Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2010.12.06. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2010. december 6-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

Olvasandó: Máté 3:1-12

 

Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: ”Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi Atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérüjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.”                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

 

Ez a hosszabb szentírási idézet az Ádent első munkanapján elhangzott meditációnk tovább fejlesztendő gondolat-menetének  útjelzője, katalizátora kíván lenni. Ma egy hete az ószövetségből olvastunk egy ádventi próféciát.

Abban a múlt hétfői ézsaiási (izaiási) Igében egy teljesen korrekt, később (ugyanis) betü szerint beigazolódó messiási jövendölést hallottunk az eljövendő Megváltóról. Ma immár egy újszövetségi tanú, Keresztelő János bizonyságtételét, tanuságtételét halljuk. Ő rendkívüli szuggesszívitással, szenvedélyesen és nagy-nagy elszántsággal  figyelmeztet a tényre, miszerint minden úgy történt, ahogy a próféták megírták: az Üdvözítő, bizony eljött. Megszületett Jézus!

Keresztelő János Jézus Krisztus előhírnöke, heroldja útegyengetője. Valahogy, valamiképp, valamilyen formában és valamilyen összefüggésben mindig ott van – akár látensen is – az ádventi körképben!  Ha nem félnék, hogy Isten Szentlelke megítél a nehézkes, ma divatos, szent dolgokhoz méltatlan szókapcsolatért, azt mondanám: Keresztelő János Jézus Krisztus project-menedzsere… Mit mond Jézusról  Keresztelő? Azt, hogy Ő az, Akiben s Aki által „…elközelített a mennyek országa!”  

A kérdés az: Ádvent aktualitásának lehető legmaibb értelmezése összefüggésében van itt valami riziko faktor, lehet itt valami hezitálás, tévedési esély? Lehet itt valamit latolgatni, mérlegelni? Nem hiszem!

De akkor hát mi a teendő? Annak megfontolása, amit Keresztelő így fogalmaz meg – nemcsak a kortársainak, akik „csak” hét évszázaddal éltek későbben a prófétai hirdetésnél, hanem a 2700 évvel későbben élőknek, azaz nekünk szólón is: „Viperák fajzata!…Teremjetek…megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi Atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik…” Ez nem riogatás. Ez az Ádvent üzenete!

Petrőcz Lászlóné lelkész-költőnő „Ádvent” című versében így vall az Ádventről:

Várlak Uram, mindig várlak

úgy kellenek az új ádventek,

úgy kellenek az újult vágyak.

 

Gondok rejtőznek arcomon,

térj be hozzám, térj be,

drága vendégem: Jézusom!

 

Lásd: erőm oly kicsi

és futásom oly nagy!

Nélküled nem bírhatom ki.

 

Térj be hozzám, várlak,

szelíd szavadtól tudom,

majd oszlanak az árnyak.

 

Egyengesd útját a jónak,

a békesség-adásnak,

a csendes, tiszta szónak.

 

Jer áldott vendég, várlak,

úgy kellenek az új ádventek,

úgy kellenek az újult vágyak,

 

úgy kell a megváltás szava!

Ragyogd be földi életem,

áldott Reménység-csillaga.

Úgylegyen! – Soli Deo Gloria!

 

                                                                                               Nagy Lajos kórházi lelkész