Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.01.30. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. január 30-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Efezus 5:6-8

 

Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek; mert voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.    

 

      Ma egy hete a Magyar Kultúra Napjáról, a Himnusz születésnapjáról emlékeztünk meg. A téma hatalmas (volt). Ezért ígértem, hogy egy másik januári aktualitásról majd ma fogunk szót ejteni. Mert ma még január van, holnap pedig leáldozik januárius havának napja. Január régi magyar neve: Vízöntő hava, a katolikus naptár szerint Nagyboldogasszony hava, a székely naptár szerint pedig Fergeteg hava. A nevét Janus római pogány istenről kapta.

Ez a holnap távozó január különféle impressziókkal szolgált számunkra. Voltak ezek között szívderítőek és lelombozóak egyaránt.

A hónap második felében esztendőről esztendőre sorra kerülő ökumenikus imahét a keresztyének egységéért immár kétséget kizárón világméretűvé vált. Lényege: hogy az egész földkerekséget átfogó világkeresztyénség Krisztushívő milliói  egy héten át, lélekben eggyé válva, közös célokért, megadott, egységes tematika szerint imádkoznak. Az idei imahét   programfüzetét a Lengyelországban élő római katolikus-, ortodox- és protestáns egyházak ökumenikus munkacsoportja készítette.

Hogy éppen most, éppen 2012-ben a lengyel barátaink, testvéreink írták ezt a programot, meggondolásra késztet.

Hát igen, kedvesen cseng az ismerős versike is: „Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát. / Vitéz s bátor mindkettője, / Áldás szálljon mindkettőre.” Azonban itt nem csak valamiféle pajkos összekacsintásról, egyfajta  nemzetek közötti összetartásról van szó. Nem ám! Hanem messze többről! Ennek a valós barátságnak és testvériségnek ugyanis kézzelfogható jelét láttuk már  korában is, de az elmúlt napokban különösen is. Amikor a magyar nemzet önrendelkezési jogáért,  függetlenségünkért és  becsületünkért harcolt a magyar Miniszterelnök az Európai Unióban, a minket gyalázókat a lengyel EU-képviselő igazította helyre. Megvédve a mi Kormányfőnk által mondottakat. Lám-lám, igaz a közmondás: bajban ismerszik meg a barát.

Bizony, áldás a harcos kiállás egymásért. De mi ma a lengyel Testvérek által megalkotott imahét tematika szerint, a hallott Ige alapján másról is szólunk.

Ez a lengyelek által írt tematika természetszerűen helyenként és alkalmanként „nemzeti” tartalmakkal is színesítődött.

A   külpolitikai   nyomásra   kialakult   hazai   belpolitikai helyzet egyéni kezdeményezőket és a nemzet sorsa iránt felelősséget érző különféle keresztyén csoportokat az imahét apropóján – is – arra ösztönözte, hogy több felhívást tegyenek közzé és imaláncokat indítsanak el. Ezek konkrét tárgya a haza, a nemzet megtartatásáért, a súlyos gondok megoldásáért, nemzeti önrendelkezésünk fennmaradásáért való könyörgés. Valóságos ima hadjárat indult. Az imádkozó csoportok egyike-másika egyenesen és célzottan a jelenlegi Kormányért s az ország szuverenitásáért látványosan és heroikusan küzdő Kormányfőért emeli fel szavát imáiban.

Nincsen ebben semmi extra, hanem teljesen természetes. Gondoljunk  bele,  hogy  keresztyén  államokban  a  különféle keresztyén egyházak imaprogramjába automatikusan bele van szerkesztve a nemzetért, illetve annak vezetőiért való folyamatos könyörgés. Még a jó napok idején is.

Abban a kiélezett helyzetben pedig, amiben a jelenlegi Magyarország sajnálatosan bele került, kézenfekvő a kérés és az ajánlás: minden felelősen gondolkodó honfitársunk, akinek csak egy kevéske affinitása is van erre, ha teheti, imádkozzék! Vannak az ember életében, de a nemzetek történelmében is olyan élethelyzetek, amikor majdnem evidencia, hogy emberi megoldás nincs a látóhatáron. Rutilius Márton XVI. századi énekszerző dícséretében így fogalmaz: „…Itten nincsen, / Ki segítsen, / Hát kihez folyamodjam?…” (206. dícséret 1.)  Kérdő mondata költői kérdésében benne van a felelet.

Merthogy miről is van szó ma nálunk? Székely János esztergom-budapesti római katolikus segédpüspök írja: „…Sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat. Mi ennek a gyűlöletnek az oka? A valódi ok az, hogy hazánk olyan alapvető emberi értékek mellé állt oda, melyeket ma sokan lerombolni szeretnének. A magyar parlament olyan alkotmányt adott az országnak, amely Isten nevével kezdődik,

amely…védi a házasság intézményét mint férfi és nő között létrejött életszövetséget…Nyilván sokan vannak a világon, akiknek nem tetszik ezeknek az emberi alapértékeknek ez a határozott megfogalmazása. Mi több, a magyar kormány átmeneti külön adót vetett ki a bankokra. Ez pedig természetesen aggodalommal tölti el a pénzvilág urait, nehogy a példa ragadós legyen. A hazánkat érő támadások oka alapvetően ez…Gyakran megtörténik a történelemben,  – hogy ha feltűnik a világosság, akkor megjelenik vele szemben a sötétség hatalma is. Kívánom mindannyiunknak, hogy legyünk a Világosság fiai, egy  igazabb,emberibb világ építői”  írja a püspök. (Magyar Kurir,2012.január 12.).

Bízzuk azért rá Isten Szentlelkére, hogy ebben az iménti összefüggésben mit is mond nekünk ez a mai Ige:  Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek; mert voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.” 

Végül Reményik Sándor: „Ahogy lehet” című hatalmas versének újabb részletét halljuk:    

 

Testvérem, korcs hős, alkuvások hőse,
Félbenmarad, megmásul mondatod?
Egy szikra talán mégis zengve pattan
Lángörvényből, mely benned kavarog.
Dagadnak benned árvizes erők,
Zúdulna niagarás zuhatag:
Elégedj meg, ha megtöltesz belőle
Kristálytiszta vízzel egy poharat.
Visszaszorítnak, hátrább, egyre hátrább,
És amit hagynak, egyre kevesebb:
Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz,

S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet,
Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból,
A töredéket eltört mondatodból,
Minden megmaradt árva keveset: 

Ahogy lehet…

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

 

Nagy Lajos kórházi lelkész