Hétkezdő meditáció 2016.09.26. –Nagy Lajos áhítata

Hétkezdő meditáció 2016. szeptember 26-án, hétfőn reggelre

(Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

 

Olvasandó: Lukács 20:1-8

 

Történt az egyik napon, amikor a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, hogy odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat? Ő pedig így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, mondjátok meg nekem: Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt. Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való. Erre Jézus így szólt hozzájuk: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.

 

      Ez a mai hétkezdő meditációnk már a tizedik a Lukács-sorozatunkban. A 20. fejezetbe átlépve a mai alapigével, úgy tűnik, hogy ez a mai idézet az előzőkben olvasottaktól némileg eltérő irányba halad és önállóan is értelmezendő. Ez a történet mindkét másik szinoptikus evangéliumban, tehát Máténál és Márknál is megtalálható. Szinte szó szerint ugyanazt írják, mint Lukács.

      A főpapok, az írástudók és a vének megpróbálnak egységfrontot alkotni s egységben az erő alapon megkísérelik fondorlattal tőrbecsalni, de legalábbis zavarba hozni Jézust. A Mesternek számtalan ilyen és ehhez hasonló alattomos támadást kellett kivédenie.

      Előhozakodnak a csalafintának tűnő, ám mégis átlátszó kérdéssel: „…Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?…”  A Mester viszont nem jön zavarba e beugratós kérdéstől. Higgadtan, logikailag hibátlanul, a kérdésre kérdéssel válaszol: „…Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?…” Nagyon jó ez a találós kérdés. Jézus jól tudja, hogy a nekiszegezett kérdés még akár ártatlan is lehetne. Hiszen a közelmúltbéli eseményekre, csodatetteire és beszédeire, illetve azok magyarázására irányul. Tény, hogy mindenki tudja már, közel s távol, amit épp Keresztelő János felőle való érdeklődésére üzen válaszul: „…Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Lukács 7:22,23)

      Nyilvánvaló tehát, hogy Jézus találós kérdésébe így kerül Keresztelő Jánosnak a közvélemény általi megítélésére, illetve „minősítésé”-re irányúló érdeklődés. A jézusi találós kérdésre nem könnyű a válasz. Ezért a kérdezettek „…így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt. Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való…”

      A főpapok, írástudók és vének Jézus felé hangzó provokatív kérdése nem kizárólag azért fogalmazódik meg, „…mert – így olvassuk a Hegyei Beszédben: – úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” (Máté 7:29) Sőt, nem csak így tanított, hanem sok csodát is tett. Szóval tehát nem csak ezek miatt faggatják.

      Hanem talán nagyobb súllyal esett a latba a megelőző történet, amelynek során a templom megtisztítása kapcsán elhangzik ajkáról: „…Meg van írva: >Az én házam imádság háza lesz<, ti pedig rablók barlangjává tettétek. Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.” (Lukács 19:46-48)

      Ezek után zajlik le a ma hallott epizód, amely végül is úgy zárul, hogy mivel a Jézust kérdezők a Mester viszontkérdésére nem tudnak válaszolni, Ő sem válaszol azok provokatív kérdésére. Így tesz pontot a történtekre:  „…Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”

      Igen, Ő nem mondja ki azt, ami nyilvánvaló evidencia, hogy csakis isteni erővel tudja Ő tenni a dolgát és szólni azt, amit mennyei Atyja rábízott. Ha ezt a nyilvánvaló evidenciát Ő ott és akkor a provokátorok követelésére kimondja, akkor az megint csak ellenséges indulatokat kavar. Mert a főpapok, a ferizeusok és a vének tanácsának tagjai egyértelműen azt keresték, hogy mibe tudnának belekötni Vele kapcsolatosan. Márk evangéliumában olvassuk: „A farizeusok…a Heródes-pártiakkal együtt…arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.” (Márk 3:6)

      A világ több pontján is ma arról megy a tanácskozás vagy éppen a pusmogás, a szemlesütött, alattomos morfondírozás:  „…hogyan végezzenek vele” (Márk 3:6) – vagyis szerencsétlen földi egyházával, magával a keresztyénséggel.

      Egy hónappal ezelőtt, augusztus 29-i meditációnkban már ízelítőt kaptunk dr. Márfi Gyula veszprémi érseknek a Magyar Hírlap számára  a migráció kérdéséről és a világkeresztyénség

megújulásának szükségességéről adott interjújából. Az azóta eltelt időben számos helyen és mértékadó személyiségek méltatták az Érsek Úr nyilatkozatát. Éppen ezért mi is idézünk megint egy rövid szakaszt az interjúból és későbben is még figyelmet szentelünk az építő nyilatkozat egyes pontjainak.

      Újságíró: Vannak, akik szerint ez – mármint a migráció, illetve a bevándorlás – nem is baj, inkább lehetőség.

      Dr. Márfi Gyula érsek: Sohasem gyaláztam a muszlimokat, de nekik teljesen mások az erkölcseik. Ami nálunk bűn, náluk erény. Ami szerintünk nem olyan nagy vétek, szerintük halálos bűn. Például nekik egy kafirt, azaz hitetlent átverni, kifejezetten jó cselekedetnek számít. Ezzel tisztában kell lenni, anélkül, hogy elítélnénk őket. Senki nem akarja őket bántani, magam sem gyűlölöm őket, sőt szeretem és tisztelem. Mindennap imádkozom értük. Azért nem ők a hibásak, hogy el akarják foglalni Európát, sokkal inkább mi.

      Újságíró: Vagyis úgy látja, a jelenlegi népvándorlás egyúttal hódítás?

      Dr. Márfi Gyula érsek: A dzsihád egy olyan alapelv a muszlimoknál, amely azt jelenti terjeszkedni kell. Dar al-Iszlámmá, azaz iszlám területté kell tenni minél nagyobb részeit a Földnek, bevezetve a sariát, a sajátos törvénykezést…      

      Mindebből s az interjú további részleteiből majd még inkább levonhatjuk következtetésként, hogy a világkeresztyénség megerőtlenedése felbátoríthatta a más kultúrájú népek tömeges beáramlását. Ez a kérdés mára már a legsúlyosabb világ-válság-helyzetté dagadt a szemünk láttára.

      A másik válság összetevő a Föld ökológiai helyzetének rohamos romlása, a környezetünk és a vizeink állapotának mérhetetlen tempójú hanyatlása. A tegnapi nappal kezdetét vette az idei Teremtés Hete rendezvény sorozat, amely pont ezért van, ezért találták ki felelős gondolkodók.

      Immár fél évtizede ebben a körben is szerényen megemlékezünk erről a fontos esemény sorozatról. A magyar keresztény-keresztyén egyházak minden esztendőben a szeptember utolsó vasárnapja és október első vasárnapja közötti napokban különféle célirányos tematikájú templomi együttlétek, tudományos előadások és egyéb alkalmak keretében mutatnak rá az Isten által teremtett világunk megóvásának fontos feladatára. Már az áldott emlékű II.János Pál Pápa a maga idejében valósággal vészharangot kongatva hirdette meg, hogy az ökológiai válság elemzése és az operatív intézkedések, a teremtett világ megóvása ügyében kifejtett erőfeszítések véghezvitele szomorú, de elmulaszthatatlan kötelesség. „A probléma gyökeréig kell jutnunk…” – hangsúlyozta már akkor II.János Pál Pápa.  Az azóta eltelt időben jelentősen romlott világszerte az öko-válság helyzete.

      Az idei Teremtés Hetét előkészítendő, már június 3-án és 4-én jelentős konferencia megtartásásra került sor Debrecenben, a Magyarországi Református Ökogyülekezeti Tanácsa, a Református Közéleti és Kulturális Központ, valamint a rendezvénynek otthont adó Megújuló Energiapark rendezésében.

      Elhangzott egyebek között, hogy a biblikus szemlélet szerint az emberiség sáfárságra kapta a teremtett világot, hogy védje és óvja azt. Továbbá ebbe a szemléletbe bőven belefér az is, hogy az emberiségnek épp a holnapja érdekében le kell mondania arról, amire nincsen igazán szüksége és csökkentenie kellene a fogyasztás mennyiségét s ez által a környezetünket terhelő energia igényünket is.

      Előadás hangzott el a megújuló energiák felhasználásának sürgős szükségességéről. A klímaszakértő arról szólt, hogy a környezet- és klímavédelem morális kérdés. Többféle szemléletformáló klímavédelmi program indítását sürgette.

      Az éghajlatkutató a fenntartható fejlődési célokat 2006-2030 közötti időszakra megfogalmazó ENSz dokumentumot ismertette.

      A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora előadásában egy katolikus-, egy református- és egy unitárius gyülekezeti közösség példamutató öko-tevékenységéről szólt.

      A Smart City Debrecen elnevezésű, a városi jólét és az életminőség javítását célzó program vezetője példamutató eredményekről és további terveikről is szólt.

      Szóval, minden esetre, úgy tűnik bőven van feladata a huszonegyedikszázadi emberiségnek az Isten által teremtett világ megóvása érdekében. Ez a mai harmadik témánk  szépen igazodik az evangéliumi üzenethez, amelyben Jézus megtagadja a választ az Őt faggatóknak arra a kérdésére, hogy milyen hatalommal cselekedett és szólt övéihez. Magától értődőn annak a Teremtőnek a hatalmával, Aki ezt a mi szépséges földi világunkat teremtette. Ezért a felelősségünk a teremtettség megóvása tekintetében!

      Marot Kelemen tizenhatodikszázadi zsoltár-fordítása így énekel a teremtettségről:

Az Úr bír ez egész földdel,

És minden benne élőkkel;

Övé a földnek kereksége,

Mit a tengeren épített,

Folyóvizekkel körülvett,

Melyben meglátszik bölcsessége.

 

(Református Énekeskönyv, 24. zsoltár 1.)

 

      Szóval, mindezekre tekintettel még az is bőven meglehet, hogy el kell gondolkodnunk Szent Pál apostol szavain:

      „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését…Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.” (Róma 8:19,22)

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész