Az Ige mellett — 50. hét

2018 – Ötvenedik hét (12.09-15.)

december 9.

(15) „…ne legyetek kevélyek…” (Jeremiás 13,12–27)

A KEVÉLYSÉGRŐL.

– 1. A kevélység visszataszító tulajdonság. A kevélység a hitetlen ember sajátja, aki önmagának él, még Istent emlegetve is. Ez a tulajdonság mindenkit kísért, amelynek ezernyi változatát, testet öltését nem tudom most részletezni (15).

– 2. A kevélység bűn! A kevély ember nem az Úrra tekint, ezért nem ismeri el, hogy mindenét az Úrtól kapta, amivel el kell számolnia (12–14); – ezért kevély önzőséggel visszaél javaival, mérhetetlen nyomorúságokat okozva másoknak is (17).

– 3. Isten Igéje alázatra int (15), az egész Biblia ezt teszi, a mi Urunk Jézus Krisztus is erre intette tanítványait (Máté 11,29). Társadalmi szerepeinket eljátszva sem lehetünk kevélyek. Mindent az Úrtól kaptunk (János 15,5), ezért alázattal Őelőtte porig hajolva, minden „díszes koronánkat” letéve (18), csakis az Urat magasztalhatjuk (16). Az Úr nélkül hamar kiderül, hogy minden glóriánk mulandó, valójában botladozva élünk, homályba, sötétségbe, sírások között halálra jutunk (16–17). Csak Ő szabadíthat meg (19).

Zsidók 6,13–20 40. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 1. A kevélység visszataszító tulajdonság.

A kevélység a hitetlen ember sajátja, aki önmagának él, még Istent emlegetve is.

Sok a kevély közöttünk.

Ez a tulajdonság mindenkit kísért.

Tényleg sok a szép, a kiugróan tehetséges, az okos, a szinte zseniális ember körülöttünk.

Jóléti társadalmunk mindenkinek lehetővé teszi, hogy kibontakozzon saját tehetségében.

Ezért szinte mindenki lehet valahol elismert.

Így az önhittség, a gőg kísértése mindennél nagyobb veszély manapság, amelynek ezernyi változatát, testet öltését nem tudom most részletezni (15).

– 2. A kevélység bűn!

Tehát a gőg sokkal több, mint egy „kellemetlen tulajdonság”.

A kevélység mögött ugyanis mindig az önmagától megrészegedett, Isten nélkül élő ember nyomorúsága feszül, amely előbb-utóbb összetörik, mint a boroskorsó (12–14).

A kevély ember nem az Úrra tekint, ezért nem ismeri el, hogy mindenét az Úrtól kapta, amivel el kell számolnia; – ezért kevély önzőséggel visszaél javaival, mérhetetlen nyomorúságokat okozva másoknak is (17).

 

december 10.

(3) „…vizet nem találnak.” (Jeremiás 14)

Akik elutasították az élet vízét a repedezett víztárolók kedvéért (2,13), most azt tapasztalják, hogy VÍZKÉSZLETÜK olyan, mint a lelki vízkészletük.

– 1. Elevenünkbe hasít ez a bibliai fejezet, mert az istentelenség nemcsak az életet, az emberi kapcsolatokat teszi sivárrá, hanem a hitetlen önzés kiszipolyoz mindent, embert, állatot, lakott földet. Ahogy sivatagosodik az egyetlen, élő Istenbe vetett hitünk, úgy sivatagosodik el a földgolyó.

– 2. A hitetlenség testi és lelki nyomorúságot okoz, sok szenvedéssel (1–4). Isten jogos büntetése ez rajtunk (1). A teológiai magyarázat nem mond ellent a természettudományinak, csak nagyobb, magasabb ölelésben szemléli azt. Az ember hitetlensége miatt szenvednek az állatok is, még a szarvas és a vadszamár is sakálként üvölt kínjában. Sakálokká torzít minket a hitetlenség, és annak büntetése! Ebben vagyunk!

– 3. Mekkora érték az édes víz, Isten ajándéka, élet! Mindig hálával tekintek a Balatonra, csak nehogy kiinni kényszerüljünk egyszer… Ennél még nagyobb érték az élő víz! Könyörögjünk! Isten hívő népe imádkozzon másokért, ahogy ezt Jeremiás tette! Fohászkodjunk az élő Isten előtt hitért, megtérésért, szabadulásért (7–10; 19–22).

Zsidók 7,1–10 312. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Sok ok miatt, de ezért is indulnak meg emberek milliói sivatagos életterükről a még „zöldebb”, ígéretesebb helyek felé. Pedig ami testi szemekkel zöldnek, élőnek látszik, lelkileg ugyanolyan száraz, sivár, lelketlen.

 

December 11.

(6) „…hátat fordítottál nekem.” (Jeremiás 15,1–9)

– 1. Vannak „életművészek”, „kirakatemberek”, akik kiválóan „szerepeltetik” magukat, másokkal dolgoztatnak, felelősséget nem vállalnak, a konfliktusokat kerülik, és amikor a hosszú munka után ünnepelni kell, akkor ők mondják az ünnepi köszöntőt. Ez nem nagy gond, hiszen a „lufi-emberek” előbb-utóbb leeresztenek; mégcsak nem is durrannak, hanem észrevétlenül eltűnnek. Aki szereti a kirakatot, a nyilvánosságot, annak lelke rajta.

– 2. Az elhívatott, prófétai szolgálat azonban soha nem „szereplés”, csak az Istentől való „mandátum” idejéig tartanak, előtte és utána teljes a visszavonulás. Az elhívatott próféta nem negédes, hízelkedő, dicsérő, szép köszöntőket mond, hanem hirdeti Isten akaratára. A próféta rámutat arra a hitetlenségből következő, emberileg reménytelen állapotra, amibe Jeruzsálem jutott, és amiben most mi is vagyunk. Isten elhívott prófétáinak is fel kell vállalni a nyilvánosságot, a „kirakatot”, de a próféták soha nem önmagukat szerepeltetik, hanem mindig Isten Igéjét tolmácsolják, amely most teljes ítélet!

– 3. Nagy bajban vagyunk! Hátat fordítottunk az Istennek! Ezt pedig nem lehet élve megúszni! Ébresztő!

Zsidók 7,11–28 313. dicséret

 

December 12.

(18) „Miért tart fájdalmam szüntelen…” (Jeremiás 15,10–21)

JEREMIÁS PANASZÁT jó olvasni!

– 1. Egyrészt azért jó olvasni Jeremiás panaszát, mert abban mégsem a panasz a hangsúlyos. Jeremiás megvallja, hogy Isten Igéjének hirdetése, az Úr szavának szolgálata „élvezetet”, azaz földi életében vidámságot, ugyanakkor valóságos mennyei örömöt ajándékozott neki (16). Valóban, életünk vidámságának és örömének egyetlen forrása Isten Igéje, a megváltó Úr közelsége.

– 2. Másrészt azért jó olvasni ezt az őszinte, kifakadó panaszt, mert ez lerántja a leplet minden kegyes és képmutató örömről, akárcsak a gyarló emberi vigadozásról. Ebben a világban a mennyei örömnek csak az „előíze” a miénk.

– 3. Harmadrészt azért jó olvasni Jeremiás panaszát, mert őszintén szól az Úr elhívott szolgájának magányáról, bánatáról, a megkeseredés kísértéséről, kérdésekről és kételyekről (17–18). Jeremiás mindezeket nem palástolja, de Isten színe elé viszi panaszát, nem emberek elé. – Isten megváltó hatalma nem „csalóka patak” (18). Ő megőriz, felvértez a szolgálatban. Őelőtte semmiféle képmutató szerepet nem kell eljátszani.

Zsidók 8,1–5 314. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

 

– 2. Másrészt azért jó olvasni ezt az őszinte, kifakadó panaszt, mert ez lerántja a leplet minden kegyes és képmutató örömről, akárcsak a gyarló emberi vigadozásról.

Ebben a világban a mennyei örömnek csak az „előíze” a miénk.

Amíg szenvedés van bárhol a világon, fanyar kísérlet a legtalálóbb tréfálkozás is, nemhogy a mulatozás.

Most a böjt ideje van, egészen Jézus Krisztus visszajöveteléig.

 

– 3. Harmadrészt azért jó olvasni Jeremiás panaszát, mert őszintén szól az Úr elhívott szolgájának magányáról, bánatáról, a megkeseredés kísértéséről, kérdésekről és kételyekről (17–18).

Nem is beszélve azokról a küzdelmekről, amit az ember, követségben járva, az Isten ügyéért folytat, ide értve a felvállalt szenvedéseket, gyalázkodásokat, rágalmakat, átkokat (10).

Jeremiás gyötrődik ezek miatt, gyarló indulatok feszítik, folytonos fájdalom kínozza (18).

 

December 13.

(9) „…véget vetek…” (Jeremiás 16,1–13)

ÁTADOTT ÉLET!

– 1. Az elkerülhetetlen ítéletet Jeremiás „jelképes cselekedetekkel” is meghirdette. Jeremiásnak nemcsak a házasságról és a családalapításról kellett lemondania (1–4), hanem Isten azt is megtiltotta neki, hogy gyászszertartásokon (5–7), vagy esküvőkön vegyen részt (8–9). Jeremiásnak figyelmeztetnie kellett az engedetlen, eltévelyedett népet (10–13).

– 2. Jeremiás mindenről lemondott, egész életét a szolgálatnak szentelte, senki emberfiához nem kötődött, sem érdekekhez, sem gyászhoz, sem vígassághoz; – azaz semmiféle emberi érzelem és függés nem befolyásolta szolgálatát. Itt most teljes engedelmességre, lemondásra, átadottságra volt szükség. Ez emberileg lehetetlen, Isten erejével lehetséges (Máté 19,26). Jeremiásnak is emberileg kín volt, de az Úrban lehetségessé vált ez az átadottság.

– 3. Az engedelmes szolga úgy hirdeti a „véget”, a jogos ítéletet, hogy átadott életében már eleve felragyog a kegyelem, az Úr Jézus Krisztus (Galata 4,19), aki megtérésre hív. Mert még sincs végünk! Csak az Úr nagy kegyelme ez (Siralmak 3,22).

Zsidók 8,6–13 316. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Vannak tehát olyan minősített helyzetek, amikor szükség van ilyen átadott életű szolgákra, akik csak az Úrtól függenek, semmivel nem zsarolhatók; – akikben tényleg „kiábrázolódik” a Krisztus (Galata 4,19).

 

December 14.

(14) „…él az Úr…” (Jeremiás 16,14–21)

ISTENÜNK IRGALMA NAGY.

– 1. Isten büntetése, ítélete jogos és szükséges. Jogos ez a büntetés, ahogy Dávid, bűnvalló imádságában megvallotta: Igazad van Uram, ha szólsz, és jogos az ítéleted! (Zsoltárok 51,6) Bűneink, és konkrét vétkeink gyalázatosak, utálatosak, mert önmagunkat Isten elé, és az Ő ügye elé helyezzük. Jogos és szükséges ez a büntetés: mert Isten igent mondana a bűnre, ha igazsága szerint nem büntetné meg azt (16–18). A bűn zsoldja a halál (Róma 6,23).

– 2. Isten büntetésében azonban népe számára ott rejtőzik a kegyelem, mint magban a csíra. Nemcsak összegyűjti és visszahozza őket földjükre. Ennél sokkal többet cselekszik az Úr értünk. Hiszen Jézus Krisztus feltámadott. Él az Úr! Ő kihoz bennünket a halálból, a bűn és a gonosz utálatos és mindent szétszóró hatalmából. Ő fölhozza életünket a mélységből (14–15).

– 3. Isten büntetésében nemcsak elsőként kiválasztott népe számára, hanem az Ő döntése szerint minden nép számára kész a kegyelem. Sőt, Isten népe még az idegen földön, jogos büntetésében is Urát képviseli mások előtt: vezeklésével, bűnbánatával (19–21). Az Úr más népeket is kihoz életük hiábavalóságából (19).

Zsidók 9,1–14 318. dicséret

 

 

December 15.

(7) „…áldott az a férfi, aki az Úrban bízik…” (Jeremiás 17,1–13)

BÍZZ AZ ÚRBAN!

– 1. Átkozott az a „férfi”, aki nem az Úrban hisz, hanem emberben bízik, és testi erejére támaszkodik. „Emberben bízni”, azt jelenti, hogy önmagamban bízni, szépségemben, tehetségemben, nyers erőmben; – meg ügyesen épített emberi kapcsolatoktól remélni mindent. Szikes, magányos, kopár, megkopott életté torzul az ilyen ember léte, végső kiszáradásra ítélve (5–6).

– 2. De áldott az a „férfi”, aki az Úrba veti bizalmát, mert olyan üde lesz az élete, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely a szárazság idején sem veszít üdeségéből. Akár kiszáradtan is üde marad az ilyen élet. Mediterrán vidéken mindig megcsodálom az ilyen növényeket: bírják a szárazságot, illatoznak, teremnek. A férfiak említése a hit kapcsán rájuk ruházott, mások, főként szeretteik felé közvetített felelősségüket hirdeti! (7–8)

– 3. Persze fontos az emberekben való bizalom és az önbizalom is: de csak akkor, ha annak forrása kizárólag az Urunkba vetett hitünk (9–13), amely alázattal ismeri az emberi lehetőségek határait, mert tudja, hogy minden másodpercünk és lépésünk kegyelem.

Zsidók 9,15–28 320. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Vigyázzunk!

Kegyesen, Igéket emlegetve is gyakran elkövetjük a bálványimádásnak eme legsúlyosabb fajtáját, amikor csakis önmagunkban, meg érdekalapon emberekben bízunk.

Előbb-utóbb kiderül, hogy a „meg tudod csinálni” szólamra alapozó, pozitívan gondolkodó, csupán önbizalomra építő élet olyanná lesz végül, mint a tengődő bokor a pusztában, a kövek között.

Szikes, magányos, kopár, megkopott életté torzul az ilyen ember léte, végső kiszáradásra ítélve (5–6).

Sok példát tudnék sorjázni erre.