Hétkezdő meditáció – Archív – Az elhangzás dátuma: 2010.09.13. – Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2010. szeptember 13-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

Olvasandó: Prédikátor 1:1,2 és 4:2,3

 

A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság… És dícsérem én a megholtakat, akik már meghaltak, az élők felett, akik még élnek; de mind a kettőnél boldogabbnak azt, aki még nem lett, aki nem látta azt a gonosz dolgot, amely a nap alatt történik.

 

     Sietek megmagyarázni: miért is esett a választás erre mai komor hangzású Igére. Az elmúlt napokban döbbenten emlékezett az egész világ az Amerikai Egyesül Államok ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett repülőgépes terror támadás katasztrófájára, amely több ezer áldozatot követelt. A döbbenet azonban kevés. Keresni kell, kellene a tragédia – általában a tragédiák – üzenetét!

A Prédikátor könyve, amelyből választottam mai Igénket, a bibliai bölcsességirodalom gyöngyszeme. Dávid király fiának, Salamon királynak az írásait tartalmazza. A tudós írásmagyarázók véleménye eltérő a könyv megítélését illetően. Az egyik véglet teljes szkepszist, kiábrándultságot, sőt egyenesen hitetlenséget olvas ki belőle. A másik irányzat ellenkezőleg, egyenesen az istenfélelem énekek-éneké-nek tartja. Kétségtelen, hogy a könyv határozottan és félreérthetetlenül, vissza-visszatérően hangsúlyozza: minden hiábavalóság! Ennek bizonyítására sorolja a szerző könyvében az életéből vett példákat, amelyek igen fájdalmasak.

Azonban nem áll meg ennél. Hanem Isten Szentlelkének világosságában továbbgondolni tanít. E továbbgondolás első és egyik legfontosabb tanulsága pedig, hogy a komor és sötét példák, a logikus és szinte végletekig elmenő következtetések, mélyreható elemzések már nem pusztán a „minden hiábavalóság” rideg tényének a megállapítására szolgálnak. Hanem épp a megrázó események ismeretében – azokat éppenhogy immár mintegy újszövetségi magaslatra emelve – Krisztusban megoldást és útat mutatnak. Az ehhez vezető ösvény a tragédiák hitben való értelmezése és alázatos elfogadása.

De kicsit még térjünk vissza a kilenc évvel ezelőtti említett eseményekre. Azon a reggelen 19 al-Káida gépeltérítő szállt fel amerikai utasszállító repülőgépekre. A terroristák terveik szerint az USA fő jelképeinek számító épületekbe vezették bele szándékosan a repülőgépeket. New York Cityben a Világkereskedelmi Központ, a legendás World Trade Center ikertornyaiba két repülőgép csapódott be, ezzel megölve a környező emeleteken dolgozó embereket. Mindkét épület összeomlott két órán belül, az összeomlást követően több épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott. A harmadik repülőgép a Pentagon Virginia állambeli arlingtoni épületébe repült. A negyedik eltérített gépet egyes feltételezések szerint az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudták megmenteni a lezuhanástól. Az utasszállító repülő Washingtontól mindössze 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a földbe. A repülőjáratok egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat. A terrorakció folyamán géprablókkal együtt összesen 3031 ember vesztette életét. Az áldozatok túlnyomó többsége civil volt.

Az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború volt, melynek első eszköze Afganisztán megszállása volt. Így próbálták meg elkapni a tálibokat, akik al-Káida tagokat rejtegettek.

Már mostan – az emlékezés főhajtásával is, de még inkább  a dinamikus és progresszív előretekintés intenciójával – lássuk az ószövetségi Prédikátor könyve „minden hiábavalóság” sugalmú summájának a bevezetőben ígért újszövetségi magaslatra történő emelését!

Jézus egy alkalommal Pilátus kegyetlen galileai vérengzésének hírét hallva ezt mondta: „…Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt – mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt – mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.” (Lukács 13:2-5)

World Trade Center felhőkarcoló és Siloám torony… Térben és időben óriási távolságra vannak egymástól. A Világkereskedelmi Központ égbetörő magasságával, mint az USA s a modern világ szimbóluma. A Siloám tornya pedig az ókori Jeruzsálemet körülvevő erődítményrendszer stratégiai megfigyelő magaslata. A gyógyító Siloám tó közelében. Ahova a vakon születettet meggyógyítása után  küldi Jézus: „…Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában  (ami azt jelenti: küldött). Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (János 9:7) A két történet párhuzama s egyúttal a Prédikátor könyve szkepszisének és az Újszövetség evangéliumának szintézise így vonható meg:

HHHuszonegyedik század embere! Jézus mondja: „…Szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” ” (Jelenések 3:18)

 

Úgylegyen! – Soli Deo Gloria!

 

                                                                           Nagy Lajos kórházi lelkész