te töviskoszorúzott

Kigúnyolt, drága fő,

Ki szépség tükre voltál,

 Ékes, csodás remek,

De most megcsúfolódtál:

Szent fő, köszöntelek!

 

(Református Énekeskönyv, 341. dicséret 1.)

 

Lélektől lelkes, áldott Nagyhetet és kegyelemteljes Feltámadás ünnepet kívánok!

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész