Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.09.10. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012.szeptember 10-én,hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 9:1-9

 

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a  városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.    

 

Múlt hétfőn egy kontextusából kiragadott Ige-verset hallottunk az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 26. fejezetéből. Ma azt az eredeti történetet hallottuk teljes egészében, aminek a summáját, az eredményét ma egy hete.

Drámai történet ez, alig néhány szereplővel. A főszereplő pedig Saul vagy másként Saulus – aki nem más, mint a későbbi Paulus, azaz Szent Pál apostol. A damaszkuszi úti megrázó jelenetnek vannak szemtanui. Ők passzív szemlélői ugyan a pillanatok alatt lejátszódó epizódnak, ellenben tisztán hallják a titokzatos mennyei szózatot: „Saul, Saul, miért üldözöl – más fordítás szerint miért kergetsz  engem?”   

A tény, hogy a keresztyénség fanatikus üldözőjéből a legnagyobb misszionárius lesz, az Örökkévaló csodája marad. Ez is mutatja, hogy a misszió munkája felett mennyire valóságosan transcendens erő áll. Ez a nyitja, hogy ilyen karakterisztikus zsidó személyiség, mint Saul – a későbbi Pál – s vele együtt megszámlálhatatlanul sokan keresztyénné lettek. A damaszkuszi úti történés látszólag csak a megtérés körülményeit rögzíti. Valójában azonban Pál számára egyúttal és egyidejűleg maga a vocatio interna és a vocatio externa, azaz a belső- és külső prófétai elhívás is ez.  

A héber Saul név magyarul azt jelenti: akit kértek, kívántak, a megkérdezett, kikövetelt. Görögösített változatban Saulus. Majd csak a már megtért Saulus lesz később Paulussá, azaz Pállá, ami viszont azt jelenti: a kicsi, az alacsony, a csekély (ez Pál termetére utal). A diaspora helyzetben élő zsidóknak gyakran két neve volt: egy héber és egy római. Saul zsidó származású, Benjámin törzsének leszármazottja. A római polgárjogot atyjától örökölte. A ciliciai Tarsusban született. Jeruzsálemben a híres Hillél iskola növendékeként a nagytekintélyű Gamáliel lábainál nevelkedett. Foglalkozására nézve sátorponyva készítő. Amikor István keresztyén vértanut kivégzik, Pál vezető farizeusként a helyszínen a ruhákat őrzi.

Azonban még néhány gondolat erejéig térjünk vissza magához az alap történethez. Saul, azaz Pál Damaszkuszba menetelének célja: bizonyos úgynevezett levelek, azaz vádló feljegyzések szállítása arról, kiket lehetne még kivégeztetni a keresztyénüldözés során. Ekkor jön a páli fordulat a damaszkuszi országúton. Az Újszövetség eredeti nyelvében, a görögben két kifejezés van a megtérésre. A metanoia, a pszüchében lezajló belső lelki megújhodást, a gondolkodást megváltoztató megtérést jelöli, míg az epistrofé pedig a külsőleg is látható megfordulással is együtt járó megtérést.

Ez utóbbi, az epistrofé teljes, 180 fokos fordulatot jelent. Ez történik Pál apostollal a damaszkuszi úton. Innen ered a  rendkívül plasztikus kifejezés, a pálfordulás is. (A hirtelen megtért keresztyéneket ma is damaszkuszi utasoknak hívják.)

A titokzatos megtérési jelenethez még egy adalék. A nyolcvanas években egy tehetséges fiatal lelkész jelölt – teológiai hallgató – vendég szolgálatra kapott felkérést az idős pápai lelkésztől. Heteken át nagy szorgalommal készült a megtisztelő szolgálatra. A mintegy 150 fős templomi gyülekezet szemtanúja volt a következőknek: Az öntudatos ifjú prédikátor nagy magabiztossággal lépett a szószékre. Amikor a liturgiában rá került a sor, annak rendje s módja szerint harsányan felolvasta a bibliai szentleckét. Majd jött volna az imádság. Ekkor – későbbi elmondása szerint – elébb vakító fényességet látott, majd nyomban utána teljesen elgyengült s elhomályosult előtte minden. Átmenetileg megvakult. Úgy vezették le a szószékről, az istentiszteletet pedig az idős lelkésznek kellett megtartania. A fiatalembert lefektették az irodában, de mire az istentiszteleten részt vevő Dr. Pénzes Tibor főorvos úr odaért hozzá – aki mellesleg nagytudású pápai szemész szakorvos volt – már kezdte visszanyerni a látását, majd rövid idő alatt teljesen rendbe jött,  éspedig mind testi, mind lelki értelemben. Nem sokkal későbben úgy nyilatkozott: teljesen megváltozott az élete. Egy markáns fordulat és egy „centrumváltás” zajlott le a lelkében. Lelkészi diplomát szerzett és ma is lelkipásztor.

Végül halljuk Pálóczi Horváth Ádám dicséret-énekének részletében hogy állít emléket a damaszkuszi úti megtérés jelenetnek: „…Míg dühösen űzi Pál / Az eloszlott híveket, / Útban éri leverő / Mennyei tüzes erő.” (Református Énekeskönyv, 375. dicséret 5.)

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész