Hétkezdő meditáció –Archív – Az elhangzás dátuma: 2010.08.30. – Nagy Lajos áhítata

30Hétkezdő meditáció 2010. augusztus 30-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

Olvasandó: Filippi 2:13

 

…Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.

 

Vége van a nyárnak. Nem nagy bölcsesség e felfedezés, de így van. Tény. Amikor pedig ezt a tényt konstatáljuk – ez alkalommal – néhány percet szenteljünk annak, hogy szeptemberváró gondolataink között méltó helyet készítsünk a múló esztendő hátralévő  negyedévére szóló lelki útravalók alapozásának.

Abban többé kevésbé egyetért mindenki, hogy a pozitív gondolatok esetlegesen elérhető dominanciája, a pozitív célokat kitűző akarat kétséget kizárón jótékonyan befolyásolja mentalhigiénés állapotunkat, érzelmi életünket, testi-lelki erőlétünket, tűrőkészségünket és teljesítő képességünket egyaránt. Ezért aztán a célravezető az, ha mindennapi gondjaink, sokszor szorító szükségeink és kiáltó ellentmondásaink közepette tudatos tréninggel, szinte mintegy objektív és reális minőségi belső önszeretettel kényszerítjük, terelgetjük önmagunkat a pozitív gondolatok, a tanusítandó pozitív érzelmek és pozitív hozadékaik felé.

Akaraterőnknek a pozitív dolgokra való affinitás irányába történő orientálása tehát legfőképpen való önös érdekünk (is). Mit is akarhatunk – mi mást is akarhatnánk – tehát? Csak azt – és aligha mást – hogy a dolgok épp a mi pozitív gondolkodásunk termékeiként is, jó irányba alakuljanak.

Merthogy – ráadásul, a racionális szempontok mellett –  meghúzódik itt még egy egyáltalán nem közömbös további – némelyek számára nem elhanyagolható – szempont is.

Így hallottuk – ugyanis – az egyik legkarakterisztikusabb s legkiemelkedőbb ókori bölcs, Szent Pál apostol ajkáról:  „…Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Ja, ha maga Isten munkálja bennünk ezt a csakis jóra törekvő szándékot – akkor meg még inkább fontos az! Isten jótetszése az, hogy „jó legyen” mindenkinek. Így aztán a hívatás, a küldetés minden lehúzó körülmény ellenére való maximális betöltése már nem csak emberi feladat, hanem egyszersmind isteni feladat is. Más szóval: szolgálat. Bocsánat a patetikus hangzású szóért, de nincs jobb. Itt jön be a képbe – mellesleg – titokzatosan az egyéni érdek mellett a közösségi érdek. Szolgálat…

Néhány mondat – kontextusából kiragadottan – a dr. Matkó Ida egyetemi docens, aneszteziológus szakorvossal, a Szószóló Alapítvány elnökével a közelmúltban készült interjúból: „…Az orvosi szerep közel kétezer év alatt alakult ki, kezdetben a gyógyító egy közösségben a papi és a tanítói funkciókat is egyesítette. Bárhogyan is, a gyógyítással foglalkozók érdeklődésének középpontjában az ember állt…A nyugati orvoslás mára felismerte, hogy a technicizálódás, a gyógyítás kommercializálódása és iparszerűvé válása a hivatásbeli erkölcsi értékek feladásával az orvosi hivatás autonómiáját veszélyezteti…”

Az elébb azt mondtuk: szolgálat… Nos: minden „közszolgálat” (nehézkes,  kiüresített szóval talán?) – szolgálat, a maga specifikusan egyén-nevelő és közösség-teremtő attitűdjeivel.   

      Erre rímelnek rá az őserdő nagy doktorának, Albert Schweitzer orvos-teológus-orgonaművész-filozófusnak a szavai, a Szolgálatról szóló elmélkedésében – így:

Mindannyiunkat szolgálatra szólítanak. Isten hangja megszólalhat belső monológjainkban, egy barátnak szóló bátorításban, egy kérés meghallgatásában, vagy amikor felismerjük, olyan képesség birtokában vagyunk, amellyel segíthetünk másokon. Hogyan szólít szolgálatra Isten?

Nem tudom, mi lesz a sorsod, de egyet biztosan tudok: csak azok lesznek közületek igazán boldogok, akik kutatják és megtanulják, hogyan szolgáljanak.

 

       Ez komoly figyelmeztetés. Nem másból táplálkozik, mint abból az istenes meggyőződésből, hogy végső soron, a pozitív eredmény előrehozott biztonságával legyen egy egészséges öntudatot indukáló, áldott, szent küldetése mindenkinek, amely küldetésnek ez a végső summája: „…Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Keressük és kutassuk hát: mit munkál Ő, milyen útat ajánl az örök Rendező! „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.”(Zsoltárok 25:4)

 

Úgylegyen! – Soli Deo Gloria!

 

                                                                           Nagy Lajos kórházi lelkész