Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.07.09. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. július 9-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Zsoltárok 126:5,6

 

Akik könnyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.

 

      Péter és Pál névünnepe, Szent László napja és a katolikus Sarlós Boldogasszony ünnepe után vagyunk immár. Ez két  objektív tényt tudatosít bennünk. Az egyik, hogy kétséget kizárón mögöttünk hagytuk az esztendő felét és mi még itt vagyunk s Isten kegyeleméből tehetjük a dolgunkat. A másik pedig az, hogy elindult a földkerekség emberisége számára mindenképpen legszentebb, grandiózus munkafolyamat, az aratás. A modern civilizáció és különösen is a városi ember meglehetősen hiányos ismeretekkel rendelkezik az aratás munkafolyamatának fogalmát s így természetesen a jelentőségét illetően is.

A Biblia aratásra vonatkozó tudósításai természetszerűleg és magától értődőn az egykori Izrael aratási szokásait, törvényeit,  élettani-, gazdasági- és következményszerűn szociális értelemben vett – vagy ha úgy tetszik – közgazdasági jelentőségét emelik ki. Az aratás jelképszerű fontosságának hangsúlyossá tétele azonban egyáltalán nem kizárólag a kora-ószövetségi bibliai iratokban preferált kérdéskör. Kiemelt helyet foglal el a két „szövetség” – tehát az Ó- és Újtestámentum keletkezése között eltelt, úgynevezett intertestamentális kor emberének gondolatvilágában is. (Az   intertestamentális kor – mint történettudományi fogalom – a kutatások szerint körülbelül a Krisztus előtti 4. évszázad s a Krisztus előtti 5. esztendő közötti időszakra tehető.)

Lássuk az aratásra vonatkozó bibliai bölcsességet. „Aki vet álnokságot, arat nyomorúságot…” (Példabeszédek 22:8) – olvassuk a Példabeszédek könyvében. A nagy ókori bölcselő, Jób meg azt mondja: „Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják.” (Jób 4:8) Hóseás próféta írja: „Ha szelet vetnek, vihart aratnak…”  (Hóseás 8:7) Ugyanő máshelyütt így int: „Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok…” (Hóseás 10:12)       

Ezekhez képest pedig az aratás fogalmának újszövetségi előfordulásai az aratás kérdésének parabolikus értelmezését még tovább fejlesztik. Jézus szavaiban és az egész Újtestámentum történeti vonulatán nyomon követhető az aratás kérdésének jelképes értelmezése. Ennek lényege, hogy az aratás fontos lelki aktus is. Képes értelemben az aratás az, amikor az ember cselekedetének következményét élvezi, avagy nem élvezi.

De vissza az alapigéhez. A mai két zsoltárvers gyönyörűséges költői képben hozza elénk az embert emberré tevő munka, a tevékenység végzésének hogyanját, minőségét, milyenségét, valamint annak eredményét, éspedig a lélektani összefüggései aspektusában. „Akik könnyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.” A világos, pozitív üzenet így kódolható mai helyzetünkre: tény, hogy ma több a könny mint a mosoly. Ennek objektív okai ismertek. Ám a bibliai megfontolás jótékony konszenzusa a perspektívikus üdvígéret rendkívül kívánatosnak festett végső eredményére irányítja a figyelmet. Az ebből következő helyzetfelmérés és pozitív, produktív, dinamikus előre tekintés mindenképpen megtermi a maga jó gyümölcseit. Berzsenyi Dániel: „Fohászkodás” című hitvallásos versében így fogalmaz:

„…Addig – értsük jól, a jelen helyzetünkre szabottan: addig, míg nem sejlenek fel az élethorizonton az eddigieknél bíztatóbb, reményteljesebb távlatok, tehát addigletörlöm könnyeimet, s megyek / Rendeltetésem pályafutásain, / A jobb s nemesb lelkeknek útján, / Merre erőm s inaim vihetnek…” 

A jobb s nemesb lelkeknek útján járás – a könnyes vetés után vidám aratást ígér. Ezeknek a virtuálisnak tűnő, ám valahol mégis valóságos dolgoknak a nyitja pedig abban van: rá tudom-e bízni magamat egy magasabb Akaratra, egy jót munkáló, pozitív, életigenlő Valóságra, Aki a körülményekkel való dacolásra hív s e szempont teljesülése esetére jó véghez jutást jövendöl? Ha igen, akkor és csak akkor áll és érvényes így a tanuságtétel:

 

Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat,

Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad.

Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled,

És hited tőle mit várhat.

 

(Református Énekeskönyv, 264. dicséret 4.)

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria! 

 Nagy Lajos kórházi lelkész