Az Ige mellett – 51. hét

2019 – Ötvenegyedik hét (12.15-21.)

December 15.

(16) „…szemükkel kacsingatva járnak…” (Ézsaiás 3,16–4,1)

SION LEÁNYAI…

– 1. A nő Isten ajándéka a férfi számára, hozzáillő segítőtárs (1Mózes 2,18). Isten teremtői rendje szerint együtt teljesedhet ki az életük. Amit a nő adhat a férfi számára, az Úrtól rendelt mederben, az nélkülözhetetlen. A nő rezdülése, finomsága, érzékenysége; ugyanakkor a nő stabilitása, szilárdsága megszégyeníti a férfit. Egy gyönyörű kiállítás, üvegfestményeken hetvenhét bibliai nőalakot állított elénk: többségüket úgy, mint a hit hőseit. Hol vannak a férfiak a gyülekezetekből?

– 2. Ugyanakkor az Isten nélküli élet a nőn keresztül felénk közvetített áldásoktól is megfosztott bennünket. Erre is utal az említett kiállítás, és mai Igénk is. A nők „szeme”, „kacsintása”, sokszor földi érdekekre, vagyonra koncentrál. Ez a férfiak bűnét csak hatványozottan növeli. Házasságtörések, kétes kapcsolatok árulkodnak erről. Az itt említett asszonyok férjei gazdagok voltak, ezért tudták felékesíteni magukat (18–23), noha férjeik kétes módon lettek vagyonosak (3.14–15), még ha jogilag támadhatatlanul is…. Más a jog, más az erkölcs. Hit nélkül nincs erkölcs, és részrehajló a jogértelemzés is. A gazdag férjek feleségei még így is illegetik magukat. Ezt azonnal észreveszi egy férfi: Ennek a nőnek a szeme sem áll jól, ez egy vonzó és életveszélyes nő. Sokan vannak ilyenek… Nemcsak erkölcsi megbízhatatlanság ez, hanem a törékeny alkat mögött rejtőző félelmetes zsarnokság. Ez is a bűn rombolása az Isten teremtési rendjében. A férfiakról ennél csak rosszabbakat mondhatunk, a bűn rontását illetően, Isten Igéje alapján. Erre máskor kitérünk.

– 3. Sok nyomorúsággal, büntetéssel jár ez. Ahol Isten teremtési rendjét megsértjük, ott hiába akarjuk élvezni az életet, valójában csak szenvedést okozunk, és abban lesz nekünk is osztályrészünk.

– 4. Az Úr azonban megváltotta a férfit és a nőt, kettejük kapcsolatát, a Jézus Krisztusban. Ne félj, Sion leánya (Zakariás 2,14; 9,9; János 12,15); ne félj Isten népe: az Úr nem hagy az összevissza vágyak és önző érdekek által mindenfelé kacsingató paráznaság mocsarában.

2Timóteus 4,6–8 146. zsoltár

 

December 16.

(5) „Mindezek fölött az Úr dicsősége lesz…” (Ézsaiás 4,2–6)

ISTEN VÉGSŐ SZAVA a megoldás, a megváltás, az üdvösség ígérete, az Ő dicsőségében.

– 1. A próféta is csak ennek a világnak a keretei között, itteni képekkel tudja kifejezni a kifejezhetetlent, noha amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi értelem el sem gondolt, azt készítette el az Isten (1Korinthus 2,9). Ezért szerepel a látomásban Isten városának dicsősége, az itt lakók tisztasága, nappal és éjjel az Úr védelmében élve, pazar földi gyümölcsökkel táplálva (2–6). Isten országának kiteljesedése valóban Isten dicsőséges színe előtt megélt örök tisztaság, megelégíttetés, bőség és védelem lesz…

– 2. Mikor lesz mindez? Már van; Krisztusban már a miénk mindez, és egyre inkább a miénk lesz, maradéktalanul kiteljesedik mindez rajtunk (2). De jó lesz ez! (Filippi 1,23) Ahol az Úr dicsősége ragyog mindenek fölött, ott bizonyosan jó lesz minden! (5)

