Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.02.27. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. február 27-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Ésaiás 58:6-10

 

Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bújdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.    

 

      Amint ma egy hete már beharangoztuk, az elmúlt héten Hamvazószerdával kezdetét vette az idei Nagyböjt. Nincsen ennek nagy horderejű hír értéke ma már. Egyedül csak amúgy lélek szerint válhat fontossá a vele kapcsolatos üzenet. Időközben észrevétlenül elillant majd’ két hónap – a tizenkettőből. Holnapután Szökőnap lesz, hogy bátran szöktesse gondolatainkat a márciusi kikelet, a tavasz felé. A Nagyböjt elsősorban is a magunkba nézés, az önvizsgálat ideje. Ezen kívül még nagyon sok minden más egyéb is benne van, illetve bele kellene hogy férjen ebbe a negyven napos időszakba, de az önvizsgálat mindenképpen.

A felolvasott ószövetségi prófécia töredék központi gondolata a böjt. Jóllehet egy merőben más kultúrában, az ősi zsidó vallás kultuszának szegmenseként kerül felvillantásra.

Mégpedig egy különleges megközelítésben. A fejezet, amelyből néhány verset idéztem, a Károli fordításban ezt a címet viseli: „Szózat a hamis böjt és ünneprontók ellen”. Azonnal felmerül a kézenfekvő kérdés: Miért, hát még a böjt is lehet hamis?Itt már mindent hamisítanak, még a böjtöt is? Igen. Csakhogy nem „már” – tehát nemcsak ma már – hanem már a Biblia keletkezésének idejében is – nyilván okkal és joggal – beszéltek hamis böjtről!

Nagyon röviden ejtsünk szót a kiragadott idézet kontextusáról. A szentíró nem hagyhatja szó nélkül, hogy szembeötlően megüresedett, kiüresedett, gépiessé vált a kultusz, a vallási élet. Ebbe a sajnálatos koncepcióba illeszkedik, hogy igencsak kritika alá vonható maga a látszat szerinti, mechanikus, gépies, lélektelen böjt. Merthogy a demonstratív böjtös szándék és a valóság nincsen összhangban. Aki igazán böjtöl, az a böjt idején nem űzi a kedvteléseit és főként pedig nem feledi az emberiességet.

Úgyannyira, hogy jogosan merül fel: a felszínesen gyakorolt böjt nem böjt! Sokkal inkább abba az irányba kellene mutatnia a böjti önvizsgálat eredményének, mint az emberiesség, a szolidaritás, netalántán – az Igében ugyan nincsen benne, de a sorok között mégis ott van – a kötelező udvariasság, az előzékenység, a mosoly, a gyengédség, az érzelem által indukált impulzusok lehető leggyakoribb indítása, a tolerancia és a türelem megtapasztalhatósága.

Ezek a böjti útjelzők elvezetnek a célhoz. Ez pedig nem más, mint a Teremtő szavainak ilyen summázása: „…akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.”

Aktuálisan a böjt etikai aspektusa válik tehát hatványozott mértékben hangsúlyossá. Szerdán múlt egy hete, a verses meditációnk   keretében  Kulcsár  doktor   úr  tolmácsolásában hallottunk egy sereg etikai jellegű életszabályt az emberi együttélés alapvető normáinak felsorolásával. Ezek – ha látszatra s első hallásra bármennyire is anakronisztikusnak tűnnek  – mindenképpen jótékonyak és humánusak

Az ószövetségi próféciában felsoroltak szintén abban a tekintetben időtállóak és üzenet értékűek, hogy pozitív kicsengésük mindenképp előre vivő és építő. Mert megtanít türelemmel elviselni a kétségkívül nehéz élethelyzeteket és megtanít arra, hogyan lehet nagy betüvel írott Emberként, emberségesen megmaradni – a kiáltó embertelenség közepette is, egy embertelen világban is.         

Egy ismeretlen szerző „Megtanulni türelmesen élni”  című verses elmélkedésében így ír erről:

 

Örvendezzek, amikor gond gyötör?

Lássam be, hasznomra válik a baj?

Ezek nem könnyű dolgok –

Megtanulni türelmesen élni.

 

Megerősödni a kegyelemben hosszú folyamat.

A jellemfejlődés fájdalmas dolog.

Krisztushoz hasonlatossá válni

mindenben mindennapos feladat, munka.

 

De ha van hitem, ez lehetséges.

Hit, amely tudja, Isten szerető és gondoskodó –

Hogy minden terhemet, minden gondomat

Átérzi és megosztja velem.

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

 

 Nagy Lajos kórházi lelkész