Az Ige mellett — 51. hét

2018 – Ötvenegyedik hét (12.16-22.)

december 16.

(21) „…ne hordjatok ki és ne vigyetek be terhet … szombaton!” (Jeremiás 17,14–27)

A próféta a NYUGALOM NAPJÁNAK MEGSZENTELÉSÉRE hívja fel népe figyelmét.

– 1. Isten népe ezzel láthatóan is fejezze ki szövetségi hűségét Urához (19–20). Az Úr pedig gazdagon megjutalmazza azokat, akik megtartják parancsait 25–26). De ha Isten népe, őseikhez hasonlóan nem engedelmeskedik parancsainak, az ítélet tüze emészti meg őket (27).

– 2. Fordítsuk le mindezt az Újszövetség nyelvére. Isten előtt leteheted a terheket, megállhatsz, megpihenhetsz, erőt gyűjthetsz. Sőt, rendszeresen le kell tenned a terheidet, mert abba belehalhatsz. De egyáltalán nem mindegy, hogy egy nyári hétvégén, netán egy görbe estén próbálkozol meg ezzel, vagy pedig életed Ura elé járulsz.

– 3. Rólad is szó van itt! De soha nem rólad van szó elsőként. Isten ügyéről van itt szó mindenekelőtt, aki arra méltatta népét, benne téged is, hogy a nyugalom napjának megszentelésével, a látható egyház istentiszteletén való megjelenéseddel, a gyülekezetben való hitbeli épüléseddel Jézus Krisztus ügyét láttathatod, hirdetheted, megvallhatod! Ez személyes életedben is áldássá lesz.

Zsidók 10,1–18 321. dicséret

 

december 16. – A teljes igemagyarázat

 

(21) „…ne hordjatok ki és ne vigyetek be terhet … szombaton!” (Jeremiás 17,14–27)

 

A próféta a NYUGALOM NAPJÁNAK MEGSZENTELÉSÉRE hívja fel népe figyelmét, Jeruzsálem városának nagy forgalmú kapuiban.

 

– 1. Isten népe ezzel láthatóan is fejezze ki szövetségi hűségét Urához (19–20).

Az Úr pedig gazdagon megjutalmazza azokat, akik megtartják parancsait 25–26).

Akkor Jeruzsálem lakói mindig a városukban lakhatnak (25), zavartalan lesz a templomi áldozat, Isten népe pedig az országában élhet, azt benépesíthetik (26), és az idegen, hódító királyok messze elkerülik őket (25).

De ha Isten népe, őseikhez hasonlóan nem engedelmeskedik Ura parancsainak, akkor az ítélet tüze emészti meg őket (27).

Az ószövetségi megfogalmazás egyértelmű.

 

– 2. Fordítsuk le mindezt az Újszövetség nyelvére.

Isten előtt leteheted a terheket, megállhatsz, megpihenhetsz, erőt gyűjthetsz.

Sőt, rendszeresen le kell tenni a terheidet, mert abba belehalhatsz.

De egyáltalán nem mindegy, hogy egy nyári hétvégén, netán egy görbe estén próbálkozol meg ezzel, vagy pedig a nyugalom napján életed Ura elé járulsz.

Az Úrnál van egyedül „nyugalom”, amely nem tétlenség, végképp nem megsemmisülés, hanem Őt dicsérő élet, örök „boldogság”, üdvösség.

 

– 3. Rólad is szó van itt! De soha nem rólad van szó elsőként.

Isten ügyéről van itt szó mindenekelőtt, aki arra méltatta népét, benne téged is, hogy a nyugalom napjának megszentelésével, a látható egyház istentiszteletén való megjelenéseddel, a gyülekezetben való hitbeli épüléseddel Jézus Krisztus ügyét láttathatod, hirdetheted, megvallhatod!

Ez személyes életedben is áldássá lesz.

 

Zsidók 10,1–18 321. dicséret

 

 

december 17.

(1) „Menj el a fazekas házába…” (Jeremiás 18,1–12)

Gyönyörű példázat ez: JEREMIÁS A FAZEKASNÁL.

– 1. Isten kezében van ez a világ, saját népe és minden nép, az egész teremtett mindenség, ahogy a fazekas kezében van az agyag. Isten hívő népe ezt tudja. Ez a bizonyosság erőt ad és elveszi a félelmeket.

– 2. Isten szuverén Úr, akinek döntését senki sem bírálhatja felül, ahogy a fazekas is olyan edényt készít, amilyet akar. Ez a bizonyosság megakadályoz bennünket abban, hogy Istennel vitatkozzunk, hiszen Ő mindent úgy tesz, ahogy azt jónak látja (4), mert az úgy jó, nekünk is csak úgy jó. Éppen ez a megtérés: amikor az ember a saját gyarló szívétől és gondolataitól az Úrhoz tér, és engedelmesen az Úr Igéjéhez igazodik, hiszen Ő mindent jobban tud (10–12).

– 3. Isten kegyelmes Isten, aki újra képes gyúrni az agyagot, akárcsak a fazekas, hogy abból új, jobb, szebb edényt formáljon (4). Velünk is ezt cselekedte Jézus Krisztusban, az újjászületés csodájában. Nem vagyunk tökéletes edény, de végre „edény” vagyunk, akik befogadhatjuk az Urat, az Ő Igéjét, és a ránk bízott embereket.

Zsidók 10,19–39 323. dicséret

 

December 18.

(15) „…hogy más csapásokon járjanak…” (Jeremiás 18,13–23)

Az ember alapvető természete: PARÁZNA. Mindig érdekesebb az ősi ösvény helyett az új, ismeretlen, „idegen csapás”.

– 1. Az ember, Isten nélkül: parázna. Persze a társadalmi szerepeinkben „ügyesen” megéljük parázna természetünket, de még az egyházon belül is „bevált és elfogadott” módszereink vannak erre.

– 2. Isten Igéje ennek veszélyére figyelmeztet bennünket. Isten népe is elhagyta Urát, miközben nem tartotta magát hűtlennek, hiszen bemutatta áldozatait a templomban; – „működött” az istentisztelet, és mellette sok minden más is.

– 3. A helyzet azóta csak rosszabb lett: – mert ma már nem is titkoljuk a hűtlenségünket, sem emberek, sem az élő Isten kapcsán; – sőt, nem tartjuk a hűtlenséget bűnnek; – hiszen szabadok vagyunk. Elevenen tapasztaljuk mindezt manapság (13–15).

– 4. Közben azonban iszonyatos pusztává lesz körülöttünk minden (16–17).

– 5. Jeremiás az Úrhoz fordult sokféle kétségbeesésében, és noha ez az imádság tele van gyarló emberi indulattal, mégis van remény addig, amíg az ember nem a hátát, hanem „leborult alakját” mutatja Istenének (19–23).

Zsidók 11,1–7 324. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

 

– 4. Közben azonban iszonyatos pusztává lesz körülöttünk minden (16–17).

Itt az Úr prófétája kerül életveszélybe, aki ennek az állapotnak halálos voltára figyelmeztet bennünket (18).

 

– 5. Jeremiás az Úrhoz fordult sokféle kétségbeesésében.

Noha ez az imádság tele van gyarló emberi indulattal; – mégis van remény addig, amíg az ember nem a hátát, hanem „leborult alakját” mutatja Istenének (19–23); – kérve, hogy Ura forduljon felé (17).

Van még remény és hűség?

 

December 19.

(10) „…törd össze a korsót…” (Jeremiás 19)

Jeruzsálem városának déli kapuját a Fazekasok kapujának is hívták, de Szemét-kapunak is nevezték, mert ezen a kapun át vitték le a város szemetét, így az összetört cserépdarabokat is, a Ben-Hinnóm völgyébe (1–2).

A szemét nagy részét itt elégették, erre utal a völggyel kapcsolatban a Tófet kifejezés, ami kemencét jelent (14).

Ebben a völgyben állították fel a bálványáldozati oltárokat is, ahol Isten népének tagjai gyalázatos, hűtlen dolgokat követtek el, aztán visszamentek a városba, mintha minden rendben lenne.

Pedig nincs rendben semmi.

Jeremiás jelképes cselekedettel, egy cserépedény összetörésével hirdette meg (10) népe bűnét (3–5) és a bűnök rettenetes büntetését (6–13).

Szétesik, összetörik Isten nélkül minden, mint amikor a hordóról leszedik a dongákat összetartó abroncsot.

Jézus Krisztus ez az abroncs: Isten kegyelmes, életünket, énünket, egyházunkat, közösségeinket egybetartó, megváltó keze.

Mégis, minden figyelmeztető szó, Ige és jelek ellenére, milyen makacsul tépjük ki magunkat Isten szerető kezéből (15), bele a rettenetes szabadságba, a szeméttelepre, a törmelék közé, az égetőbe, az ellenség pusztító fegyvere és sokféle nyomorúság felé…

Zsidók 11,8–22 325. dicséret

 

December 20.

(9) „…csontjaimba van rekesztve.” (Jeremiás 20)

ISTEN IGÉJÉNEK SZOLGÁLATÁRÓL.

– 1. A szolgálat bátorsága: Jeremiás vállalja a szenvedést, a gyalázatot, a kalodát az Úr Igéjének szolgálatában, és félelemből nem változtatja meg a rá bízott üzenetet, hanem még bátrabban hirdeti azt (1–6).

– 2. A szolgálat emberi oldala: Ugyanakkor a mai igeszakasz, és a korábbiak is leplezetlenül tárták elénk Jeremiás próféta alakját, aki érzékeny emberként igen sok szenvedést élt át szolgálata során, és bizony őszintén az Úr elé roskadt megkeseredésében (7–10). Jeremiás emberileg eljut odáig, hogy meggyűlöli az életét, magát az életet, amely csak gyötrelemmé és szenvedéssé lett számára (14–18).

– 3. A szolgálat kényszere: Jeremiás nem tudja nem szólni az Igét, mert az Ige megragadta őt. Minden körülmények között boldog az olyan ember, akit Isten Igéjének hatalma hordoz, vezet, szolgálatra indít, olykor szent kényszerrel is (9). Isten Igéjének hatalma, a feltámadott Jézus Krisztus meg is őrzi az Ő szolgáit az üdvösségben. Szenvedések érhetnek bőven, de az Úr megváltó kezében vagyunk. Ez Jeremiás bizonyossága is (11–13).

Zsidók 11,23–40 326. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Jeremiásnak fájt, hogy kinevették őt, gúnyolták, gyalázták, mintegy bolondot, beteget, megzavarodottat, aki állandóan csak ítéletet hirdet. Jeremiás ellenségei sokan vannak, feljelentik őt, a bukására várnak, bosszút forralnak ellene (7–10).

 

December 21.

(9) „…ajándékul kapja életét.” (Jeremiás 21)

– 1. Cidkijjá király elküldi főembereit Jeremiáshoz, hogy megszabadul-e Jeruzsálem a babiloni ostrom alól? (1–2) Lám, ha baj van, mégis Istent kiált az ember? Ma már odáig jutottunk, hogy sokan csak káromolva tudjuk mindezt kifejezni?

– 2. Jeremiás teljes vereséget, fogságot és halált hirdetett, a város, a vezetők, a lakosok számára (3–7); – Isten jogos büntetéseként (11–14). Mindez be is teljesedett, hiszen Nebukadneccár, babiloni király, Cidkijjá júdai királyt megvakíttatta és láncokba verten vitte fogságba (39,5–7), a város több vezetőjét pedig kivégezték (52,24–27), Jeruzsálem elesett, a lakosokat Babilonba hurcolták (Kr. e. 586).

– 3. Isten azonban hatalmasabb a konkrét ítéletnél, minden itteni fogságnál és pusztulásnál. Az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus a mi reménységünk, aki nemcsak az örök szabadulás prófétája, hanem Ő maga a Szabadító. Aki Őhozzá menekül, nem szégyenül meg (János 3,16). Ahogy ott, akkor, ki kellett menekülniük a városból azoknak, akik életben akartak maradni; – úgy menekülhetünk mi is az örök élet Urához! Ez a menekülés nem szégyen. Az Úrnál, minden nyomorúságunk ellenére, ajándékba kapjuk az életet, kegyelemből. Ez a kegyelem újjászül… (8–9).

Zsidók 12,1–11 327. dicséret

 

December 21. – A teljes igemagyarázat

 

(9) „…ajándékul kapja életét.” (Jeremiás 21)

 

Jeremiás próféta, könyvének első 20 fejezetében általános értelemben fogalmazta meg üzenetét.

A 21. fejezettől azonban ezek a próféciák KONKRÉTTÁ VÁLNAK, eseményekre, személyekre, csoportokra utalnak.

Isten Igéje mindig konkrét, ha általános a fogalmazás, akkor is konkréttá teheti számomra Isten Lelke az üzenetet.

 

– 1. Cidkijjá király elküldi főembereit Jeremiáshoz, hogy megszabadul-e Jeruzsálem a babiloni ostrom alól? (1–2)

Lám, ha baj van, mégis Istent kiált az ember?

Ma már odáig jutottunk, hogy sokan csak káromolva tudjuk mindezt kifejezni?

 

– 2. Jeremiás teljes vereséget, fogságot és halált hirdetett, a város, a vezetők, a lakosok számára (3–7); – Isten jogos büntetéseként (11–14).

Mindez be is teljesedett, hiszen Nebukadneccár, babiloni király, Cidkijjá júdai királyt megvakíttatta és láncokba verten vitte fogságba (39,5–7), a város több vezetőjét pedig kivégezték (52,24–27), Jeruzsálem elesett, a lakosokat Babilonba hurcolták (Kr. e. 586).

 

– 3. Isten azonban hatalmasabb a konkrét ítéletnél, minden itteni fogságnál és pusztulásnál.

Az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus a mi reménységünk, aki nemcsak az örök szabadulás prófétája, hanem Ő maga a Szabadító.

Aki Őhozzá menekül, nem szégyenül meg (János 3,16).

Ahogy ott, akkor, ki kellett menekülniük a városból azoknak, akik életben akartak maradni; – úgy menekülhetünk mi is az örök élet Urához!

Ez a menekülés nem szégyen.

Az Úrnál, minden nyomorúságunk ellenére, ajándékba kapjuk az életet, kegyelemből.

Ez a kegyelem újjászül… (8–9).

 

Zsidók 12,1–11 327. dicséret

 

December 22.

(5) „…rommá lesz ez a ház!” (Jeremiás 22,1–12)

Ez a prófécia a Jósiás halála után uralkodó júdai királyokra vonatkozik (Kr. e. 609–587). A konkrét kortörténeti hátteret a könyv magyarázatának kezdetén részleteztük már. Mindegyik itt említett király bűne az volt (1–2), ami ugyanakkor A HÁROM LEGTIPIKUSABB BŰN Isten népének életében, mindmáig.

– 1. Nem az élő Istenben bíztak, hanem érdekeik és a hatalmi viszonyok szerint a környező nagy birodalmaktól vártak segítséget. Istent emlegetjük, de mindig embereket „sztárolunk”. Istennek vannak emberi eszközei a szabadítás során, de soha nem „ezeket”, hanem mindig az Urat dicsőítjük, mindig csakis Őbenne bízunk.

– 2. Közben tovább folyt az idegen istenek tisztelete, az élő Istenbe vetett hit helyett. Egy egyszerű példa: többet várunk egy prezentációs stratégiától, mint az imádságtól.

– 3. Ennek a kettőnek pedig mindig következménye, hogy az éppen regnáló uralkodó mindig visszaél hatalmával, amely saját területén is sok szociális igazságtalanságot jelent…

– 4. Romok mindenütt (3–4), épületek, életek, közösségek, kultúrák romokban: Megváltó után kiáltanak…

Zsidók 12,12–17 328. dicséret

Steinbach József