Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.06.25. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. június 25-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Lukács 1:57-65

 

Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanusított iránta az Úr, és együtt örültek vele. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.” Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnak.” Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. Ő táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.    

 

Elhangzott már ebben a közösségben – egyáltalán nem véletlenül említve – hogy két önálló írásmű van a Szentírásban, amelynek szerzője Lukács evangélista, aki orvos volt. Az egyik szentírási könyv a nevét is viselő evangélium, a másik pedig Az apostolok cselekedeteiről írott könyv.  Előbbiből való mai alapigénk, amely Keresztelő János születése történelmi hitelességű leírásának egy kiragadott részletét tárja elénk. A mű keletkezésének ideje a Krisztus után 80 körüli esztendőkre tehető. Szükséges látnunk az előzményeket, amelyeket Lukács az idézetet is tartalmazó evangéliumi fejezet előbbi verseiben ír le. Eszerint:

A nagy történelmi időszámítás-forduló, tehát Krisztus születésének idejében élt és szolgált a jeruzsálemi templomban egy öreg  pap,  Zakariás.  Felesége Erzsébet, aki Mózes fivérének, Áronnak a leszármazottja. Az élemedett korú, gyermektelen házaspár angyali üzenetet kap: fiúk fog születni, akit Jánosnak kell nevezniük. „…Sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” (Lukács 1:14-17) Zakariás kételkedik. Keresztkérdéseket tesz fel. Hangzik a válasz: „…Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” (Lukács 1:19,20) Zakariás tényleg megnémul, ezt többen konstatálták. Ezt követően pedig a nyilvánvalóan várandós Erzsébet elrejtőzködik a nyilvánosság elől öt teljes hónapra. Majd megfogalmazza ő maga az üzenetet: „Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.” (Lukács 1:25) A „gyalázat” így értendő: a gyermektelenség azt jelenti, hogy a család kiszakad a megígért üdvtörténeti láncolatból. Erzsébet inkognitója addig tart, amíg Máriának szintén hírül adja az angyal Jézus megszületését. Ezek a két születés, Keresztelő János és Jézus születése közötti üdvtörténeti összefüggések.

Így már érthető annak a Keresztelő Jánosnak a születése, aki szent hívatása szerint színre lépésének pillanatától Jézus Krisztus heroldja lett. A Máté írása szerint szent evangéliumban így fogalmaz: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy  megtérjetek,  de  aki utánam jön,  erősebb nálam:  arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérüjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Máté 3:11,12)

      A negyedik evangéliumban pedig már így halljuk Keresztelő János szavát, Jézusra mutatva: „…Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (János 1:29) „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (János 3:30)

Így, ennek a Keresztelő jánosi alázatnak a ki-hangsúlyozásával kerek e történet. Egyáltalán nem kellene blasafemiát elkövetnünk s kétségeskednünk azon, hogy ez az egész titokteljes történet a természeti törvényekre cáfol rá és engedi megszületni egy már nem szülőkorú házaspár késői gyermekét. Hanem éppen azon kellene inkább elgondolkodni, hogy lám, „…Istennél minden lehetséges.” (Márk 10:27)

A Római Katolikus Világegyház liturgikus naptára szerint Keresztelő Szent János születésének ünnepét, július 24-ét is ökumenikus szívvel ünnepelve, mindannyiunk számára kihangsúlyozzuk üzenetként: a titokzatos körülmények között született Keresztelő János az alázatosság megtestesítője és hírnöke. Ez az alázat jó, ez egy konstruktív élet-etalon, egy a lihegő, tülekedő, sehovase vezető politikai üzenetektől merőben különböző, mégis, Isten terve szerint időszerű, jótékony üzenet. Arról a Valakiről, Akiről a dicséret is  így énekel:

Szeretnék lenni, mint Ő,

Alázatos, szelíd.

Követni híven, mint  Ő,

Atyám parancsait…

(Református Énekeskönyv, 459. dicséret 4.)  

Úgylegyen! Soli Deo Gloria! 

 Nagy Lajos kórházi lelkész