Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.06.18. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. június 18-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Példabeszédek 4:23

 

Minden féltett dolognál jobban őrízd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.

 

      A bibliai bölcsesség-irodalom gyöngyszeme a Salamon király  által szerzett Példabeszédek, amelyből hangzott az iménti idézet. A kontextusából kiragadott vers önmagában is önálló üzenetet hordoz.

A Biblia gondolatmenete s az ókori világkép szerint a szív az egész embert kifejező olyan principiális  ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi- és a lelki valóságot, valamint a test-lélek-szellem antropológiai hármasságát. Vagyis: magát az embert a maga teljességében. A szív a testben megnyilvánuló személyesség és személyiség, az egyszeri-, egyedi- és megismételhetetlen én-ség s így a tudati- érzelmi- és akarati élet központja, ahol a belső elhatározások és a külső körülmények konfrontálódása történik. E régi felfogással szemben, ma már közismert, hogy a szív ugyan a biológiai életfunkciók anatómiai értelemben vett központja, a korábban neki tulajdonított funkciók azonban nem a szívben, hanem látensen, a szem elől s mindennémű diagnosztikai eszköz elől elrejtetten az emberi agy limbikus rendszerében található, illetve nem található, de mégis létezik. Azaz: titok!

Ennek ellenére a szív – mint anatómiai értelemben vett emberi szerv – bizonyos összefüggésekben továbbra is az évezredek óta tapasztalt titok-teljes tabu témaként kezelendő.    Dr. Papp Lajos szívsebész professzor a „Jöjjön el a Te Országod” című könyvében azt írja: “A szívbetegségek hosszú   évszázadokon   keresztül  a  sebészek  számára  megközelíthetetlen területek voltak. A XIX. század végén a sebészet pápája, a bécsi Billroth professzor a következőket mondta: Az a sebész, aki valaha megkísérli, hogy szívsebet varrjon össze, biztos lehet benne, hogy kollégáinak a megbecsülését mindörökre eljátszotta. A szívsérültek, szívbetegek halálraítéltek voltak.”

Gárdonyi Géza egy rövid elbeszélése arról szól, hogy az apostolok egyszer megkérdezték Jézustól: van-e Isten teremtett világában olyan valami, ami mindegyiküket felülmúlva a legremekebb alkotás, teremtmény? Jézus igennel válaszolt. Az apostolok hosszan találgattak: a csillagok, a tenger, a virág, netalán a hegyek? Jézus mindegyikre nemmel válaszolt. Mire Péter apostol így szólt: Meddig hallgatod még Uram a mi balga beszédünket? Mondd meg végre! Jézus  pedig  ezt  felelte: Isten  legremekebb alkotása a szív.

Miért is? Azért, mert akárhogy is nézzük, a szívnek  kettős funkciójáról vallott nézetek korra, nemre, fajra és világnézetre való tekintet nélkül aligha változnak meg, amíg  világ e világ. Mert mi igenis szíves-séget teszünk, amikor jót cselekszünk, szívesek vagyunk valakivel, mert szeretjük, szívből szólunk, ha lelkesedünk és/vagy támogatunk valamit vagy valakit, szívügyekről beszélünk, ha szerelemről van szó. Szerintünk az ellágyulásra hajlamos ember vajszívű, a bátor oroszlánszívű, a gyáva pedig nyúlszívű. A gonoszságot elkövető szívtelen,  a másokon segítő viszont jó szívű. A szív mindmáig az ateista világnézetűek gondolatvilágában is a szeretettel kapcsolódik össze. Anyák napjára szívecskéket rajzolnak a gyerekek – és a szerelmes párok is ezt a szimbólumot küldözgetik egymásnak sms-ben, e-mailben, vagy faragják a fa törzsébe, padok deszkáira – és így tovább. Évtizedekkel ezelőtt volt egy népszerű rádió műsor „Szív küldi szívnek szívesen” címmel s a keretében   minden   elképzelhető  jót  üzentek  egymásnak  az emberek a küldött gyönyörű melódiákkal és a lélekemelő irodalmi idézetekkel. „Mert – Jézus mondja –  a szívnek teljességéből szól a száj.” (Máté 12:34) Ifjúkorom énekes sztárja Kovács Kati pedig azt énekli: „…Szívet cseréljen, aki hazát cserél…” Merthogy a hazaszeretet is a szív-ügyeink közé tartozik, méghozzá komoly helyezéssel.

Ezeknek a felvillantott példák szerinti szívügyeknek azonban van egy speciális fajtája: amikor a szív metaforikus értelemben ugyan, de mégis valóságosan a mennyei Gazdához s szent Fiához, Jézus Krisztushoz hanyatlik. Mert Szent Pál apostol egyértelműen így fogalmaz – „…a Léleknek gyümölcse – egyenesen a Szentléleknek a produktuma a –  szívesség…” (Galata 5:23)

Az ős-szeretet mintaszerű szív-szeretete pedig példaértékűen  Jézus Krisztus szívében van. A katolikus naptár szerint a múlt pénteken volt Jézus szívének ünnepe. Ez a hétköznapra eső ünnep a katolikus kultúrában Krisztus szívének, mint a megváltó szeretet centrumának tiszteletét hangsúlyozza. Tágölelésű, modern ökumenikus lélekkel gondolva e katolikus ünnepre, azt ökumenikus tartalommal megtöltve, vallásfelekezeti-, avagy éppen világnézeti hovatartozástól függetlenül, stílusosan szívből ajánlhatjuk megfontolásra  mindenkinek a sebeket is gyógyító jövőt is láttató dícséret-ének sorait:

 

Jézusban bízva én

 Szívemet átadom,

Mert így, tudom: akármi ér,

 Atyám szeret nagyon.

(Református Énekeskönyv, 461. dícséret 6.)

Úgylegyen! Soli Deo Gloria! 

 Nagy Lajos kórházi lelkész