Az Isten országa — Igehirdetés 2020. szeptember 6-án

Az Isten országa

(12) A Lélek pedig azonnal kivitte Őt a pusztába. 

(13) Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.

(14) Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: 

(15) Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!

(Márk 1,12–15)

(Márk 1,14–15)

 

Egy rövid summázat, összegzés az, amit itt hallhattunk – Márk összegzése –, mielőtt Jézus Krisztus megkezdte konkrét működését.

„Miután Keresztelő Jánost fogságba vetették, eljött Jézus Galilea tartományába és így hirdette Isten evangéliumát: Betelt az idő, egészen közel van már az Isten országa, térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”

 

Jézus igehirdetésének az esszenciája hallható itt.

Jézus igehirdetésének központi témája az Isten országa volt, amelyről tanított, amelyet a példázatokban szemléltetett, amelynek megvalósulásáért eljött erre a  világra: „Betelt az idő, egészen közel van már az Isten országa!”

*

AZ ISTEN ORSZÁGA (14–15).

 

Mi az Isten országa?

Az Isten országa az Isten üdvösséges rendje, az Isten eredeti gondolata szerint, amelyben helyreáll a világrend, rendeződnek az emberi kapcsolatok.

A konfirmációs káté röviden, tömören így fogalmazza meg az Isten országának lényegét: „Az Isten országa az Ő akaratának a megvalósulása, amelynek gyümölcse igazság, békesség és öröm, a Szentlélek által.”

Kell-e ennél több? Isten akarata valósuljon meg az életünkben, akkor minden rendben lesz, akkor lesz jó nekünk is.

Tapasztaljuk meg Isten megvalósuló akaratának gyümölcseit!

Tapasztaljuk meg az igazságot; nem a mi gyarló, érdekeken alapuló igazságunkat, hanem az élő Isten örök, kegyelmes, mindent rendező igazságát!

Tapasztajuk meg azt a békességet, amit egyedül csak az Úr adhat: békességet Istennel, békességet önmagunkkal és békességet egymással!

Tapasztaljuk meg azt az örömöt, amely az Úr kegyelméből fakad, függetlenül a külső körülményektől; amely mindenkor a hívő ember öröme!

Ott valósul tehát meg Isten országa, ahol Isten, Jézus Krisztusban, úrrá lesz az emberi élet felett.

Ezért jött el Jézus Krisztus, hogy megépítse az Isten országát, amit emberi erő, bölcsesség, jóakarat soha nem tud megépíteni. Ezt hirdette Jézus Krisztus működése kezdetén, később ennek az országnak titkát szemléltette példázataiban; ennek az országnak megvalósulásáért halt meg és támadt fel! Most, működésének kezdetén is, nagyon egyértelműen, tömören szól Jézus Krisztus a lényegről, Isten országáról.

 

Két nagyon fontos jellemzőt említ Jézus igehirdetése az Isten országával kapcsolatosan.

Először is azt, hogy betelt az idő, és itt van az Isten országa.

Nem valamikor a távoli jövőben „lesz” majd az Isten országa, nem valamikor a távoli jövőben tapasztalható meg ennek az országnak minden gyümölcse, az igazság, a békesség és az öröm, hanem ez az isteni jövő már Jézus Krisztus eljövetelével átjárja a jelent, az életünket, ezt a földi világot.

Elközelített az Isten országa, olyannyira, hogy betelt az idő, Isten beteljesítette az ígéretét, célba ért mindaz, amit Isten nekünk akart ajándékozni.

Nagyon fontos ez a kifejezés, elgondolkodtató: betelt az idő.

Itt az eredeti görög kifejezés – amely többes múlt időben, perfektum passzívumban szerepel, utalva az Isten megtörtént cselekvésére – azt jelenti, mint amikor egy edény megtelik és túlcsordul: betelt, beteljesedett, elérte a célját, az Istentől rendelt végcélját.[1]

Eszembe jut, neves igehirdetőnk, Joó Sándor fontos gondolata, üzenete. Amikor meghalljuk ezt a gyönyörű igeverset, hogy betelt az idő, beteljesedett Isten ígérete, céljához ért, itt van az Isten országa, akkor jó arra gondolni, hogy nem múlik az időnk, hanem telik.

Ha gyengül a hitünk, akkor hajlamosak vagyunk arra figyelni, amit a testi szemeinkkel látunk. Bizony, csak testi látásban járva, joggal csüggedhetünk el, mert azt tapasztaljuk, hogy múlik az idő, gyorsan múlik az idő, vágtázik körülöttünk minden, és hamar lepereg ez a földi élet. Fiatalon még hatalmasak a távlatok, akkor mindig az idősek halnak meg; de egyszer csak fordul a kocka és rádöbben az ember, hogy véges a földi élet, múlik az idő, beszűkülnek a lehetőségek. Ebben a bizonytalan, felgyorsult világban ezt különösképpen tapasztaljuk. Ha csak a testi szemeinkkel látunk, akkor nagyon sok minden megfakul; még ha olyan ragyogó is a napsütés, mint most szeptember 6-án, odakint. A múló idő sodrában annyi minden már lényegtelenné lesz. Testi szemekkel csak azt látjuk, hogy jaj, múlik az idő!

Áldott evangélium ez: Isten országa itt van, betelt az idő, Isten beteljesítette ígéretét, céljához ért az Isten akarata; az idő tehát nem múlik, hanem telik, és egyre inkább beteljesedik a mi életünk is az Isten eredeti gondolata, megváltó szeretetének üdvözítő irgalma szerint.

Jézus igehirdetése hangsúlyozza, hogy az Isten országa nem a távoli jövőben jön el, hanem már itt van, már beteljesedett.

 

Utána pedig azt hirdeti Jézus az Isten országáról – érdekes ellentmondás – hogy egészen közel van már az Isten országa.

Most akkor itt van már az Isten országa, vagy csak majdnem van itt? Azaz egészen közel van már, de még nincs itt a maga teljességében.

Mind a kettő igaz.

Ebben a világban, e földi létben járva megtapasztaljuk ezt a feszültséget, amit a teológia nyelve így mond: „a már igen és a még nem feszültsége”.

Isten országa már itt van, már beteljesedett; de majd Jézus Krisztus eljövetelével fog maradéktalanul kiteljesedni.

Egészen közel van az Isten országa, de hit által megtapasztaljuk, hogy már itt van az Isten országa.

Erre a feszültségre egyetlen tagmondattal utal Márk evangélista is, amikor így kezdi Jézus igehirdetésének bevezetését – a mai igeszakasz felütése ugyanis így hangzott –: „Amikor Keresztelő Jánost fogságba vetették, akkor eljött Jézus és hirdette, hogy betelt az idő, itt van, egészen közel van már az Isten országa.

Vagyis ez az Isten országa jelenlétéből következő szent feszültség lényege: már itt van, már beteljesedett, de még nem teljesedett ki.

Keresztelő Jánost fogságba vetették, Heródes király megvádolta, majd kivégeztette.

Lám, „már igen, és még nem”, hiszen még annyi rossz, gonosz rombol még ebben a világban, még nem „maradéktalan” ez a világ; sőt… Ezt tapasztaljuk a hétköznapi- és a határhelyzetekben egyaránt. De annyi gyarlóság van még az Isten népe között is. Isten népe is átéli ezt a feszültséget. Még munkál a gonosz, de már legyőzetett, már megkötöztetett a gonosz, noha megkötözve is tombol…

Már itt van Isten országa, de még van emberi szenvedés, van halál, bűn és gonoszság; vannak piti feszültségek és óriási tragédiák; még van emberi nyomorúság.

Erre utal ez a tagmondat: Keresztelő Jánost fogságba vetette Heródes (14). Erre a feszültségre utal Keresztelő János, fogságában, gyötrelmeiben Jézus felé megfogalmazott, őszintén emberi kérdése: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Máté 11,3) De erre utal Jézus megkísértésének megfogalmazása: „Vadállatok között volt, és angyalok szolgáltak neki.” (1,13)

*

ISTEN ORSZÁGÁBAN VAGYUNK (15).

 

Itt ragyogott fel számomra igazán az evangélium, amikor ezeket végiggondoltam: „Isten királysága, uralma már itt van, beteljesedett; és majd maradéktalanul ki fog teljesedni, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus visszajön”.

Ebből a feszültségből vezet ki bennünket egyértelműen Jézus igehirdetése; Ő maga!

Ezt szeretném most veletek különösképpen megértetni, Isten Szentlelke által.

 

Ebben a feszültségben élve, ami ebben a világban osztályrészünk, vegyünk észre egy csodát: Isten országa kész van!

Isten, megelőző szeretettel, a Jézus Krisztusban mindent megtett értünk.

 

Jézus Krisztus azzal kezdte fellépését, hogy hirdette: itt van, betelt az idő, egészen közel van az Isten országa; majd hozzátette, térjünk meg!

 

Ebben az összefüggésben, ebből a feszültségből kiemelve bennünket, azt jelenti a megtérés, hogy ami már készen van, abba az Isten bevezet bennünket.

Amit az Úr már előre elkészített, amit nem tud emberi erő, okosság, bölcsesség, politika, utópia – senki és semmi – ebben a világban létrehozni, csak egyedül az élő Isten; abba Ő bevezet bennünket.

Isten országa készen van! Ezt Ő elkészítette.

Életünk egy pontján pedig könyörül rajtunk, akiken könyörül, és bevezet bennünket ebbe az országba.

Ez a megtérés!

A megtérés kegyelmi ajándék.

Amikor az Isten megtérésre segít bennünket, akkor az történik, hogy Ő kézen fog és bevezet bennünket az Isten országába, az Isten uralmába.

A megtért ember számára a lét alapfeszültsége megszűnik, de a létezés feszültsége ebben a testben soha nem szűnik meg, de hitben hordozható el.

Hiszen a megtért embernek bizonyossága van! Mi már ott vagyunk, benne vagyunk ebben az Őáltala elkészített, csodálatos valóságban; már „itt”, ebben a földi világban.

Nem vagyunk messze, nem is csak közel vagyunk, hanem benne… (Márk 12,34)

 

Egy nagyon egyszerű példával szemléltetem az üzenetet.

Amikor annyira fáradt vagyok, hogy igazából már nincs erőm, kedvem gondolkodni, akkor odakattintok egy ház- és lakásfelújító TV-csatornára, ez valamiféle amerikai csatorna. Az ingatlan tulajdonosát nagyon kedvesen átköltöztetik egy másik ingatlanba, aztán megérkezik egy buzgó csapat, akik lelkesen végzik a felújítást, több hónapon át; persze minél gyorsabban, versenyt futva az idővel, ugyanakkor tökéletes minőségben teszik ezt. A felújítást végzők ismerik a tulajdonost, annak vágyait; milyen lakást szeretne, miként szeretné felújítani otthonát. Jönnek a szakemberek, a buzgó segítők, a profi lakberendezők, akik egy team-ben, egy csapatban, határidőre dolgoznak, és teljesen átalakítják az ingatlant. Miután minden elkészült, a csapat vezetője kézen fogja a tulajdonosokat, beköti a szemüket, hogy még nagyobb legyen a meglepetés, és bevezetik őket a teljesen felújított otthonukba. Amikor a tulajdonosok szeméről lekerül a kendő, akkor könnyek között csodálkoznak rá az eredményre. Őszintén megmondom, hogy pihentetőnek nézem ezeket a csatornákat, miközben nevetgélek: „Óh, hát ilyen nincs! Ez a lelkes csapat, miből olyan lelkes több hónapon át, ki fizeti őket, miből újítják fel az épületet? Ez illúzió, ez mese!” Olyan cinikus mosollyal nézegetem mindig ezeket a csatornákat.

A mai igeszakasz üzenetét végiggondolva jutott eszembe ez a csatorna. Ekkor viszont a gúnyos mosoly helyett a homlokomhoz kaptam: Jézus Krisztus igehirdetésében bizony pont erről van szó. Amit mi, ebben a világban, saját erőnkből, buzgóságunkból, szeretetünkből soha nem tudunk létrehozni, semmilyen formában sem, azt az élő Isten elkészíti nekünk.

 

Isten országa készen van!

Isten maga készítette el azt nekünk.

Ez az újjáteremtés csodája.

 

Aztán Isten kézen fog és bevisz bennünket ebbe az országba, ebbe a teljesen újba!

Ez a megtérés: Isten bevisz bennünket az Ő országába, amit Ő hozott létre, ami teljesen új, az Ő eredeti teremtő gondolata szerint.

A megtérés is Isten cselekvése, Isten kegyelmi tette az életünkben.

 

Ha szükséges, akkor a megtéréshez egy radikális fordulatra kényszerít bennünket az Úr, hogy életünk az Isten országába jusson.

A megtérés egy irányváltás: „Ne arra menj, rossz felé mész, mert itt van a felújított ház, itt van az Isten országa, ide akarlak kézenfogva bevezetni téged!”

Éppen az az ember nyomorúsága, hogy sokszor gondolkodás nélkül, magunknak mindig megmagyarázva a bizonyítványt, észre sem vesszük, hogy rossz felé megyünk.

 

Ismét egy példa!

Magam is átéltem ezt: gondolkodás nélkül, magamnak megmagyarázva a helyzetet, megyek a rossz irányba.

Ma már GPS-sel tájékozódunk.

Budapest, Kunigunda utca. Onnan el akartam jutni az Alag utcába, ami a másik táján van Budapestnek. Már nem is kell beütni a GPS-be a címet, hanem elég csupán a híres „Waze” programra rámondani a címet: Budapest, Alag utca. Szépen elindultam, követve a robot vezetését. Útközben ugyan csodálkoztam, hogy már Gödöllőnél vagyok, aztán már az M0-son haladok; de megmagyaráztam magamnak az irányt: „Lám, a „Waze” program jelzi, teljesen tele van a belváros, nyilván kihozott engem a dugóból, így még gyorsabban odaérek az Alag utcába.” Amikor aztán odaértem, kiderült, hogy ez nem az az Alag utca, ahová nekem meg kellett volna érkeznem; egészen máshol vagyok…

 

Isten, ha kell radikálisan is, beleszól ebbe az önáltató nyugalomba, hogy észhez térítsen és bevezethessen az Ő országába: „Ember, rossz irányba mész, noha észre sem veszed és bele sem gondolsz! Ember, az irány nem jó, valójában távolodsz az igazi céltól!”

Amikor az Isten radikálisan beleszól az életedbe, érted teszi, kézen fog, hogy irányt válts az Isten országa felé, hogy ne távolodj tovább, hanem fordulj meg!

„Ember, az irány nem jó, és ebben a tekintetben teljesen mindegy, hogy egyfajta norma szerint erkölcsösen vagy erkölcstelenül éled az életedet, ezen az úton maradva, csak távolodsz!”

Gondoljunk csak a tékozló fiú történetére, mert ebben a példázatban nemcsak a tékozló fiú, hanem az idősebbik fiú is rossz úton haladt, a megtérésig, mert az irányváltásig mindkettejük életében eleve rossz volt az irány (Lukács 15,11–32).

 

Az Isten kézen fog, radikálisan belenyúl az életünkbe, és a megtérés által bevezet bennünket az Isten országának a csodájába, a felújított hajlékba, ami Jézus Krisztusban már készen van.

Betelt az idő, itt van, készen van az Isten országa: térjetek meg, és ha nem jó az út, akkor le kell szállni, át kell szállni, újra kell tervezni, meg kell fordulni.

Ezt végzi el a mi Urunk!

Áldott legyen érte!

*

ISTEN ORSZÁGA BENNÜNK VAN (15).

 

Betelt az idő! Itt van, egészen közel van az Isten országa, megtérhetünk!

A megtérés testet öltése – mai igeszakaszunk harmadik tagmondatában szerepel – a hit, az élő hit, az evangéliumi hit: „Higgyetek az evangéliumban!” (15)

Isten kézen fog, bevezet bennünket az Ő országába, és Ő megadja nekünk az élő, evangéliumi hit ajándékát; amely által megvalósul az a csoda, hogy az Isten országában vagyunk, és az Isten országa bennünk van.

Mi Jézus Krisztusban vagyunk, Jézus Krisztus pedig bennünk van. Mi az Isten országban vagyunk, az Isten országa pedig bennünk, közöttünk van, és általunk megjelenik a világban.

Ahogy Jézus Krisztus mondja: az Isten országa közöttetek van (Lukács 17,21).

Isten országa már készen van, mi pedig az Isten országát építhetjük, munkálhatjuk, mint az Isten eszközei, ebben a világban.

Nem az egyház az Isten országa, hiszen az egyház tele van nyomorúsággal. De Isten kézbe veszi az Ő népét, akiket bevezetett az Isten országába, hogy közöttük kiformálódjék a Krisztus (Galata 4,19), és általuk megjelenjék az Isten országának a rendje a világban. Isten országa bennetek van, közöttetek van. Isten a megszentelődés útján vezet bennünket, így az egyház, annak minden nyomorúsága ellenére – noha az egyház nem egyenlő az Isten országával –, egyre inkább egy darab Isten országává lesz.

 

Az Isten országa közöttetek van.

Ajándék a megtérés.

Ebből következően ajándék az élő, evangéliumi hit is, amely által munkálhatjuk az Isten országát a világban.

 

Sokféle hit van.

Az élő hit: az élő Istenbe vetett hit, amelyben engedek az élő Isten akaratának, ha kell átengedem Őneki a kormányt, a vezetést, mert Ő tudja a biztos irányt.

 

Az élő hit: hinni az élő Istenben, a Jézus Krisztus által.

Ő maga mondja: „Higgyetek Istenben, higgyetek énbennem!” (János 14,1)

Az élő Istenben, a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit által lehet hinni.

A keresztyénség nem egy vallás, mert a középpontja egy élő személy, a feltámadott Jézus Krisztus, aki ma is él, és itt van közöttünk.

Az evangéliumi hit tehát a megtérésből következően: hinni Istenben, Jézus Krisztus által.

Isten országában vagyunk és Isten országa bennünk van, közöttünk van és e világban általunk van, hogy Isten építse az Ő országát általunk a világban.

Micsoda áldás, micsoda szolgálat, micsoda felelősség ez!

 

Az élő hit: hinni az élő Istenben, a Jézus Krisztus által, az evangéliumot hirdetve és élve.

Higgyetek az evangéliumban!

Sokféle hit van.

Jézus szava szerint az egyetlen igaz, élő hit: az evangéliumi hit: az evangéliumba, a feltámadott Jézus Krisztusba, a feltámadásba, az örök élet tágasságába vetett hit, amely egyedül képes átformálni ezt a földi életet.

Hinni az evangéliumban azt jelenti, ahogy Rudolf Bohren ezt megfogalmazza: Az evangélium Isten hatalmas, csodálatos cselekvése, a megtérés és a hit által, miközben minden nyomorúságunk ellenére, csodákat tapasztalatunk meg. Az evangélium Isten hatalmas cselekvése, a Szentlélek által, a jelen nyomorúságai közepette, a végső reménység mindenkori örömével.

Ugye milyen gyönyörű ez az Ige?

Két igevers, és igazából az egész bibliai üzenet, ami Jézus igehirdetésének is a lényege, benne van: „Amikor Keresztelő Jánost fogságba vetették, eljött Jézus Galileába és így hirdette az Isten evangéliumát. Betelt az idő, itt van, egészen közel van az Isten országa, térjetek meg, higgyetek az evangéliumban!”

 

Áldott legyen az Isten, hogy az idő nem múlik, hanem telik, hogy megtért evangéliumi hitben élő és szolgáló emberek lehetünk!

Nincs ennél több!

 

Imádkozzunk!

Áldunk Téged, élő Istenünk, a Te királyságodért; azért, hogy Te vagy az Úr!

Köszönjük, hogy a Te akaratod érvényesül az életünkben, minden nyomorúságunk ellenére: az igazság, a békesség és az öröm.

Köszönjük, hogy az Isten országa elkészíttetett számunkra, és Te megtérésre segítettél bennünket, amelynek testet öltése az élő hit.

Köszönjük, hogy a Te országod itt van, a Te országod egészen közel van, mi pedig, a megtérés csodája által, benne vagyunk a Te országodban, miközben ez az ország bennünk, közöttünk van, és általunk épül a világban.

Így áldunk Téged, hogy Te megbocsátod minden bűnünket, Te meggyógyítod minden betegségünket, Te megváltod életünket, kegyelemmel és irgalommal koronázol meg.

Hálát adunk Teneked Urunk most is hirdetett Igéd üzenetéért, az evangéliumért, a Te szabadításodért a Jézus Krisztusban, mert valljuk, hogy minden jó adomány és tökéletes ajándék csakis Tetőled való.

Fogadd el Urunk ezért amikor önmagunkat ajánljuk fel a Te dicsőséged, felebarátaink javának szolgálatára, egyházad javára, országod építésére, a világ megtérésére.

Erősíts meg bennünket ebben a szolgálatban, Lelked által.

Közbenjáró könyörgést mondunk az előttünk álló időszakért, egymásért, népedért, az elesettekért, a betegekért, az örvendezőkért; őket őrizd meg az alázatban! Könyörgünk hazánkért, vezetőinkért, az egész világért, és azokért is, akik még nem ismernek Téged.

Ebben a közbenjáró könyörgésben hadd járuljunk eléd egy kedves asszonytestvérünkért, akit nagyon szeretünk, aki hosszú évtizedek óta ennek a gyülekezetnek áldott, önzetlen, szeretettel teli tagja, és aki az elmúlt héten ünnepelte, hálatelt szívvel, 85. születésnapját. Köszönjük, hogy itt van közöttünk, hogy együtt adhatunk hálát! Köszönjük, hogy megőrizted őt, mind a mai napig. Áld meg őt továbbra is, a hitben, szeretteivel együtt, hogy élhessenek még sokáig a Te dicsőségedre, gyülekezetünk épülésére.

Hallgass meg minket élő Istenünk, Jézus Krisztusért kérünk!

Ámen.

 

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2020. szeptember 6.

(Illusztráció: „Ragyogó balatoni szélcsend”, 2020. szeptember 5.)

  1. hét – Szentháromság utáni 13. vasárnap.