Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.12.17. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. december 17-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Máté 1:18-2:11

 

…Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt”…

 

      Már csak mindössze mintegy százhetvenegynéhány óra választ el bennünket a Szentestétől. Mivel pedig Karácsonyig – sőt már az esztendőben is – ez az utolsó hétkezdő meditációnk, ebben a néhány percben előlegezzük meg magunk számára az ünnep atmoszféráját és próbáljunk most elfelejteni minden ünneprontó körülményt, amely ma még kétségkívül van, de szívből remélhetjük, hogy mire kell – legalábbis átmenetileg – elillan. Mert a Karácsony éppenhogy a békességről, a szeretetről, a toleranciáról szól. Akkor is, ha azok a külső körülmények, amelyek az első Karácsony keretét adják, kétséget kizárón ezeknek a jótékony fogalmaknak éppenhogy az ellentettjei és ráadásul a mai világhelyzet is olyan, amilyen. Mégis eltagadhatatlan tény, hogy az első Karácsony evangéliumi leírásai valamiféle kibeszélhetetlen nyugalmat töltöget(het)nek az emberbe.

Ezúttal nem a legnépszerűbb Lukács szerinti evangéliumból, hanem Máté evangélista interpretációjában hallottuk az első Karácsony lélekemelő sorainak leírását. Máté fontosnak tartja, hogy ne csak onnan kezdje beszámolóját, hogy Jézus megszületett. Hanem az előzmények pontos felvázolásával. A  körülmények egyes elemei, József és Mária különleges  frigye  s  az  ominózus  szűztől  fogantatás  örökké megfejthetetlen titkok maradnak az emberi agy számára. Igen, mert a Bibliában világosan meg van írva az is: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké…” (V.Mózes 29:29)

Az angyali jelenés, mely álomban látogatja meg Józsefet, megrázó helyzetértékelést nyújt s nehéz döntés elé állítja a fiatalembert. De – íme – felül kerekedik a jó érzés, a megértés. A Máté szerinti megközelítésben ez a Karácsony első üzenete. A helyzet megértése és ennek megfelelő súllyal mellőzése az ítélkezésnek, valamint a szeretetlen lépések megtételének.

A bölcsek már a „második vonalban” szereplői a karácsonyi történetnek. De ki a bölcs? Kik a bölcsek ma? Ki viselkedhet a Karácsonyra – is – tekintettel ma bölcsen?

A nemrég eltávozott evilági „bölcs”, Dr. Kopp Mária, orvos-pszichológus, a Semmelweis Egyetem magatartás-tudományi Intézetének igazgatója nyolc évvel ezelőtt így Ádventben, a Kossuth Rádió „Egy csepp emberség” című néhánypercesében nyilatkozta: Lelki fontossága miatt kedvencem Babits Mihály „Éhszomj” című versének négy sora: „…Mert szép a világ, úgy találom / s a rút csupán a szépnek árnya; / mert szép a világ, mint egy álom, / mint egy Istennek hajnalálma…” Ezt a verset – folytatja a tudós orvos-pszichiáter – akkor szoktam felidézni, amikor nehéz helyzetbe vagy krízishelyzetbe kerülök, amikor emberi kisszerűséget, ellenségességet, gonoszságot tapasztalok…Sokkal több a világ, mint ami én vagyok, mint amit én meg tudok magyarázni. Azt mondjuk, hogy a világ térben és időben végtelen. Miért feltételezzük, hogy a személyiség irányában nem végtelen? Számomra az Isten ezt jelenti: egy végtelen személyességet, akinek én a hajnalálma vagyok, és mindannyian ennek a végtelen személyességnek a hajnalálmaként kell hogy éljünk, lássuk  a jövőnket,  és  ha  az ember így látja akár a legnehezebb helyzeteket is, akkor rájön, hogy összességében mégiscsak jó ez a világ…   

Amikor most szent Karácsony ünnepéhez közeledünk, a krízis helyzeteket látjuk magunk körül szép számmal előfordulni – hogy ne mondjam – hemzsegni. A gyógyírt, a megoldást ezekre – ezekre is – az emberiség egy jelentős hányada a megváltás-teológiában, személy szerint a Karácsonykor született Megváltóban látja. Ezt a hangot ma mindenünnen igyekeznek gyengíteni. Több internetes híradás szerint Brüsszelben – állítólag – betiltották a köztéri karácsonyfa állítást… Szomorú a látlelet a mai világ- valóságról! De a Karácsony ettől még Karácsony marad.

      Befejezésül hadd álljon itt Dutka Ákos: „Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban” címmel:

 

Ha e beteg, bolond világra

Uram, még egyszer megszületnél,

Bár milliónyi templomod van,

Kezdhetnél megint Betlehemnél.

Szalmajászolnál rangosabb hely

Uram, tenéked ma se jutna:
Soha messzibb a Te országod,

„Miatyánkod” bár mindenki tudja.

 

Ha így jönnél Názáretből

Sápadtan, fázva, december este,

Az ügyefogyott szenvedőkhöz

Párizsba, vagy Budapestre,

S leülnél az éhezők közt

S abból, amit valaha mondtál

Mesélnél új vigasztalásul –

Elfognának a tizedik szónál.

 

Mondjál csak új Hegyibeszédet

S amit mondtál a gazdagokról

S ha gyűlnének az elhagyottak

S szólnál az Írás-forgatókról

S ha megpróbálnád Uram még egyszer

Az Embert rávenni Szeretetre –

Internálnának, esküszöm rá,

Ha nem is vernének mindjárt keresztre.  

 

Aki teheti, imádkozzon azért, hogy – nem 1923. Karácsonyán, hanem most, az Úr 2012. esztendejének Karácsonyán – Ady Endre klasszikus karácsonyi versének szavaival: bárcsak Uram, „…Egy erő hatná át / A nagy mindenséget…” (Ady Endre: „Karácsony”)

      

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész

 

Epilógus

 

Immár három esztendeje így Ádvent utolsó napjainak egyikén – a Karácsony előtti utolsó találkozásunkkor – meg szoktam köszönni a Belgyógyász Csapat munkahét kezdő  elcsendesedésének alkalmait. Legyen ez így ma is: megköszönöm Mindazoknak érdeklődését, Akik hajlandók idejükből áldozni arra, hogy együtt keressük a Biblia üzenetét

a munkahetek kezdetén. A következő meditáció – ha Isten megtartja életünket – 2013. január 2-án, szerdán reggel lesz. Örömmel jelzem: úgy, ahogyan a 2010-ben s a 2011-ben elhangzott meditációk, úgy az ideiek, a 2012-esek is reménység szerint meg fognak jelenni könyv alakban.

5

Kívánok Mindenkinek és Szeretteinek kegyelemteljes, áldott karácsonyi ünnepszentelést, valamint békés, lelki sebeket bekötöző új esztendőt!

Végezetül kérem, énekeljük el együtt Frantz Xaver Gruber karácsonyi énekét:

 

Csendes éj, szentséges éj!

Mindenek nyugta mély,

Nincs fenn más, csak a szent szüle pár,

Drága kisdedük álmainál,

Szent Fiú aludjál,

Szent Fiú aludjál!

 

Csendes éj, szentséges éj!

Angyalok hangja kél;

Halld a mennyei halleluját,

Szerte zengi e drága szavát:

Krisztus megszabadít,

Krisztus megszabadít!

 

Csendes éj, szentséges éj!

Szív örülj, higyj, remélj!

Isten szent Fia hinti reád

Ajka vígaszadó mosolyát:

Krisztus megszületett,

Krisztus megszületett!

 

(Magyar Református Énekeskönyv, 437.)