Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.03.12. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. március 12-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Filippi 3:12-14

 

Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest  igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.

 

Ma már a Nagyböjt huszadik napja van. Nagyjából félidőben vagyunk tehát a Böjt útjain. Az idő töretlen haladásában lássuk – így félidőben Húsvét Nagyhete felé – mit üzen nekünk ma, e hétkezdő meditáció által az imént hallott bibliai Ige, amely egykor Filippi büszke polgáraihoz szólt.

Filippi, azaz Fülöp városa: „a lovakat kedvelő városa”, Macedónia jelentős városi rangú települése. II.Fülöp macedón király, Nagy Sándor édesatyja alapította a Krisztus előtti 358. esztendőben. Itt volt Krisztus előtt 42-ben a híres filippi csata, amely után a győztes Octavianus császár Macedóniát római tartománnyá tette. Filippi az első európai város, amelyben a keresztyének evangéliumát hirdetni kezdték. Itt hangoznak el – közösségi felolvasásban – a nagy apostol üzenet értékű szavai. Természetesen itt is keresztyénüldözés van – mint rendesen. Ezért aztán nem veszélytelen vállalkozás az evangélium hirdetése. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv (16. fejezete) arról is tudósít, hogy ebben a városban Pált és hűséges munkatársát, Silást – vagy másként Szilást – bebörtönözik,  lábaikat  kalodába  zárják.  Ám  csoda  történik: miközben a rabok Istent dicsőítő énekeket énekelnek, a barlang-börtön falai egy helyi földrengés következtében megnyílnak, a láncok pedig lehullanak. Az őr azt hiszi, hogy a rabok elszöktek, ezért öngyilkos akar lenni, de Pál ebben megakadályozza és még azon az éjjelen megkereszteli a pogányból keresztyénné lett foglárt és házanépét.   

Ezek a legfontosabb ionformációk – in nuce – Filippiről. Az itteni keresztyéneknek írja a hallott személyes hangú, hitvallás szerű sorokat az apostol: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest  igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”

Szent Pál apostol előszeretettel kölcsönöz leveleiben a sportnyelvből vett fogalmakat, amelyek nem voltak ismeretlenek a levél címzettei előtt. Az atlétikai játékok őshazájában, a futás jótékony testépítő hatását is felismerő filippiek körében rendkívül jelentőséggel bír, hogy az apostol nem magasröptű, elvont teológiai eszmefuttatásokat ír nekik. Hanem rendkívül jó kommunikációs készséggel, a sport szituációját  applikálja a hallgató helyzetére: azt a minősített szituációt, amikor a futó a finis körben mintegy nekidől, nekifeszül a célnak, úgy, hogy semmi másra nem koncentrál már, csak a célbaérésre és természetesen a jutalomra.

Mindegy mi történt addig, a múltban, a korábbi „körökben” – esetleg felesleges tiszteletkörökben, netalántán üresjáratokban – most már csak az elébb utóbb elérkező finis kör és maga a cél a fontos. Minden egyéb eltörpül. A jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen megtapasztalás érdektelen.

Az apostol ebbe a mai Igébe – tudva vagy tudattalanul – bele csomagolta a huszonegyedikszázadi ember helyes és célravezető humán etikáját: „…Amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest  igyekszem…” Hova? Oda, ahol ott van az idvezítő reménység-evangélium. Merthogy van ilyen.

Valahogy az az ember érzése: sok minden hiányzik ma a soraink között, de ez a jótékony dinamizmus hiányzik leginkább. Hogy tudjuk, hogy tudatosítsuk – magunkban is, meg egymásban is – nincs más út, minthogy „…célegyenest…” Reményt nem vesztve, kedvünket a kudarcoktól és a képtelen helyzetektől se szegve: „…célegyenest…”

Johann Wolfgang Goethe: „Életszabály” című hitvallás-versében írja:

 

Ha egy szép élet vágyát őrzöd  

a múlttal nem szabad törődnöd.
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
mint hogyha újjászületetten élnél.
Mit akar? – kérd meg minden naptól,
és minden nap felel majd akkor.
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni!
Főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre!

 

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

 

 Nagy Lajos kórházi lelkész