Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.07.02. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. július 2-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Máté 5:13a

 

„Ti vagytok a föld sója…”

 

Tegnap fejeződött be Székesfehérváron, a felsővárosi sportcentrumban az ötödik REND fesztivál, a Református Egyházi Napok Dunántúl egyidejűleg számos helyszínen zajló, változatos programokban bővölködő, színpompás monstre tömegrendezvénye. A péntek délutántól vasárnap délutánig tartó non stop programok keretében volt számos hitmélyítő lelki alkalom, a MTV 1-es csatornája által élőben közvetített több ezer résztvevős istentisztelet, iskolák és intézmények műsoros bemutatkozása, különböző amatőr együttesek, néptánc csoportok és zenekarok fellépése, számos fórum- és kerekasztal beszélgetés, melyek keretében meghívott prominens személyek, híres emberek vallottak arról hogyan lettek keresztyénné, több előadás, kiállítás, könyv- és lemez bemutató, kórus- és orgona koncert, Pitti Katalin hangverseny, Ghymes együttes- és Republic együttes-est. Ez a felsorolás természetesen egyáltalán nem teljes, hiszen számos további, itt nem említett műfaj szólalt meg, illetve valósult és nyilvánult meg a fesztivál különböző helyszínein. A két évenként sorra kerülő, ezúttal ötödik alkalommal megtartott rendezvényre több mint hétezren regisztráltak. A fesztivál kezdettől fogva vallási-, illetve világnézeti hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki számára absolut nyitott. A sokadalomban így ez alkalommal is felfedezhetők voltak más hitvallású csoportok és a csak – mintegy – a „kultúrvallásosság” szintjén érdeklődők is. Mindez csak egy szerény ízelítő a gazdag lelki  élményt nyújtó eseménysorozatról – a teljesség ígénye nélkül.

A seregszemle atmoszféráját meghatározta a  vezérige: „Ti vagytok a föld sója…” Ez a lelki útravaló nem csak a logókon, a zászlókon és a transparenseken volt látható, de kimondva-kimondatlanul ott volt minden egyes rész programban. Ez az öt szó: „Ti vagytok a föld sója…” még így, a kontextusból kiragadottan is üzenet értékű.  Nem kisebb bölcs, mint Szent Pál apostol írja, a korintusiaknak küldött első levelében: „…A gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogynem mint tízezer szót nyelveken.” (I.Korintus 14:19) Szóval tehát öt szót értelemmel… Ez az öt szó hangzik fel ma reggel  itt, ebben a közösségben is: „Ti vagytok a föld sója…”  Nos öt szót értelemmel mondani – üzenni, énekelni, világgá kiáltani, tovább adni, közvetíteni, nem csak verbálisan, hanem alkalmasint a mindenféle metakommunikatív jeleken, jelzéseken keresztül,  a Krisztus követőknek ha úgy tetszik parancsba adva, a bizonytalanoknak, a keresőknek megszívlelésre ajánlva: egyfajta küldetés betöltésére való felhívásként, magatartás-forma meghatározásként. Lássuk,  mennyiben küldetés betöltésére való felhívás ez az öt szó: „Ti vagytok a föld sója…”

Jézus szavai ezek, amelyek az általa egykor elmondott monumentális Hegyi Beszédben hangzottak el. Lényeges a helyszín, illetve az alkalom. A hegy a Biblia gondolat-menetében lokális és lelki-szellemi értelemben a szentség helye. Mind az Ó- mind az Újszövetségben vannak kiemelten minősített alkalmak, amelyek a hegyhez, azaz Isten ki-jelentésének helyéhez kapcsolódnak. Nóé bárkája az özönvíz lezárultakor az Ararát hegyén feneklik meg, amikor felhangzik az isteni szó: „…Nem átkozom meg többé a földet az emberért…” (Mózes 8:21) Ábrahám Isten parancsa szerint  Móríja hegyén (I.Mózes 22:2) készül a fia, Izsák feláldozására, ahol aztán hangzik a mennyei szózat: „…Ábrahám, Ábrahám!…Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy…” (I.Mózes 22:11,12) Mózes „…az Isten Hegyéhez, Hórebhez”

(II.Mózes 3:1) érkezve nyeri el elhívását. A Megdicsűlés hegyén pedig – katolikus fordítás szerint Jézus színeváltozásának helyén – felhangzik a korszakváltó isteni kijelentés: „…Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” (Máté 17:5)

Ez a Jézus – a vallásos kultuszt új tartalommal megtöltve – szól így a hallgatóságához: „Ti vagytok a föld sója…” Szavai egyértelműen jelzik: nem a hegy, azaz nem a hely a fontos. Hanem az ember. Ahol Isten szava, Isten Igéje megszólal, ha fesztiválos hangulatban ezrekhez, vagy bármilyen kis közösségben pár emberhez szólón is akár – ott, azon a helyen szent helyről beszélhetünk. „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:20) – mondja Jézus.  Ebben az értelemben kell felfognunk ezt a mi hétfő reggelenkénti közösségi elcsendesülésünket is. És ma reggel bennünket is arra méltóztat, arra minősít az Ige, hogy igen is, nekünk is szól: „Ti vagytok a föld sója…” A jézusi parabola, a példabeszéd nem szorul magyarázatra és a jellegzetes jézusi kijelentő mód pedig kötelez. A hoz – mint jelképszerű biológiai-élettani princípiumhoz – hasonlítani: ez a kívánt cél. Pál apostol azt mondja: „Bölcsen viselkedjetek…Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett…” (Kolossé 4:5,6) Igen, mert a sóval fűszerezett élet ilyen – a beszédben is, meg a cselekedetben is. Hogyan leszünk – hogyan lehetnénk – a föld sójává? Egyedül úgy, ha egyen-egyenként magunkévá tesszük, vállaljuk és megéljük a megelőlegezett bizalmat: : „Ti vagytok a föld sója…”

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria! 

 Nagy Lajos kórházi lelkész