Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.02.13. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. február 13-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Márk 2:17b

 

„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek…”

 

Tegnapelőtt volt a Betegek Világnapja. Az ünnep ötlete s egyúttal világméretű elrendelése is az áldott emlékezetű II.János Pál pápa halhatatlan nevéhez kapcsolódik. Az apropó, amivel összefüggésben lett ünneppé a Betegek Világ-imanapja – merthogy imanapnak is mondják e világnapot – egy megható történet.

A katolikus hagyomány szerint egy Bernadett nevű gyereklány a franciaországi Lourdes-ban 1858. február 11-én először, majd aztán még 18 alkalommal csodálatos jelenést látott és ezek során gyógyító forrásra lelt. Azóta Lourdes a betegek millióinak szent zarándokhelyévé lett, ahol – nem csalás, nem ámítás, hanem tény: – számtalan csodálatos gyógyulás történt. A szenzáció és a tömegvonzás hatásának is köszönhetően Bernadettet a katolikus egyház szentté avatta. A Lourdes-i szentély pedig ma is folyamatosan fogadja a zarándokok százezreit.

A Betegek Világ-imanapja alapvetően katolikus ünnep. Megünneplése azonban az utóbbi évtizedben ökumenikussá terebélyesedett. Az „ökumenikus” szó itt most tágabb,korszerű  értelmezésében azt jelenti, hogy a különféle keresztyén közösségek mellett „megfigyelőként” és/vagy akár aktívan  magukat nem kifejezetten keresztyénnek vallók is érintetté s ez által érintettekké válnak a Világnap lelkisége által.

Stílszerűen idézzük XVI. Benedek pápa szavait, aki egy  sajtótájékoztató      alkalmával     üzenetében      a     szenvedés misztériumán való elmélkedésre  szólított fel.  Elsősorban annak érdekében, hogy a magányos, betegségben szenvedő embertársainkra irányítsa a figyelmet. Az egészségügyi ellátás megújulásakor három fontos tényezőt kell figyelembe venni – magyarázta XVI. Benedek üzenetét az Egészségügyi Pápai Tanács elnöke, Zigmund Zimowski érsek. Az első az emberi személy központi szerepe a betegellátásban, aki még nagyobb figyelemre és segítségre szorul betegségében. A második az egészségügyi ellátás hiteles megújítása, emberközelivé tétele. A harmadik pedig az egyházak szerepére irányul, amelynek kapcsán a Pápa azt kérte: a Betegek Világnapja adjon lehetőséget a szenvedők és a betegek helyzetének javítására.

A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja, a Kórház című magazin 2011. évi 12. számának 18-19. oldalán interjú olvasható Dr. Sótonyi Péter orvos professzorral. A Széchenyi-díjas egyetemi tanár egyebek között így nyilatkozik: „…Úgy látom, hogy a medicina elindult, és nagy léptekkel halad a dehumanizáció útján. A technikai ellátottság, felszereltség, ez a háttér egy kicsit távolabb viszi attól a lényeges elemtől, hogy a beteg embernek nemcsak a betegségével, hanem a személyiségével is foglalkozni kell. Ez nagyon fontos, mert a betegségek több mint 50 százaléka pszichoszomatikus eredetű. Nem véletlen látjuk, hogy a paramedicinális terület népszerűsége az égbe szökik, mert odafigyel az emberre, foglalkozik vele…”

Visszatérve a Betegek Világnapja apropójára és aktualitására. A betegekről s a betegségről magáról vallott korai keresztyén teológiai állásfoglalás magátólértődőn a Római Egyház dogmáinak függvényében s azok hatására alakult ki. A teológia tudománya azonban – mint ahogyan    minden valóságos tudomány – folyamatos fejlődésben van. Ennek a dinamikus fejlődésnek az eredménye a nyitás, éspedig mindennémű keresztyén teológia irányába. Ez a bizonyos „nyitás” a huszonegyedikszázadi keresztyén teológiában egyértelműen a Biblia felé való nyitás, mégpedig a bibliai kutatások és az összehasonlító bibliai teológia talaján. Mindez a huszadik században elindult ökumenikus közeledés jegyében. A folyamatban benne foglaltatik a keresztyén hagyomány, a szentek tisztelete (a lourdesi látnokot, Bernadettet is szentté avatta a Római Egyház) és a fejlődés jegyében a legújabb kori bibliai kutatások eredményének adalékként kezelése és ezek szintézisbe hozása, azaz: ökumenikus teológia. Mindezenközben, ezek folyamatában egészül és teljesedik ki a keresztyén teológia a biblikus alapon formálódott Áldott Orvos teóriával. Jézus az Áldott Orvos – aki a korabeli tudósítások szerint az ember testét és lelkét gyógyítja egyaránt sikerrel. „A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak…” (Máté 11:5) Innen már csak egyetlen lépés, hogy a hit által való gyógyítás szándékának célkitűzése nem kevesebb, mint épp az Áldott Orvosra való hivatkozással gyógyítani.

Nem szlogen és nem üres szólam, hanem tény, hogy manapság sajnálatosan beteg társadalomban élünk; szomatikus- és pszichés értelemben egyaránt. Azonban nincs új a nap alatt: már Ésaiás prófétánál ezt olvassuk: „…Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak. Országtok pusztaság….földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak; És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.” (Ésaiás 1:5-8)

Korunk magyar géniusza, Simon András grafikus művész, író mondja:

Egyedül a Szeretet Lelke mentheti meg

a lassan önzésbe fulladó világot.

 Az a szívünkből kiáradó személyes szeretet,

amely szavak nélkül is Istenről beszél,

 és begyógyítja a föld sebeit.

 

(„Életünk Krisztus – Asztali naptár Simon András rajzaival és gondolataival” – 2008. január)

 

Szóval tehát az Igében írva van a megoldás: „…Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek…” De – tegyük hozzá – a betegeknek szüksége van rá! Ez az evidencia azt súgja, amit Szent Pál apostol így fogalmaz meg: „Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok!” (I.Tesszalonika 5:21)   

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

 

 Nagy Lajos kórházi lelkész