Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2013.01.14. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2013. január 14-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: I.Mózes 9:8,11-16

 

Isten azt mondta Nóénak és fiainak:…Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet én a világgal kötök. Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.

 

      Tegnapelőtt múlt egy hete, Vízkereszt szombatján, 14 óra után nemsokkal, Szentgálon hosszú perceken át volt látható a mennyboltozaton a szivárvány. Nem tudom, látta-e a jelen lévők közül valaki rajtam kívül ezt a gyönyörűséges  és ritka természeti jelenséget? Banális és gyenge mindkét kifejezés, ha azt mondom: színpompás és tüneményes látványt nyújtott ez az isteni csoda-produktum! Azonnal erre a most hallott ószövetségi Igére irányította a figyelmemet.

A Genezis, azaz a bibliai őstörténet megrázó filmkockái között ez az egyik legmegkapóbb kép. Természetesen a tőle elválaszthatatlan kontextusával együtt. Nevezetesen: a Teremtő az első bűneset után nem dőlhet hátra képzeletbeli kényelmes karosszékében.

Merthogy jön sajnálatosan a civilizáció kezdetét sajátosan  jelző testvérgyilkosság, Kain esete. Aztán gyűlnek a bűnök a föld kerekén. Jönnek csőstül az ember teremtettségi mivoltára rácáfoló vétkek és megdöbbentő jelenségek. Mígnem elérkezik a sajnálatos drámai történelmi pillanat: „Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.” (I.Mózes 6:6) Miután a Teremtő kimondja a valamilyen – ki tudja milyen – gyarló emberi megfontolásból eladdig kimondhatatlannak hitt isteni szót: „…Eltörlöm az embert…a földnek színéről…” (I.Mózes 6:7) Nemcsak az emberiség, hanem az egész élő világ elpusztul az özönvíz során. Kivéve Nóét és családját. Ők megmenekülnek. Nóé alig hogy szárazra teheti a lábát, annak rendje s módja szerint a túlélésükért hálaáldozatot mutat be.

Ekkor jön az első szivárvány. A szövetség jele. Isten annak látványos kifejezéséül, hogy nemcsak elhatározza magában, de ki is mondja: „…Nem átkozom meg többé a földet…” (I.Mózes 8:21) – szövetséget köt Nóéval s az ő jelképes személyén keresztül az egész Nóé utáni emberiséggel. Ennek pecsétje az első szivárvány. Nem is lett azóta totális pusztulás! Csak néhol részleges. Az pedig figyelmeztetésül. De vajon elgondolkodik-e a ma embere, ha esetleg szivárványt vagy más szokatlan jelenséget – ne adj’ Isten – tragédiát lát? Érdemes lenne utánanézni, hogy egy ember életében átlagosan hányszor lát szivárványt? Ritkaságszámba megy az. Mert a szivárvány a maga isteni tökéletességében a színek szent szintézise. Benne vannak a komor színek is, meg a vidámak is. A mi huszonegyedikszázadi szemünk a komor színekhez szokott már. Lassan elfeledi a szivárványt s így elfeledi a szent szünesztéziát is. Elfeledi a  szövetséget; Istennek az emberrel kötött szövetségét. Ehhez mérten aztán meglehetősen sok a baj közöttünk. Lehet, hogy már annyi, mint Nóé idejében volt?

Neumann János a Philadelphiában már a negyvenes években konstruált, kezdetleges ENIAC számítógépek – Electronic Numerical Integrator And Computer – tökéletességre vivője. Egy prófétai hangvételű írásában ez található: „…Az egyetlen szilárd tény, hogy a nehézségek a túléléshez nélkülözhetetlenek, ugyanakkor veszélyeket is rejtő fejlődés velejárói. Tudunk-e alkalmazkodni a szükséges gyorsasággal?” – kérdezi, majd így folytatja: „Az embercsalád története során sok hasonló próbát élt át. A legtöbb reménnyel az bíztat, hogy az ember mindig felülemelkedett. Előre recepteket adni nem lehet, kérni sem ésszerű. Csak a szükséges emberi tulajdonságokat határozhatjuk meg: türelem, rugalmasság, intelligencia…”  (Neumann János: „Túlélhetjük-e a technikát?”)

Igen, sok próbát élt át és még ezután is sokat fog átélni az emberiség – teszem én hozzá. Miért? Mert volt egyszer egy szivárvány és van mindörökre szövetség, van mindörökre kegyelem. Ez a szövetség és ez a kegyelem időtálló. Azaz: örök. A tudós fenti fejtegetése is rejtetten erről a kegyelemről, erről a kegyelmi szövetségről beszél, amikor a „túlélés” szegmenseit latolgatja. Türelem, rugalmassság, intelligencia…

Időben és térben legalább akkora az eredeti igei gondolat és a mai világhelyzet közötti ív, mint a mennyboltozatot mintegy abronccsal átfogó szivárvány íve. Mondjuk-e hát abszolút jelképes értelemben Kovács Kati dalával? „…Esik most az eső, ragyog fenn a nap. / Szaladok, hogy átmenjek a szivárvány alatt…/ Esik most az eső, ragyog fenn a nap. / Boldog vagyok, mert átmentem a szivárvány alatt.” Szivárvány alatt lenni a néphit szerint annyi, mint megvalósítani a lehetetlent, meghaladni a racionalitást. Isten szövetségi hűsége megtette. Éljünk vele, éljünk belőle!

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész