Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2013.01.07. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2013. január 7-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: I.Korintus 5:7

 

Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már megáldoztatott.

 

A második munkahetet kezdjük meg – az előző csak három napos csonka hét volt. Hálaadással gondolhatunk arra: íme, már megértük a második hetet is! Nyilvánvaló, hogy a második munkahétkezdő meditációnk is még mindig az esztendőváltással foglalkozik. Hiszen még csak pár lépést tettünk meg előre az új évben és seregnyi dolog köt még az óesztendőhöz. A keltezésekben is elvétjük még néha az új évszámot. De: ez is csak múló állapot.

Az esztendő váltással szorosan összefügg az ünnepek és a hétköznapok dinamikus egymásutániságának gondolata feletti elmélkedésünk. Volt részünk bőven ünnepnapokban az elmúlt hetekben. A hangulatukból, a lelkiségükből valamennyit valameddig akkumuláltunk magunkba. Mára már azonban ezek emléke is lassan köddé válik bennünk.

Érdekes megközelítésben adja elénk az ünnepről vallott megfontolásait Hamvas Béla: „Ünnep és Közösség” című írásában. Így érvel: „…Az ünnep az áldozat napja. A közösség kezdete, mikor az emberben felébred a tudat: nem vagyok egyedül, és minden ember sorsával elszámolni tartozom. A közösség megvalósulása, amikor az áldozat az útat az isteni létbe szabaddá tette. Az ünnep az áldozat napja, az emberiség találkozása az isteni létben…Amikor az ember egyéni Énje megsemmisül, az áldozat percében, az út az isteni létbe szabaddá válik.  Amikor  pedig  az  ember  a  többi emberrel a magasabb létben találkozik, kilép a szenvedésből. Ez az ünnep a közösség…”    (Hamvas Béla:„A láthatatlan történet”)

Ez a sajátos kifejtése az ünnepnapok és a hétköznapok közti átjárhatóságnak, új megvilágításba helyezi számunkra a munka, a hétköznapi küzdelmeink, gondjaink legyőzésére irányuló naponkénti erőfeszítéseink objektív értékelhetőségét, voltaképpeni átértékelését. Újesztendő súlyú ünneppé akarja átváltoztatni a lelkünkben és a tudatunkban a szürke hétköznapokat. Azért nem erőltetett elmélet vagy fikció ez, mert a lehető legvitathatatlanabb objektív tény, hogy a történelem kezdetén – az édenkerti első bűneset után – felhangzik a föld végső határáig terjedő hatállyal a Teremtő szava az emberhez: ”Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe…” (I.Mózes 3:19) Ha pedig már egyszer így van ez, akkor vajon nem  jobb-e derüvel, pozitív viszonyulással értékelni az ünneptelen napok monotonitását?

Ehhez viszont az kell, amit Szent Pál így ír a korintusi keresztyéneknek: „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már megáldoztatott.” A kovász említése: metafora. Ezzel a képpel az apostol a zsidó hagyományhoz kapcsolódik, miszerint a kovásztalan kenyerek ünnepe, a Pészah előtt a házakat meg kellett tisztítani a kovász neműektől, kovász „maradékok”-tól. (II.Mózes 12:3-20) A Páskaünnepre való utalás egyúttal azonban arra is emlékeztet, hogy a bűnök bocsánata a Bárány Jézus Krisztus kereszt áldozata révén biztosítva van. Ebben az értelemben, a megváltottság tudatában lehetnek ünneppé a hétköznapok.    

Tegnap már Vízkereszt napja volt s így a karácsonyfák mandátuma is lejárt. De ez kicsit se sugalmazzon számunkra mást, mint annak a ténynek konstatálására való törekvésünket: lehet ünnepi lélekkel élni a hétköznapokat is!

Azért mondjunk még egy megkésett újévi köszöntést – ezúttal Szerdahelyi Pál versével:  

 

Egy újabb év múlt el ismét

földi élted vándorútján…

Adjál hálát: az Úr kisért

áldásával nap nap után.

Szeretete őrzött téged

próbás, nehéz napok alatt,

elrepült egy újabb éved,

de Jézusod veled marad!

 

Fájdalmasan nyomta vállad

bűn, betegség nehéz terhe,

széppé tette az órákat

mégis Jézus közelsége!

Szeretete őrzött téged

próbás, nehéz napok alatt.

Elrepült egy újabb éved,

de Jézusod veled marad!

 

Új esztendő határkövén

fogd meg Jézus áldó kezét,

s újabb évednek küszöbén

segítségül hívjad nevét!

Szeretete őríz téged

szép és borus napok alatt:

repülhetnek múló évek,

hű Jézusod veled marad!

(Szerdahelyi Pál: „Újévi köszöntés”)

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész