Gyógyultan követte – Bartimeus II. — Igehirdetés 2022. június 05-én

Gyógyultan követte – Bartimeus II.

(46) Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. 

(47) Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! 

(48) Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! 

(49) Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! 

(50) Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 

(51) Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. 

(52) Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte Őt az úton.

(Márk 10,46–52)

(Márk 10,49–52)

 

 Egy héttel ezelőtt, az ünnepre készülve, magyaráztuk ezt az igeszakaszt, a vak Bartimeus meggyógyításának történetét, annak az első felét.

 

Most következik a folytatás.

 

Ez a vak koldus, apja neve után Bartimeus – azaz a Timeus fia –, egy „névtelen senki” volt, aki testi nyomorúsága miatt az élet peremére került (46).

 

Egy vak embernek azonban kifinomult a hallása.

Isten Lelke pedig nemcsak az érzékszervi hallását tette fogékonnyá, hanem a „lelki” hallását is.

Bartimeus meghallotta, hogy Jézus Krisztus közeledik Jerikóba, pont azon az úton, amely mellett ő koldulni szokott.

Korábban is hallott már Jézusról, tanításáról, gyógyításairól; arról is, hogy Ő a vakoknak adja vissza a szemük világát.

Sőt, Bartimeus hallott a prófétai ígéretekről is, miszerint eljön majd a Megtartó, és végleg megnyitja a vakok szemeit.

Isten Lelke Bartimeus értelmében és szívében, hit által, ezeket a prófétai ígéreteket összekapcsolta Jézus Krisztus közeledtével.

 

Amikor Jézus a közelébe ért, Bartimeus kiáltani kezdett: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!

Hiába akarták lepisszegni, hogy hallgasson, csak annál hangosabban kiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! (46–48)

Egy héttel ezelőtt részletesen elemeztük Bartimeus kiáltását.

Könyörgő volt ez a kiáltás, mert Jézus Krisztusban meglátta az Isten Fiát, a Szabadítót, a Megtartót.

Kitartó volt ez a kiáltás, mert Bartimeust nem lehetett elhallgattatni.

Őszinte volt ez a kiáltás, mert minden szerepet félretéve tárta ki az Úr előtt mindazt, ami életének nyomorúsága volt.

 

A mai igerészben azt látjuk, hogy e kiáltás nyomán, Jézus Krisztus megállt mellette.

Jézus Krisztus mindig megáll, ha hittel kiáltanak hozzá.

Ő megáll, figyel, megszólít, cselekszik…

 

Isten Lelkének ajándéka, ha ezen az ünnepi istentiszteleten, az Igére figyelve, az úri szent vacsora sákramentumával élve megtapasztalhatjuk ugyanezt a figyelmes, megszólító gyógyító, szabadító csodát: Jézus Krisztus meghallja a mi kiáltásunkat, megáll, itt van velünk, itt van közöttünk, mi pedig gyógyító, szabadító, üdvözítő közösségben lehetünk Ővele.

 

Amikor Jézus megállt – e könyörgő, kitartó és őszinte kiáltást, imádságot hallva –, akkor Jézus és Bartimeus között elkezdődött egy párbeszéd.

Ez a mai igehirdetés alapja, az idei pünkösdön.

Ezt a párbeszédet vegyük végig, mert gazdag üzeneteket tartalmaz, és közben – e párbeszédre figyelve – kibomlik előttünk az is, hogy miben áll az Isten Lelkének munkája.

Lássuk meg, miként munkált ott, akkor az Isten Lelke; és miként munkál ma az Isten Lelke, itt, közöttünk.

*

Jézus megállt a könyörgő kiáltásra, fontosnak tartotta ezt a „névtelen senkit”, majd megkérdezte a vak koldust: MIT SZERETNÉL? Mit tegyek veled? (51)

 

Olyan jó hallani Jézus szavát. Kiáltásunkra, könyörgésünkre megáll és megkérdez bennünket: Mit szeretnénk?

Őt érdekli, hogy milyen helyzetben, milyen állapotban vagyunk, Őelőtte nem kell elrejtenünk, eltitkolnunk semmit sem. Megkérdez minket egészen konkrétan: Mi a vágyad, mit szeretnél, miközben hozzám kiáltasz?

Most is megkérdez bennünket az Úr, megkérdez téged személyesen: Mit szeretnél?

Ha megtalál és megszólal benned Jézus kérdése, az bizony Isten Lelkének munkája az életedben.

Milyen állapotban vagy itt és most? Milyen konkrét helyzetből kell könyörögve, kitartóan és őszintén kiáltanod az Úrhoz? Eközben mi az, amire választ kell kapnod, mégpedig az Úr Jézus Krisztus válaszát? Mit szeretnél? Mondd el könyörgő, kitartó őszinteséggel ezt az Ő színe előtt!

 

Ugyanakkor erre a kérdésre úgy lehet igazán válaszolni, ha a teljes Biblia tanításának összefüggésében meggondoljunk a következőket!

Isten, a Jézus Krisztusban minden kérésünket meghallja.

Ő tud mindenről, még ajkunkon sincs a szó (Zsoltárok 139,4).

Kiáltani mégis kell, hogy az magunkban tudatosodjon, és az Úr mindent rendező színe elé kerüljön.

Ő tudja és meghallja mindazt, ami bennünket izgat, ami bennünk kérdésként, kételyként felvetődik, ami öröm, bánat, probléma; ami meggyötör minket. Amivel a hétköznapokban és életünk nagy dolgaiban küzdünk, azt mind-mind odavihetjük Őelé.

 

Ő mindent meghall, és tökéletes, isteni akaratának rendje szerint meghallgatja kiáltásunk tartalmát.

Tehát Ő mindenről tud, amit gondolunk, mindent meghall, amit kérünk – kiáltsuk el azt bátran Őelőtte –, majd tökéletes akaratához igazítva teljesíti azokat, vagyis ekként hallgatja meg a kéréseinket.

Kíváncsi ránk, kiáltsunk tehát, fogalmazzuk meg magunkat Őelőtte, hogy Ő, tökéletes akaratának újjászülő rendjében, formálhasson bennünket. Ez így lesz jó nekünk is. Könyörgő őszinteséggel kiálts, ne csak magadban vívódj, közben pedig Ő formálja a kéréseidet, vágyaidat, megváltó szeretetének rendjében formálja mindazt, ami átröppen rajtad, benned. Sőt, az Úr Jézus közben úgy alakítja az életed eseményeit is – mert Ő az események Ura is –, hogy egyre inkább csak afelé mehess, abban az irányban élhess, amely az Isten akarata szerinti irány, amelyben egyedül teljesedhet ki az életed.

Kérhetsz, mindent meghall, tökéletes akarata szerint pedig meghallgatja kérésedet!

 

A kérések kapcsán – itt és most – Isten Lelke felbátorít bennünket valami sokkal többre.

Ha Jézus érdeklődik a kéréseink felől, ha a Királyok Királya, a Megtartó, a Megváltó kérdez, akkor az egyetlen királytól ne kérjünk kis dolgot!

Az egyetlen királytól lehet nagy dolgot kérni: bátran, hittel, igazán nagy dolgot!

Bartimeus sem egy komfortosabb vakságot kért; nem több pénzt, nem több alamizsnát kért, ott a jerikói úton…

 

Amikor Jézus megkérdezi, hogy mit szeretnél, akkor próbára is tesz téged; mindannyiónkat próbára tesz ezzel a kérdéssel.

Nem ad meg bármit, ahogy azt az előbb már kimondtuk, hanem próbára tesz, hogy számodra mi a fontos, miközben Lelke által tisztítja, az isteni rendbe igazgatja gondolataidat, kéréseidet, vágyaidat.

Tehát, milyen helyzetben vagy, mire van szükséged, mit kérsz? Öntsd ki a szívedet, mint a vizet, Jézus Krisztus előtt (Jeremiás siralmai 2,19). A mi Urunk kérése bátorít fel téged erre.

Isten Lelke azt is hangsúlyozza, hogy ne kérj kis dolgot. Ha az Úr kérdez, akkor merj egészen nagy dolgot kérni, pont azt, amit egyedül az élő Isten hatalma képes megcselekedni az életünkben.

*

Mit válaszol a vak Bartimeus erre a jézusi kérdésre: Mit kérsz?

Így hangzik a felelet: Uram, azt kérem, hogy LÁSSAK! (51)

 

El sem tudjuk képzelni, mit jelenthet egy-egy emberi nyomorúság, csak ha éppen benne vagyunk abban. Bármiféle emberi nyomorúságról csak akkor lehet fogalmunk, ha mi magunk éljük át.

Csak egy vak ember élheti meg igazán, hogy mit jelent nem látni, mit jelent kiszolgáltatva, tapogatózva járni, mit jelent nem látni az Isten csodálatos világát.

Ezért a vak Bartimeus kérésének tartalma ez: Uram azt kérem, hogy lássak, hogy újra lássam a Te csodálatos világodat.

A kérés tartalma arra is utal, hogy valószínű Bartimeus nem vakon született, hanem valamikor az élete során vakult meg…

 

Bartimeus kérése azonban ennél sokkal többet jelent.

Bartimeus sokkal nagyobbat mert kérni, a hite által, mint amit kérésének szavakban való megformálása kifejezhet.

Bartimeus azt kéri: Uram, add meg nekem, hogy lássak! Ekkor azonban nemcsak a testi látásért fohászkodik, hanem valami sokkal többért.

A testi látásért is könyörög, a tényleges gyógyulásért is fohászkodik, de valami sokkal többért is: Uram, add, hogy hitben lássak; add, hogy lelki, szellemi, hitbéli értelemben se legyek vak; azaz ne csak testi értelemben lássak!

Amíg csak a testi szemeinkkel látunk és tájékozódunk, addig botorkálunk, sok mindent nem veszünk észre, még az Isten csodálatos világából és annak ajándékaiból sem. Testi szemekkel látva gyakran nem vesszük észre egymást, nem ragyognak fel előttünk a lényeges dolgok sem. Látunk, de valójában vakok vagyunk, amíg hitben nem kezdünk el látni.

Tehát, többre van szükség, mint pusztán a testi szemekkel való látásra, hiszen „több az élet” (Lukács 12,23).

Bartimeus valójában a hit látásáért könyörög, a lelki látásért!

 

A Szentlélek megnyitja lelki szemeinket, hogy lássuk az élő Istent.

A 25. zsoltár énekli: „Szemem állandóan az Úrra néz…” (Zsoltárok 25,15)

 

Ez a hitbéli, lelki látás felragyogtatja előttünk az Isten megváltó szeretetét: Ő határtalanul szeret bennünket, minden körülmények között.

Isten megváltó szeretetét látni, azaz megtapasztalni azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban felfedezem Isten megtartó szeretetének közelségét.

A hit látása Jézusban nemcsak a názáreti Mestert látja, hanem az Isten Fiát, Megváltót, akiben Isten üdvözítő szeretete körbeölelte életünket.

Ez az a felismerés, amelyet Jézus Krisztus, János evangéliumában, így fogalmaz meg: Aki engem látott, az látta az Atyát, mert én és az Atya egy vagyunk (János 14,9).

A hit látása ezt jelenti: látni az élő Istent, mint minket szerető és megtartó Atyát; látni az Isten szeretetét, valamint látni azt, akiben ez az üdvözítő szeretet testet öltött, az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust.

 

A hit látása látja az isteni rendet.

Hitben járva látjuk azokat az örök értékeket, amelyeket, ha ebben a világban feladunk, akkor elpusztulunk, akkor elveszett állapotban vagyunk, akkor kárt vall az életünk, akkor nincs tovább.

Ez az az isteni rend, amelyben egyedül teljesedhet ki az emberi élet.

Az Isten szeretetéből nem következhet az a hamis szeretet, amely mindenkit úgy kényszerít elfogadni, hogy e szerető elfogadás közben az örökkévaló és éltető isteni rendet feladjuk. Ez teljességében lehetetlen.

Az egyház e tekintetben most hitvalló állapotban van.

*

Bartimeus hitből fakadó kérésére, így felel a mi Urunk: A HITED MEGTARTOTT TÉGED (52).

 

Az Úr tart meg.

Isten Lelkének munkája az, amikor felragyog előttünk ez a gyönyörű Ige, megtapasztalva annak életmentő valóságát: A hited megtartott téged.

Isten Jézus Krisztusban megmutatott szeretete képes egyedül megtartani az életünket.

Egyébként gyarló, törékeny, esendő, sokszor gőgös életünk aláhullik, ahogy Kányádi Sándor írja, szabadon idézve: Itt előbb-utóbb minden aláhullik; de Valaki minden aláhullást a kezében tart.

Az Úr az, aki megtart.

Amikor robogunk az M7-es autópályán, sokszor észre sem vesszük, amint a Völgyhídon áthaladunk, pedig alattunk ott tátong a roppant mélység. A Völgyhíd ereje azonban megtart bennünket, nem enged aláhullani.

Isten krisztusi szeretete megtart bennünket, irányban tart, a boldog-üdvösséges megérkezés felé vezet minket.

 

Az Úr ad hitet.

A krisztusi megtartatás csodája ugyanis csak hitben ragadható meg; azaz hitben csodálkozhatunk rá erre a megtartó, üdvözítő szeretetre.

Egyébként nem tudatosul bennünk az Isten szeretete, és nem formál át bennünket. Hit által vesszük észre a „hidat”, amely hordoz a mélység felett, egyébként csak hitetlenül élvezzük a híd megtartó erejét, természetesnek vesszük, hogy nem hullunk a szakadékba, pedig jaj lenne nekünk, ha összeomlana a híd.

Hit nélkül járva is az Isten megtartó szeretete éltet mindenkit, de hitetlenként nem részesülünk az Isten szeretetének üdvözítő áldásaiból, csak annak „külső” javaiból; egy ideig…

Isten szeretete tart meg, de a hit szeme fedezi fel ezt a szeretetet, hogy aztán az Isten megtartó szeretetének hatalma újjászülje az életünket.

A hit mindenestől Isten ajándéka.

Tehát! Az Úr ad megtartatást. Az Úr ad hitet is, amellyel ezt a megtartatást észrevesszük, megtapasztaljuk. Hit által tudunk ráhagyatkozni erre az isteni megtartatásra, hogy részesüljünk a krisztusi, megtartó szeretet körülményektől függetlenül teljes gyógyulást ajándékozó, üdvözítő áldásaiból.

Soha ne felejtsük el: először hinni, azaz ráhagyatkozni kell és lehet az Isten megtartó kegyelmére, utána tapasztalom a csodát, a megtartatást. Nem pedig fordítva, miszerint először akarom látni a csodát, a bizonyítékot, a gyógyulást, és utána majd hiszek.

Persze az egész folyamat Isten cselekvése: kegyelmi állapot. Az Úr az, aki megtart. Az Úr az, aki hitet ajándékoz, hogy a hit eme szent bátorságával tudjak mindenekelőtt ráhagyatkozni az Ő megtartó kegyelmére, és tapasztalni fogom az üdvözítő, mindenkor és mindenek ellenére megtartó gyógyulást.

 

Az Úr az, aki meggyógyít.

A hited megtartott téged!

A Szentlélek elevenítse meg ezt a jézusi választ az életünkben, a most pünkösdöt ünneplő gyülekezet szívében.

Ez az üdvözítő megtartatás az igazi gyógyulás.

Az a tény, hogy most itt megnyílt a vak Bartimeus szeme, és újra látott, az „csak” egy ráadás.

Az igazi csoda, az igazi gyógyulás a hit látása, amellyel rácsodálkozhatok arra, hogy mindenkor és mindenek ellenére megváltott, megtartott ember vagyok. Nincs semmi baj!

Az Úr ad gyógyulást akkor is, amikor ebben a világban eljön az a konkrét helyzet is, amikor nem adatik már testi gyógyulás, és mégis gyógyult ember vagyok, mert hitem, üdvösségem, örök megoldásom van, az Úrban!

A Jézus Krisztusba vetett hit gyógyít meg igazán, minden helyzetben, minden helyzetből, minden helyzet ellenére!

*

Végezetül azt mondja Jézus Bartimeusnak: MENJ EL, a hited megtartott téged! (52)

 

Jézus megszabadította ezt az embert, és az Isten által megszabadított ember szabad, mindentől szabad.

Ezt a szabadságot fejezi ki Jézus szava: Menj el, hited megtartott téged.

 

Ez a szabadság azonban mindig Jézus Krisztus követésében ölt testet.

Bartimeus szabadon, gyógyultan, újra látva, még inkább hitben látva: követte az Urat.

Olyan beszédes az itt olvasható evangéliumi jelenet. Bartimeus hallja Jézus hívását: Bízzál, kelj fel, Jézus hív téged (49) Ekkor Bartimeus, eldobva hosszú felső ruháját, rohan, fut Jézushoz. Bartimeusnak ez a hosszú ruhája – amit az ókori keleten akkoriban hordtak az emberek – az egyetlen kincse volt. Az út mellett éjszakázva ez volt a takarója, ez a ruha nyújtott neki védelmet, meleget, mint egyetlen vagyona. Bartimeus, Jézus hívására az egyetlen földi kincsét is eldobta magától, csakhogy semmi se akadályozza abban, hogy minél előbb gyógyító, megtartó, üdvözítő Jézus Krisztusához fusson, majd pedig kövesse Őt (50).

Ez az igazi gyógyulás, a Jézus Krisztusba vetett hitből – mint kegyelmi állapotból – fakadó gyógyulás, amelynek áldásaként életünk beáll Jézus Krisztus követésébe, az örök, boldog, életet kiteljesítő, majd örök életet ajándékozó irányba.

Elimádkozhatjuk: Uram, vezess bennünket, megyünk engedelmesen Teutánad, és akkor minden rendben lesz, akkor valójában meggyógyulunk!

Jézus Krisztusnak van hatalma, hogy meggyógyítson, és megszabadítson a saját, konkrét testi-lelki bajunk nyomorúságából.

Jézus azonban mindig többet ad a testi gyógyulásnál. Ő úgy gyógyít meg minket, hogy betagol bennünket az Ő ügyének szolgálatába, beállít minket az Ő követésébe. Ez az igazi gyógyulás, amely akkor is gyógyulás, ha éppen nem adatik már testi gyógyulás.

Jézus Krisztus, ha meggyógyít minket a saját ügyünkben, akkor ennek a gyógyításnak valóságos áldása mindig az, hogy közben betagol minket az Ő ügyének szolgálatába. A magad helyén, a magad hivatásában, a magad területén – ahová az Isten helyezett –, ott tapasztalhatod meg Jézus Krisztus ügyének szolgálatát, közben pedig a valóságos gyógyulást.

Jézus Krisztus követése a valóságos gyógyulás. Megfordítva is igaz: aki Jézus Krisztus megtartó szeretetét, hit által megragadhatta, az valósággal meggyógyult, szabaddá lett, hogy kövesse Jézust, szolgálva az Úr ügyét.

 

Bartimeus azért koldult ott a jerikói úton, hogy találkozhasson Jézus Krisztussal, ennek nyomán pedig megtapasztalja az igazi gyógyulást, ami sokkal több, mint testi gyógyulás.

Mindenki maga tudja, hogy milyen próbákkal telített a saját „jerikói útja”. Te tudod magad, hogy miket élsz át, csak te tudod… Bartimeus is csak maga tudta, miket élt át ott a forgalmas jerikói út mellett.

De hidd el, akármiket élsz át az életutadon, azért éled át azokat, hogy életed egy pontján, ezen az úton, találkozz az Úr Jézus Krisztussal, és megtapasztald a teljes gyógyulás csodáját, követve az Urat: Menj el, a hited megtartott téged!

 

Ha az életünket az Úr megtöri, megpróbálja, akkor megtapasztaljuk azt, hogy kiáramlanak belőlünk az életerők.

De ezzel párhuzamosan azt is megtapasztaljuk, hogy miközben fogy az életerőnk, egyre inkább betölt bennünket az Isten ereje. Ez is a Szentlélek munkája.

Én magam is olyan sokszor megtapasztaltam már ezt a csodát. Hiszen Jézus követésében járva is adódnak próbatételek; sőt, akkor adatnak igazán. Krisztus követésében járva nem könnyű az út. Mégis, hányszor megtapasztaltam Jézus követésében, hogy a fokozódó terhelések, próbatételek alatt egyre fogy az életerőm, de egyre inkább áramlik belém az Isten ereje, mígnem visszatérek majd az Isten mindent megoldó, üdvözítő szeretetébe (1Korinthus 15,28).

A testi gyógyulás Isten nagy ajándéka.

Sokszor kaptuk már a testi gyógyulást, te is, én is. Sokan megkaptuk már ezt az ajándékot ebben a gyülekezetben.

Legyünk ezért hálásak, köszönjük meg az Úrnak; szolgálatra kaptuk, kegyelmi időként éljük meg minden napunkat!

De a testi gyógyulás csak ideig való ráadás, Bartimeus esetében is, a mi esetünkben is.

 

Bartimeus szeme nem csak a testi látásra nyílt meg, többet kapott, a hit látását.

Az igazi gyógyulás a hit csodája által adatik nekünk, amely felfedezi Isten megtartó szeretetét a Krisztusban, újjászületve részesül abból, és beáll az Úr követésébe.

 

Jézus jelen van közöttünk, Igéje és Lelke által; azt mondja most nekünk, amit akkor mondott, a követeken keresztül, Bartimeusnak: Bízzál, kelj fel, hívlak téged, mert teljes gyógyulással, üdvösséggel akarlak megajándékozni! (49)

Ez az ajándék az Isten Szentlelkének munkája.

 

A hirdetett Ige után, az úri szent vacsora sákramentuma ezt a bizonyosságot akarja megpecsételni bennünk: Hited megtartott téged, gyógyult ember vagy, bízzál, kelj fel!

Az Úr életed utolsó percéig hívni fog, soha nem mond le rólad!

Jöjj, mert íme, Jézus Krisztusban minden készen van! (Lukács 14,17)

 

Ámen.

 

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2022. június 5.

  1. hét.

Pünkösd vasárnap.

Márk sorozat: 75.