– 3. Kik részesülnek ebben? Ne megérteni akard… Azok részesülnek az üdvösségben, akiket az Isten „felírt” (3), akik Isten népéből megmaradtak (2–3), akiket az Úr megtartott, megváltott. Akinek megdobban a szíve a fenti igeverseket olvasva, és akinek fáj, hogy még mennyire messze vagyunk ettől, de aki mégis bizonyossággal reméli és részben már megélheti ezeket az ígéreteket, az megmarad… Istentől függünk, az Ő döntésétől, és Ő mindig jól dönt. Nincs ennél megnyugtatóbb tény. Nem embereknek, körülményeknek, helyzeteknek vagyunk kiszolgáltatva. Isten új sarjat támaszt, Őbenne új életet: menedéket, rejteket itt; teljes kibontakozást, az élet teljességét „ott” (János 10,10). Ahol az Úr dicsősége ragyog mindenek fölött, ott bizonyosan jó lesz minden!

2Timóteus 4,9–22 318. dicséret

 

December 17.

(7) „A Seregek Urának szőlője…” (Ézsaiás 5,1–7)

Megvásároltam Schubert összes művének díszdobozos kiadását, valamint Bach kantátáit. Mindkét zeneszerző meghatározó az életemben. Régóta készültem erre, spóroltam rá, és valóságos örömmel töltött el, amikor a tulajdonomba kerültek ezek a kincsek. Amikor csak tehetem, hallgatom a gyönyörűséges, teljes zenei anyagot. Ebben a világban igenis fontos, nélkülözhetetlen, hogy legyen tulajdonunk, birtokunk, ami csak a miénk, amivel mi rendelkezünk, amiért imádkoztunk, amiért szeretettel fáradtunk és kitartóan küzdöttünk: saját család, otthon, idő, dolgok, tárgyak, emlékek, emlékezetes kacatok…

Ez akkor is így van, ha ebben a világban minden mulandó, és lepereg az időnk, kirepülnek a gyerekeink, az egykori tárgyak, „értékek” tényleg idejétmúlt kacattá lesznek, és szinte ellenünk fordulhatnak. Most nem is beszélek a rosszabb verzióról, miszerint széteshet a család, „kiéghet” a ház, elrabolható a kincs…

A tulajdon fontosságát maga az Isten hangsúlyozta előttünk, mégpedig úgy, hogy velünk kapcsolatban hangsúlyozta ezt. Isten népe, az Ő szőlője, az Ő tulajdonai vagyunk, életünkben és halálunkban (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet). Bizony, ha felgazosodik az életünk szőlője és nem terem gyümölcsöt, csak vadhajtást hoz; akkor is a Seregek Urának szőlőskertje vagyunk, aki mindent megtett és meg is fog tenni értünk. Isten örömét leli bennünk, mint mi a saját „birtokunkban”. Egy alapvető különbség mégis van ebben a párhuzamban. Ám éppen ez az evangélium: a mi tulajdonlásunk mulandó, az Úré örök (Róma 8,38–39). Ő tartósan nem engedi, hogy terméketlenek maradjunk. Az Úr nem hagyja, hogy kiégett, kifosztott házzá, vagy elértéktelenedett kacattá torzuljon, majd kimúljon az életünk. Életünk „lemezére” Ő írta a fő témát, ezért nem történhet meg, hogy az „adatot” egyszerre csak nem olvassa le a „meghajtó”. Isten világa, az Isten országa nem egy mulandó, „virtuális” világ.

Megváltozhatatlan tény: a Seregek Urának szőlője vagyunk!

Jelenések 1,1–8 320. dicséret

 

December 18.

(8) „Jaj azoknak……” (Ézsaiás 5,8–30)

JAJ NEKÜNK?!

– 1. Jaj azoknak az „előkelőknek”, akik minden helyet, vagyont, időt magukhoz ragadnak; a másik helyét, jussát, idejét is (8–10). Jaj, azoknak, akik felelősség nélkül élnek, csak élvezetekre törekednek, esznek-isznak, vigadoznak (11–17). Jaj, azoknak, akik gonoszul cselekszenek. Minden gonoszság Isten gyalázása. Minden gonoszság forrása az, amikor önmagunkat mindenek felett bölcsnek tartjuk, így az Istennek kedves jót és igazat, valamint az általa tiltott rosszat önkényesen összekeverjük (18–22).

– 2. Jaj nekünk! Hiszen a magunk erejéből csak előkelő önzésre, élvezetekre, az isteni rend önhitten bölcs összekeverésére futja. Ez a bölcsesség nem mentes a tudatunk mesterséges kikapcsolásától sem. A maga köreiben mindenki tökéletesen űzi ezeket. Áldott az Úr, ha vannak ellenpéldák… Jaj nekünk! A bűn és az önzés áradatként visz mindent: „romba dönti a házat”. Ebben ott van Isten ítélete: akkor messziről jött egy nép és tarlóvá emésztett mindent (24–30).

– 3. Jaj nekünk?! Mi a megoldás? Isten ítélete kegyelmes, mert népét megtérésre hívja! Addig: – Csak mi, csak én!  (8) – Fontos az Úrtól kapott kincsek képviselete, de ez nem egyenlő önmagunk gátlástalan képviseletével. Hol a határ? Milyen az Istennek kedves „identitás-képviselet”? Világméretekben kellene végre átgondolni: hány embert bír el a lakott föld, hogy megőrizhessük azt? Persze mindenekelőtt megtérés kell, mert csak a megtért értelem és szív képes az Úr világosságában helyesen „újratervezni”; nem úgy, mint a navigátor, mert az makacsul ugyanabban az irányban, ugyanarra az útra akar vezetni. Megtérés kell!

Jelenések 1,9–20 321. dicséret

 

December 19.

(3) „…dicsősége betölti az egész földet!” (Ézsaiás 6)

ISTEN DICSŐSÉGE…

– 1. Isten dicsősége betölti ezt a világot: a múltat, a jelent és a jövendőt. Ez a dicsőség életünk szilárd alkotmánya. Isten dicsősége jelenti az Ő örökkévalóságát, valamint szentségét és tökéletességét, továbbá az Ő szuverenitását. Ez az utóbbi azt jelenti, hogy Istennek mindig igaza van, mindent jól intéz, tehát ki merészelne Ővele vitába szállni? (1–3)

– 2. Isten dicsősége rámutat az ember nyomorúságára, mint ahogy a fény felragyogása előhozza a legapróbbnak tűnő tisztátalan porszemet is. Persze a porszemnél sokkal kiáltóbb nyomorúság terhel bennünket. Valahogy úgy, ahogy az építkezéseken végül is elburkolják a koszt és piszkot, ami minden takarítás ellenére ott lapul az ajtónyílások között, a küszöbök alatt, a gipszkartonok mögött, tömérdek mennyiségben. Isten dicsőségének fényében joggal remegünk meg, és rettegéssel döbbenünk rá elveszett voltunkra. Aki nem retten meg, az már tényleg elveszett (4–6).

– 3. Isten azonban nem hagy bennünket ebben az állapotban. Az Úr dicsősége elhív, azaz életünknek tartalmat ad, az örök élet irányába helyezve egész létünket. Az Úr megszólító szava a mi menedékünk, megtisztulásunk, megváltásunk (6–8). Isten dicsőségének gazdagsága minden szükségünket betölti a Jézus Krisztusban (Filippi 4,19). Boldog, aki meghallhatja az Úr üdvözítő szavát, ahogy Ézsaiás meghallhatta, és ahogy mi is meghallhattuk azt: – Itt vagyok, küldj el engem! (8) Boldog az az ember, boldog az a nép, akinek az Isten nem keményítette meg a szívét (9–13). Ha egy ideig süketek és vakok voltunk, nem érzékelve, nem értve, nem érezve az Ő megváltó jóságát, Ő nem hagyott bennünket ebben az állapotban, hanem mint a gyümölcstelen fát, megmetszette életünket, hogy új hajtás támadjon abból (13). Isten népe számára az Ő ítélete is kegyelem, hogy megtérjünk, meggyógyuljunk (9–10). Meddig még Uram? (11) Köszönjük, hogy noha a napot és az órát nem tudjuk, a Te dicsőséged mégis annak bizonysága, hogy bár a pusztítás nagy, ki mégsem pusztulhatunk (13).

 Jelenések 2,1–7 324. dicséret

 

December 20.

(3) „Akkor így szólt az Úr…” (Ézsaiás 7,1–9)

MEGOLDÁS A SZORONGATTATÁS IDEJÉN.

– 1. A történelem folyamatosan kitermeli – a háttérben mozgató, többnyire láthatatlan „nagyhatalmak” érdekei mentén – a harcos, háborús, „kutyaszorítós” helyzeteket. Sokszor az a cél, hogy ne legyen rend, elégedettség, nyugalom; mert a káosz fial igazán hasznot; ezért a „nagy testvér” provokátorai felpiszkálják az életet. Amikor pedig elszabadulnak az indulatok, akkor bármi megtörténhet. Semmi sem drága ilyenkor. A kutyaszorítós helyzetben a „kisembert” is elkezdik provokálni: – Mutasd meg, te hova állsz?

– 2. Ézsaiás próféta korában éppen Asszíria lett ez a „nagy testvér”, akinek közelgő délkeleti hódításait sejtve sokan megijedtek. A kisebb népek szövetséget kötöttek egymással: az arám (szír) király, Recin; és az izráeli (Efraim) király, Pekah is Asszíria ellenes szövetségbe tömörültek (1). Majd kényszeríteni akarták Júdát, Áház királyt, hogy csatlakozzon ő is ehhez a szövetséghez (Kr. e. 734).

– 3. Áház király szíve elkezdett remegni, ahogy az erdő fái remegnek. Félelmetes minden emberi szövetségkötés, amely érdekeken alapul, folyton változik, és amelybe másokat is bele akarnak kényszeríteni, akár fenyegetőzve is (2). Kutyaszorító helyzet minden ilyen: – Ha ide tartozol, akkor az most a „népszerű”, de később baj lehet belőle? – Ha oda tartozol, akkor az most baj, később érdem? – Ha sehová sem tartozol, az a legyanúsabb. Félelmetes helyzet ez! Valóban megremeg az, akinek csak egy kis érzéke van az emberi bűn okozta nyomorúság iránt.

– 4. Áház király azonban az Úrhoz fordult… Ez mindig áldott lehetőség (3). Az Úr pedig hatalommal szól és cselekszik azok életében, akik Őhozzá fordulnak.

Jelenések 2,8–11 325. dicséret

 

December 21.

(14) „…maga az Úr fog jelet adni…” (Ézsaiás 7,10–25)

ISTEN MEGVÁLTÓ SZERETETÉNEK JELE.

– 1. Áház király azonban az Úrhoz fordult. Ez mindig áldott lehetőség (3). Az Úr pedig hatalommal szól és cselekszik azok életében, akik Őhozzá fordulnak.

– 2. Az Úr válaszolt Áház királynak, Ézsaiás prófétán keresztül: – Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, és ne is lágyuljon meg a szíved félelmedben, azaz maradj erős! (4) – Itt a gonosz munkál (5–6), de tervük nem fog sikerülni, mert végérvényesen nem győzhet a gonosz. Nem úgy lesz, ahogy ezek a jelenlegi szövetségesek elképzelték, hanem úgy lesz, ahogy az Úr akarja! (7–9) – Ne szövetkezz senkivel, csakis az Úrban bízz, aki mindennél ragyogóbb jelet küld számodra! (11) – Higgy az Úrban, csakis a hitben van megmaradás. Ha nem hisztek, nem maradtok meg! (9)

– 3. Jézus Krisztus a jel! Bízhatunk az Istenben, aki megváltó szeretettel hordozza népét. Jézus Krisztus a hitünk méltó tárgya. Ne féljünk! Megváltott emberek vagyunk! Örülhetünk! Minden nép számára ez az egyetlen jel, amire érdemes figyelni, amit követni kell, az egyetlen megoldás, egyetemes evangélium. A gonosz még tombol ugyan, de már nincs hatalma. Mindig jeleket várunk. Pedig van jel, örök jel: Isten megváltó szeretetének jele; fény, irány, megoldás (Lukács 2,10-11).

Jelenések 2,12–17 327. dicséret

Steinbach József