Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.10.24. – Nagy Lajos áhítata

Munkahét kezdő meditáció 2012. október 24-én, szerdán reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Zsoltárok 56:2-4

 

Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem. Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom!

 

      Tavaly ilyenkor az ötvenhatos forradalom 55. évfordulója alkalmával stílszerűen az 55. zsoltárból olvastunk részleteket; 55. évforduló – 55. zsoltár. (A meditáció a második meditációs kötet 176. oldalán található.)

Ma már 56-os az a tavalyi 55-ös szám is… Most azért miért is ne faggatnánk meg egy kicsit ezúttal az 56. zsoltárt. Ötvenhatos forradalom, ötvenhatodik évforduló és ötvenhatodik zsoltár. Természetesen távolról sem a számmisztika sajátosan rejtélyes és rejtjeles világában való búvárkodás kalandvágya vezetett a mai alapige kiválasztásához. Az csak a ráadás. Sokkalta inkább a zsoltár tartalmának aktualizálása, konkrét üzenetének helyzetünkre történő adoptálása lehet a célunk.

Akárhogy is nézzük, ez a zsoltár egy különleges belső logikával megszületett lelkigondozó irat. Mondatai egyfelől az individuális lélekápolás, lélekgyógyítás metodikájának példaszerű megjelenítését, másfelől a kollektív vígasztalás csoport dinamikájának elemeit is tartalmazzák. Mindkét ígénynek megfelel e zsoltár. Így vizsgáljuk a belőle imént felolvasott részletet!

A zsoltár felirata így hangzik: „Könyörgés nagy veszélyben”.  A  veretes  Károli fordítás pedig így fogalmazza meg a címet: „Az Istenben bízó lélek könyörgése az ellenségtől való szabadításért.” Máris kerek egész a beharangozott téma felvetés tág ölelése. A keletkezési körülmények összefoglalása pedig így olvasható az első versben: „…Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.” (Zsoltárok 56:1) Maga az alap történet részletesen elbeszélő formában a Sámuel első könyve 21. fejezetének 11-16. versében található a Bibliában.

Dávid király így kezdi: „Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem.” Ez egy tragikus helyzet elemzés, úgy is mondhatnánk: egy különleges exploráció. A verbális feltárásra nem az imádságot meghallgató Istennek van szüksége, hanem a felzaklatott lelkű Dávidnak. Merthogy Ő tisztában van az ima erejével. Nem kérdés előtte: semmiképp sem zárulhat eredmény nélkül e gyónás. Az elmondásnak, a feltárásnak – ha úgy tetszik a jó értelemben vett „kibeszélés”-nek – már önmagában véve is terápiás jelentősége van. Ez egyébként a klasszikus verbális pszichoterápia alapja is egyben. Ami e bibliai vers tartalmát illeti, könnyedén megállapítható, hogy íme nincs új a Nap alatt. A bosszúvágytól való lihegés, az innen-onnan érkező támadások, a másik eltiprásának és leigázásának alattomos vagy épp nyilvánvaló és leplezetlen szándéka, a szorongató életharc, a tülekedés, a mobbingolás, a rágalmazás és így tovább, az összes szinonímájával együtt modern világunk sajnálatos velejárója, kísérő jelensége. Szenvedünk is tőle rendesen és szenved tőle a társadalom egésze.

Individuális értelemben is igaz mindez, de a közösségivé terebélyesedett formájában is. Ez utóbbi összefüggésben kell gondolnunk arra, hogy minden nép-nép közti feszültség, vagy az annak kisüléseként  elkerülhetetlen  harc  (felkelés, háború, forradalom) a negatív emberi érzések elharapódzásának és kollektívizálódásának következtében jön létre. Könnyeket, letarolt világot, nyomorúságot hagyva maga után. Ezzel máris elérkeztünk ezerkilencszázötvenhat megünneplésének aktualitásához. Bizony, ezekből a Dávid király által sorolt negativisztikus emóciókból kellett törvényszerűen kialakulnia az ötvenhatos forradalomnak, elébb gondolatban, majd a megvalósítás szintjén is. Amikor a fentiek miatt valahol, valakikben elszakad már az a bizonyos húr, akkor annak immár súlyos következményei vannak.

A zsoltár így folytatja: „Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom!” Azaz: a zsoltáros királynak tehát van terápiás javaslata, önmagára, saját sorsára nézve. Ezt azonban más is kipróbálhatja. Sokan nyúltak s nyúlnak e lehetőséghez ma is. Rákóczi szabadságharcos zászlójára Szent Pál apostol Igéje volt ráhímezve: „…Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8:31) A forradalom ’56-ban 12 nap elmúltával megbukott, mert a zsoltárban említettek forgatókönyve szerint a zsarnoki önkény szovjet tankjai letiporták. De – ahogy szoktuk mondani – eszméje ma is él. Hillary Clinton nyilatkozta: Az amerikai nép hódolattal gondol a magyar ’56-ra… A kérdés most már csak az, hogy a magyar nemzet a mostani újkeletű támadások kereszttűzében (Európai Únió, Valuta Alap és így tovább) megtanulja-e Dávid királytól a gyógyuláshoz vezető utat vagy pedig nem: ”…Ha félek is, benned bízom!”      

Jövő hétfői hétkezdő meditációnkban – ha Isten engedi és élünk – folytatjuk e mai gondolatsort, a zsoltár további versei alapján, az október vége aktualitásai mentén.

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész