Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2012.01.02. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2012. január 2-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

 Olvasandó: Máté 25:13

 

„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”

 

Ez az evangéliumi Ige ma, az új esztendő első munkahetének első reggelén – kontextusából kiragadottan is akár – ünnepélyes újesztendei program-ajánló is lehetne. Azonban ma nem csak erről van szó.

A mai napra már a karácsonyi időszakban gondosan elkészítettem az újesztendei meditációnk szövegét. Ki is nyomtattam már a kiimádkozott és megírt szöveget, amikor kaptam a fájdalmas híreket; elébb azt, hogy Dr. Rednik András főorvos úr súlyos, életveszélyes állapotban a Központi Intenzív Osztályra került. Majd hogy a Szilveszterre virradó éjszaka a Nagy Tanító  átment az Örökkévalóságba. Ez a hír felülírta mai meditációnkat. Vannak élethelyzetek, amikor a fontosnál van fontosabb. Ezért amit ma mondtam volna, egy hét múlva fogom elmondani – ha Isten engedi és élek.

Dr. Lakatos László tanár úrral egyeztetve, tisztelettel kérem, hogy újesztendei meditációnkat szenteljük ma – minden pátosztól mentesen –  dr. Rednik András főorvos úr emlékének.

Dr. Rednik András 1942. május 10-én született Budapesten. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1967-ben. Elébb klinikai kórboncnok, majd belgyógyász. 1982. óta Istennek kiválasztott, áldott eszköze Veszprémben. A Belgyógyászati Osztály nagytekintélyű osztályvezető főorvosa 2004-ig. Közben csendesen, szorgalmasan  megépíti  az  egykori  Belgyógyászati  Felvételi Osztály, majd – szinte jogutóda – a mai Sürgősségi Betegellátó Osztály alapjait. 2007-ig a Sürgősségi Betegellátó Osztály osztályvezető főorvosa.

Számos kitüntetéssel, egyebek között a ”Pro Sanitate” díjjal, a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Lovagkeresztjével és Veszprém Város „Pro Urbe” díjával tüntették ki. Ez utóbbit idén március 15-én vette át.

Szent Pál apostollal keressük a szavakat: „Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8:31) A Főorvos Úr  három héttel ezelőtt azt mondta nekem: Tudod, nehezen élem meg a mostani időket. De Isten erőt ad, hogy megéljem. Ez a dolgom, hát végzem. Aztán sietett, mert várták a betegek a Sürgősségin.

Bocsánatot kérek, hogy személyes dolgokat is mondok ezekben az emelkedett és fájó pillanatokban. Ha Rednik főorvos úr nem lett volna, a mai Sürgősségi Betegellátó Osztály alapjai nem, vagy nem úgy vettettek volna meg, ahogy megvettettek. Kórházi lelkészként, bocsánat hogy azt is elmondom, akkoriban, az alapok megvetésénél komoly szakmai kérdések is felmerületek: Van-e helye a krízis intervencióban a Lelkigondozó Szolgálatnak? Rednik főorvos úr az „első vonal”-ba helyezte a lelkigondozást. Felvállalva az Európában természetes, ám itt különlegességnek számító terapikus beavatkozást, hogy – tudniillik – az orvos-pszichiátert s minden mást megelőzően már a lelkész segítő beszélgetést folytasson a krízisben lévő beteggel. Aki a világért se diagnosztizál, csak segít. Az orvosnak.

Rednik főorvos úr így köszöntött 1994. tavaszán: Jó, hogy,  jöttél. Nagy szükség van rád. Majd egyszer azt mondta: A Te szolgálatod ugyanolyan fontos, mint a miénk, orvosoké.

Időközben sok mindent megtudtam. Tőle.  Azt  is,  hogy  a belgyógyászat egy komplex tudomány. Az orvostudományon belül a belgyógyászat a legátfogóbb terület, amely a szervezet egészét komplexitásában vizsgálja. Úgynevezett holisztikus szemlélettel a lelki- és egyedi jellemzőket is integrálva ad teljes képet a beteg állapotáról és segíti a valódi oki tényezők feltárását. Ez az alapja a korrekten célzott terápiának és a hosszan tartó egészségmegőrzési programnak is. Vallotta, hogy a modern belgyógyászati attitűd üdvözli a régi elveket a legújabb kutatási eredmények nyújtotta alternatív lehetőségekkel. Még nekem is – aki laikus vagyok – elmondta:  belgyógyászként számára a teljes test egészének diagnosztikus fizikális vizsgálata és a mögötte lévő pszüché is alapvetően fontos. Mert általa lényegi információkat nyerünk. Így, egyedi elbírálás alapján a további diagnosztikus lépések (eszközös- és laboratóriumi-, valamint képalkotó vizsgálatok) célzottan meghatározhatók. Elkerülhetővé téve az esetleges,  költséghatékony és sok esetben kellemetlen vizsgálatokat.

Egy szónak is száz a vége: Rednik András főoros úr Isten soktalentumos szolgája és egyúttal alázatos orvosa volt. Mi tudjuk ezt! Ahogy körülnézek, mindenki bólogat.

Dr. Rednik András a görög katolikus hitvallás szerint nyerte el a kegyelmet. Ha annyit szabad  ebben a körben elmondani: soha sem feledte ennek a keresztségnek a jelentőségét. Mindannyian tudjuk: hívő orvos volt. Minden íze, porcikája, rezdülése erre volt hangolva. Az embersége is.

Nekem azt mondta: Isten-hit nélkül semmi az orvostudomány. Tudod – mondta –  Jézus is orvos volt. A mi őselődünk. Így kell hozzáállni minden betegséghez.

Amikor ma – az Őáltala pásztorolt Belgyógyászat Gastroenterologiai Részlegének várószobájában – Rá emlékezünk tisztelettel, kegyelettel és hálával, úgy gondolom, a kegyelemteljes evangéliumi szó fontos, amint az Rednik Andrásnak fontos volt: „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”  Ő tudta, érezte, el fog menni.

De – nézzük csak meg – mennyi pozitívumot hagyott maga után! Ráadásul Ő hitt az örök életben. Mert fegyelmezett orvos volt és fegyelmezett ember volt – Isten teremtménye.

Vegyük komolyan az Ő elmenetele alkalmából szóló üzenetet: „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” Ha az eddigi szó, az eddigi üzenet szögletes és nem  integrálható lett volna, akkor kérem, Neki, az Úr különleges, csodálatos hírnökének higgyük el és fogadjuk meg a tanácsot: „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”  Tudniillik abban az értelemben hogy – ki-ki, mikor kerül sorra.

Legyen áldott dr. Rednik András főorvos úr emlékezete! Ezt az alázatos kérést megerősíti mindannyiunk ízlése, amikor néma főhajtással és egyetértéssel vesszük tudomásul, hogy a Kórház saját halottját tekinti Őt. Nagy lelki adomány volt Ő, amíg átment közöttünk s ezt az isteni adományt konvertálni kell – Isten kegyelméből!

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

 

Nagy Lajos kórházi lelkész

 

 

Tájékoztató

 

A meditációk „Olvasandó” alapigéje részint a Károli Biblia, részint a revideált új fordítás (Kálvin Kiadó, Budapest, 2004.) szövegéből való. Az igehelyek megnevezése bizonyos megfontolások miatt a „régies” formában történik: mivel a bibliai könyvekkel kapcsolatosan ma használatos rövidítéseket számosan nem ismerik, ezért az adott bibliai könyv teljes elnevezésének említése szükséges; egyes bibliai könyvek neve előtt nem a most használatos  arab szám, hanem római szám áll (például: V.Mózes = Mózes ötödik könyve – II.Péter = Péter második levele); a megnevezett bibliai fejezet szám után nem vessző, hanem kettőspont van; vesszőt és kötőjelet több vers szám megnevezése esetén, az egyes vers számok között használunk. Megértést kérünk ezért a régies megoldásért!

Az „Olvasandó” alapigehely(ek) megnevezése alatti sor(ok)ban leírt Ige – vagy hosszabb szakasz esetén annak leginkább hangsúlyos részlete – kiemelten, de nem idézőjelek között szerepel. Kivéve akkor, ha a címben leírt bibliai vers vagy versek maguk is idézetek (például Jézustól vagy mástól vett idézet), illetve a címben leírt bibliai versen vagy verseken belül idézetek vannak (például az új fordítás esetében). A meditációk szövegében az alapigé(k)re való visszatérés azonban már mindig idézőjelek között, de az alapigehely megnevezése nélkül történik (egyszer már a „címben” megneveztük). Minden további, újabb bibliai idézet (contextus) után viszont már ott szerepel az igehely megnevezése.

A meditációk szövegében található, nem bibliai idézetek (vers, ének, ima, próza, elmélkedés stb.) hosszabb terjedelmű idézése a szerző és a mű megnevezésével (vagy „ismeretlen szerző” megjelöléssel) többnyire kiemelten („középre zártan”), de idézőjelek nélkül történik, míg a szöveg folyamatában szerepeltetett, nem kiemelt, főként rövid felvillanásnyi idézett részletek – a forrás megjelölésével – idézőjelek között olvashatók.

                                                                                  A szerző.