Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.12.10. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. december 10-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Ésaiás 40:3-5

 

Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak!  Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!

Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt.

 

Tegnap beléptünk Ádvent második hetébe. Az ádventi időszak különleges atmoszférája, egyedi és sajátos lelkisége  nem túlzás azt állítani, hogy a legtöbbünk szívét ma is megdobogtatja. Kevesen vannak, akikre nem hat a néha még a bevásárló központok hangszórójában is hallható „Csendes éj” jellegzetes melódiája. Alig van, aki ki tudja vonni magát a négy hétig tartó karácsonyvárás örömeiből és gondjaiból.     Nem kizárólag a földkerekséget átfogó világkeresztyénséghez tartozók, de még a magukat csak esetleg kultúrvallásosnak tartók vagy a magukat egyszerűen és egyenesen  nemkeresztyénnek vallók is óhatatlanul szembe találják magukat a ténnyel: a keresztyének Megváltójának születés ünnepére négy hétig tartó előkészülettel lehet csak igazán ráhangolódni. Ez az Ádvent egyik aspektusa.

Tegnap múlt egy hete elkezdődött valami – egy Lélektől lelkes időszak – ami a Karácsony Szentestéig tart. Rohanás, restanciák teljesítése, vásárlások, az idővel való sakkozás és versenyfutás – nem csak nálunk, de világszerte már csak ilyen az Ádvent az utóbbi években. Pedig őseredeti szándéka szerint egyáltalán nem ez lenne legalábbis az elsődleges üzenete az Ádventnek.

Hanem hogy egyfajta rendező erővé váljon. Mindenkiben. Mert jön valami – helyesebben jön Valaki – ami, illetve Aki más. Más mint az eddigiek. Az Ádvent az adventus (latin)  szóból eredően eljövetelt jelent. A Megváltó Jézus eljövetelét. Első eljövetelét jelezte régen, „mikor…  –  szent Pál apostol szerint – eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett…” (Galata 4:4) És második eljövetelét, azaz visszajövetelét jelzi a második ádvent népe, azaz a ma élő emberiség számára. Mi ennek a tanulsága? Az hogy ünnepre készülve rendezni kellene a sorainkat. Kívül és belül – közel és távol.

Az idézett szentírási hely a régebbi, veretes Károli fordításban így hangzik: ”Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.” E metaforikus megfogalmazás egy intelem. Arra nézve, hogy    ez a költői szépségű, lélekemelő szózat évezredek időkorlátait könnyedén átívelve, a mai vetületben is rendet tegyen a világban.

A fejekben és a szívekben, az egyének és a társadalmak összefüggésében.   Azt jelenti leginkább, hogy „…legyen az egyenetlen egyenessé…” Közel és távol. Annyi egyenetlenség van a mai világunkban. Mindannyian értjük, mennyire egyetemleges és mennyire modern az alapige gondolatmenete. Ó, mennyi kiáltó egyenetlenség van a soraink között – amit ki kellene egyenesíteni. Nem rajtunk múlik…  – mondjuk néha legyintve. Pedig kicsiny pontocskaként is része vagyunk a hatalmas egésznek. Nekünk minden egyenetlent egyengetni kell – kellene, mégpedig nagyon kellene!

Az emberiség  mai tragédiája az, hogy nincsen igazi Ádventje – ádventi várakozása, vágyakozása – Ádventben sem és így természetszerűen máskor sem. Pedig üzenet értékű az evangéliumi tudósítás az első ádventi hajnalhasadás világot átformáló híréről s a második ádvent embereit is testestől-lelkestől átformálni kész, derűs kjelentéséről: „A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból. Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!” (Lukács 1:78,79)

Mához két hétre már nem lesz hétfő reggeli hétkezdő meditáció, mert az a nap már a Szenteste napja lesz. Ki-ki bőven el lesz foglalva azzal, hogy feldíszítse a karácsonyfát és a lehető legmeghittebbé tegye a Szentestét – vagy éppen szolgálatban lesz és a legszentebb dolgot míveli ezzel. De addig még van két hét. Rajtunk áll, milyen tartalommal fog megtöltődni s aztán eltelni.

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész