Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2013.02.04. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2013. február 4-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Mikeás 6:8

 

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, légy alázatos Isteneddel szemben.

 

Egy héttel ezelőtt elhangzott, hogy ma még visszatérünk az idei ökumenikus imahétről való megemlékezésre. A keresztény-keresztyén vallásfelekezetek egységtörekvését szimbolizáló imahét ezúttal január 20. és 27. között került megrendezésre világszerte, így hazánkban is. Lényege, hogy a különféle keresztény-keresztyén  felekezetek közösségei  egy héten át, estéről-estére, meghatározott rend és meghatározott forgatókönyv, tematika szerint keresik fel egymás templomait és ott a különböző helyszíneken, közös alkalmi liturgia köré gyülekezve együtt imádkoznak.

Lássuk csak nagyon vázlatosan a kontinenseket átívelő, világméretű ökumenikus mozgalom megindulásának kibontakozását. Az 1910-ben Edinburghban  megtartott protestáns világmissziói konferencia adta meg a kezdő lökést a különböző vallásfelekezetek párbeszédéhez. Majd 1948-ban Amsterdamban megalakul az Egyházak Világtanácsa, amely kétségkívül jelentős mérföldkő az ökumené történetében. A lassú fejlődés folyamatában ekkor még vagy egyáltalán nem, vagy csak „megfigyelő”-i szinten vesz részt a dialógusban a Római Katolikus Világegyház. Kétségtelenül nagy áttörést jelent viszont a Második Vatikáni Zsinat, amelyet XXIII. János pápa nyitott meg, a római Szent Péter-bazilikában, 1962. október 11-én és VI. Pál pápa zárt be majd csak 1965. december 8-án.

E most félévszázados történelemi jelentőségű esemény kétséget kizárón újabb fejezetet nyitott meg a párbeszédben, illetve most már a valódi közeledés felé vezető úton.  A Második Vatikáni Zsinat egyértelműen deklarálta különböző dokumentumaiban a keresztyén egység előmozdításának korszerű szükségszerűségét. Leszögezte, hogy a keresztény-keresztyén egyházakat egyértelműen és elválaszthatatlanul összeköti a Szentháromság Istenbe vetett hit, Jézus Krisztus Istenfiúként való imádása, a közös hitvallás, a Hiszekegy, a közös Szentírás, a Biblia és legvégül a keresztség.

Ha pedig ezek után egy nagyot ugrunk a történelemben és már csak hálaadással konstatáljuk a huszonegydikszázadi eredményeket az ökumené terén, akkor legyen szabad nekem egy szubjektív élményemet ide iktatnom. A legendás  II.János Pál pápa 1991. augusztusában tett magyarországi látogatása során rendkívüli hangsúlyt helyezett az ökumenikus kapcsolatok ápolására, most már a gyakorlati megvalósítások szintjén. Ennek megfelelően ellátogatott a Kálvinista Rómába, Debrecenbe és a Nagytemplomban megtartott ökumenikus istentiszteletet követően megkoszorúzta a protestáns gályarabok emlékművét. Ezzel a jelzés értékű, történelmi jelentőségű gesztussal egyszer s mindenkorra lezárta a vallási ellentétek keserves korszakát.

Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Római Katolikus Főegyházmegye érseke, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Ökumenikus Bizottságának elnöke nyilatkozta a minap a Magyar Kurír című lapnak a következőket: „…Nagy szükség van a keresztények közti egységre, mivel közös képviselet hiányában a keresztény tanuságtétel hitelét veszíti a világ előtt. A közös fellépéssel egymást is védjük…”  Ez a korrekt megfogalmazás egyértelművé teszi számunkra az ökumené kérdését és annak fontosságát.

Azonban most már – a mégis csak hosszúra sikeredett fő- téma felvezetés után – lássuk a mai alapigét, amely nem más, mint az idei ökumenikus imahét mottoja: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, légy alázatos Isteneddel szemben.” Ezt az alapigét a 2013-as ökumenikus imahét tanulmányi anyagának élére az Indiai Keresztyén Diákmozgalom aktivistái választották Mikeás próféta könyvéből! Gondoljuk csak meg: a hinduizmus és a brahmanizmus meghatározó államvallási közegében létrejött indiai keresztyénség ennyire világosan lát, hogy ilyen Igét választ az imahét mottojául. Megérti, aztán világgá kürtöli az üzenetet. Mi ez az üzenet? Az, hogy Isten mondja meg: mi a jó és mi a rossz! Óriási! Ki  az  a Valaki, akinek  ma ilyen kompetenciája van? Egyedül az Örökkévaló! És ez a Valaki azt is közli az emberrel, hogy mit kíván, mit kívánna  meg az embertől – tegyük hozzá: jogosan?  „…Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, légy alázatos Isteneddel szemben.” A törvényen egyértelműen csak Isten törvénye értendő. Ja és a szeretet? Istenem, ki beszél ma már ilyen archaikus fogalmakról? Meg az alázat? Hajh, hol van ez ma már! Hol van bennünk, belőlünk… Bízzuk csak Isten Szentlelkére, hogy elvégezze bennünk, köztünk és általunk ezt a sajátos megmentő regenerálódást – e jótékony fogalmak mentén. Kit-kit segítsen Isten ebben a hajlandóságában vagy  – ki se merem mondani: – a rájuk való igyekezetében.

Ígértem még mára a keresztyénség elvei mai elutasításának témáját is. Isten segítségével mához egy hétre sorra kerül az is.

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész