Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.12.03. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. december 3-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

Olvasandó: Ésaiás 8:16-20

 

Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára. És várom az Urat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem. Én pedig és e gyermekek, akiket az Úr adott nekem, intő jelek vagyunk Izraelben a Sion-hegyen lakó Seregek Urának akaratából. Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?… Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.

 

Így kezdődött a ma reggeli Ige, a 2012. esztendő első ádventi Igéje: „Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára.” Az egyes bibliai idézetek kapcsán már többször elhangzott: a különféle ószövetségi citátumokat az úgynevezett inter-testamentalis korban – tehát az Ó- és az Újszövetség határán élők körében – majd a jézusi korban és végül a kétezer évvel későbben élők soraiban gyakorta a verbalis inspiratio legfőbb szempontja szerint értelmezik. A verbalis inspiratio latin szókapcsolat ugyanis első renden az Isten szava általi megérintettséget jelenti, de áttételes értelemben azt is jelenti, hogy az Isten szavának, Igéjének mindig, minden élethelyzetben pirimátussága, döntő szerepe van, éspedig minden más egyéb dologgal, minden más egyéb szemponttal szemben. Magyarán: nincs semmi, ami fontosabb nála, nincs más viszonyítási alap a továbbiakban, hanem csak az Ige – amely egyébiránt a reformátori felfogás szerint a hitünk és életünk egyedüli zsinórmértéke.

Ezt az alapvető tanbeli álláspontot erősíti meg, az intelmet zárja s mintegy lepecsételi a próféta a tanítványai, vagyis a – korabeli és későbbi – hallgatósága számára. Ez amolyan testamentum, aminek bizony súlya van!

A legfontosabb üzenet azonban még ez után következik: „És várom az Urat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem. Én pedig és e gyermekek, akiket az Úr adott nekem, intő jelek vagyunk Izraelben a Sion-hegyen lakó Seregek Urának akaratából.” Az ószövetségi ember ádventi várakozásának gyönyörű kifejezése ez. Mit sem különbözhet ettől az Újszövetség emberének, a váradalom gyülekezetének várakozása! A keresztyén ember örök váradalomban él: várja a második Ádvent beteljesülését, azaz Jézus Krisztus újra eljövetelét. Senki nem tudja, hogy addig még mennyi idő van. Egy biztos: Egyszer eljön a második Ádvent!    

A minap kaptam egy köremailt. Arról tájékoztat, hogy állítólag, némelyek szerint a NASA bejelentette (volna?): a Földünk az egész Naprendszerrel együtt 2012. december 21-én 10 óra körül belép az úgynevezett galaktikus null sík-ba. Oda, ahol nincs áram, azaz elektromosság, nincs fény, nincs telefon, nincs internet, nincsenek televíziós jelek és így tovább. A vélelmezett rendkívüli állapot egyéb velejáróit nem fontos részletezni – meg azt sem, hogy milyen konkrétan tárgyiasított, másrészt eszmei jellegű „túlélési csomag” előkészítését javasolja mindenkinek a köremail közreadója. (Nem szeretnék ezekkel az adalékokkal senkit sem terhelni, aki esetleg csípőből elutasítja s ostobaságnak tartja az efféle futurológiai bölcselkedéseket.) Ellenben a titokzatos és különleges üzenet végső mondatai nagyon figyelemre méltók: A Föld áthatolása a „galaktikus null sík”-on megváltoztatja az  embereket  úgy,  hogy sprituális beállítottságúak lesznek. A fejlett  és  fejlődő  országokban   újfajta   tudományosan   megalapozott spirituális nézetek, új egészségvédelmi rendszerek és új emberi értékviszonyok, új fontossági sorrendek  fognak kialakulni (becsület, tisztesség alapon). Ez lesz az emberiség fejlődése szempontjából egy új szakasz, egy új világkorszak kezdete – olvasható egyébiránt bővebben és sokkal részletesebben a terjedelmes írásban, a http://hitelvilagstadium.blogspot.hu/2012/11/az-utolso-napok-folyamatai-2012.html oldalon a Riport Michael Elrahim Amira-val “A te folyamatod 2012” című könyvéről folytatott világhálós feljegyzésekben.

Nem gondolnám, hogy a hír hallatán bárki is sietne a gépéhez, hogy megnézze s aztán mérlegelje, latolgassa  ezek lehetséges valóság tartalmának eshetőségét. Fontosabb dolguk van az ember-gyógyítóknak! Egy azonban biztos. Van egy olyan érzésünk, hogy ami itt megy, az sokáig már nem mehet így tovább. Mert abból baj lesz, még a mostaninál is nagyobb baj. Ésaiás, a mai próféciánk névadó prófétája, de a neve alatt publikált többiek is leírták: „És várom az Urat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem…” Nem hiszem, hogy ez az Ésaiás szűklátókörű lett volna vagy esetlegesen „bigottan vallásos”. Ellenben tárgyilagos. Itt valaminek lennie kell! Lett is. Jött is a Megváltó – nyolc évszázad elteltével megszületett Jézus Krisztus! Az Ő újra eljövetelét várjuk a második Ádventben.

Ez az idei Ádvent rendkívüli társadalmi feszültségek közepette s rossz mentalhigiénés állapotban talált bennünket. A válság azonban nem a különféle okkult dolgok suttogása és mindenféle terminális jóslások révén fog gyógyulni. Hanem hitem szerint azzal, ha minél többen felfigyelnek a prófétai kérdésre: „Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek?”  Dehogyisnem! Csak ez ma valahogy szekunder üggyé vált.

Mert kiüresedett az emberi lélek – tisztelet a kivételnek. Amit hozzátehetünk ehhez, az az, ami a dicséret-énekben így van versbe szedve:

 

Emeljük Jézushoz szemünk,

Jön már királyi győztesünk,

Mennyből leszáll s együtt leszünk.

Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön,

Felséges várástól feszüljön,

Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

 

(Református Énekeskönyv 367. dicséret 1.)  

 

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész