Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2010.09.27. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2010. szeptember 27-én, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

Olvasandó: Máté 25:35-40

 

Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.

 

Mellbevágó, sőt talán megdöbbentő is Jézus Krisztusnak az utolsó ítéletről szóló példázata, amelynek ezúttal csak a pozitív irányú fejleményeit tartalmazó részletét olvastuk. Az üzenetnek e pozitív kicsengésű szeletére koncentrálva ugyanis remélhető, hogy a benne foglaltak, szándékuknak megfelelően pozitív gondolkodást indukálnak. Jóllehet ma már, a szekularizáció –  a tömeges és látványos introvertálódás és a fokozott individualizmus  – hőskorában nem igen van súlya az ilyesfajta „öszöntönzés”-nek, hogy ne légy passzív, hanem igyekezz a jóra! Vagyis csak kevesek számára vonzó ez a fajta szemlélet. Pedig – ha meggondoljuk – ez a példázat rendkívül modern probléma köteget hordoz. Nevezetesen: bonyolult lélektani folyamatok és szükségszerűségek következtében – kísérletek  által  bizonyítottan –  a  pozitív  töltésű  intenció  és annak megvalósulása természetszerűen képes magával vonzani a lélek komfort érzésének megnövekedését, sőt egyenesen az érzelmi stabilitást is elősegíti. A kérdés: kell-e ennél több a pozitív gondolkodásmód s a pozitív cselekedetek indoklására? Az a bizonyos egy pohár víz, a befogadó készség, a segítésre való hajlam és hajlandóság – általában és relatív gyakorisággal építi és emelkedetté teszi az emberi pszüchét.  

      „A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül” (Példabeszédek 11:25) – mondja Salamon király Példabeszédeiben. Vagy modernebb fordításban ugyanez: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Revideált új fordítás) Majd erre az ószövetségi ajánlásra az Újszövetség „radikálisa”, Jakab apostol így teszi fel a koronát: „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az  annak.” (Jakab 4:17)

XVI. Benedek Pápa két hete tett angliai lelkipásztori körútjának kiemelkedő alkalma volt az anglikánokkal s más felekezetűekkel közösen tartott ökumenikus imatalálkozó a westminsteri apátságban. Az esemény minden szempontból való elemzése nyílván még időt vesz igénybe. Egy biztos, a különböző vallásfelekezetek egymáshoz való látványos közeledésének progresszív célkitűzése: felmutatni, láttatni a világgal a krisztusi magatartás jótékony társadalmi hatásait.

Végül – ha már a kiemelkedő szigetországi eseményt érintettük – hadd álljanak itt John Wesley XVIIII. századi anglikán lelkész, az angliai metodista (protestáns) ébredési mozgalom megalapítójának gondolatai. John Wesley rendkívüli képességű igehirdető, a Brit-szigeteket bejárva életében körülbelül  400 ezer kilométert tett meg lóháton és 40-45 ezer építő, modern hangvételű, progresszív igehirdetést mondott el. Így kapta az “Isten lovasa” melléknevet.

Egyik legismertebb mondása jól kifejezi missziós gondolkodását: “Parókiám az egész világ!”

      John Wesley: „Isten és a többi ember szolgálata” című elmélkedésében – egyebek között – a következőket írja:

Micsoda misztérium, hogy miközben másoknak teszünk szolgálatot, olyan, mintha Istent szolgálnánk!

A vallás egyik legfőbb szabálya, hogy ne mulasszunk el egyetlen alkalmat sem, hogy Istent szolgáljuk. S mivel Ő szemünk számára láthatatlan, felebarátunkban kell meglátnunk s szolgálnunk Őt, s ezt Ő úgy fogadja, mintha személyesen Vele tettünk volna jót.

 

Azért hát Jézus szavai ezek: „…Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

 

Úgylegyen! – Soli Deo Gloria!

 

                                                                          Nagy Lajos kórházi lelkész