Az Ige mellett — 49. hét

2018 – Negyvenkilencedik hét (12.02–08.)

december 2.

(16) „Gondoskodjatok siratóasszonyokról.” (Jeremiás 9)

A próféta SIRATÓÉNEKET mond (9–21) romlott, hitetlen, „halott” népe felett (1–8).

– 1. Hosszú fejezetek óta komor Jeremiás hangja, szinte mi is belekeseredünk. De ez a komorság nem a próféta búskomorsága, ez nem valamiféle „depresszió”, ami minden mást is csak sötéten láthat. A próféta szomorúsága nem a saját gyarló lelkéből fakad, nem a „pszüchéjéből” tör elő. Hanem Isten Lelkének munkája ez a megszomorodás, és az azt követő prófétai igehirdetés, amely az Isten világosságában rámutat a hitetlenség minden rettenetére.

– 2. Tehát ez egy fontos megkülönböztetés: Mi az, ami a saját lelkünkből tör elő, és mi az, amire az Isten Lelke indít minket: a gyarló „pszüché”, vagy az áldott „pneuma” vezet bennünket!

– 3. A Szentlélek azonban nemcsak siratásra indítja a prófétát. Vegyük észre azt is, hogy minden fejezetben, így itt is van utalás az egyetlen megoldásra. A Szentlélek nemcsak megszomorít, nem is csupán vigasztal, hanem rámutat a megváltó megoldásra: „Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem…” (23)

Zsidók 3,1–6 25. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 4. Szentlélek Úr Isten, jöjj! Advent idején ragyogtasd fel előttünk Jézus Krisztust, akiben kedved telik (Lukács 5,37), és aki által bennünk is kedved telik, mert igazságodhoz, üdvösséges mércédhez igazodhatunk.

Ne a „pszüché” vezessen, hanem a „pneuma”!

Bach kantátáit hallgatva mondhatom példaként, hogy ezekben a művekben tapasztaljuk, milyen az, amikor a hangjegyeket és a mondatokat nem a „pszüché” vezeti.

 

december 3.

(14) „…szégyent vall bálványával minden ötvös…” (Jeremiás 10,1–16)

VILÁGOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS!

– 1. A bálványok azok, akik az egyetlen, élő, teremtő és megtartó Isten (10–13) első, „irányító” helyét elfoglalják az „életpiramisunk” csúcsán. A bálványokat emberek készítik: ügyesen, kreatívan, mesteri tehetséggel, tiszteletet és imádatot igénylő tudással, akárcsak az ötvös az alkotását. Ezek az alkotások tényleg lehetnek szépek és emberi megítélés szerint értékesek, nagyszerűek, de egy nagy baj van velük, hogy gyarló, önző emberi természetünk szerzeményei, amiért az ember elismerést vár, a saját dicsősége és hatalma érdekében. Aztán a „határhelyzetekben” kiderül, hogy megáll minden emberi tudomány (14), mert az ember nem tudja megváltani magát, és tiszteletet érdemlő alkotásaival együtt elveszik (15).

– 2. Evangélium hallani, hogy az egyetlen, élő Isten nem tehetetlen. Ő a mindenség alkotója, népének megváltója, aki Jézus Krisztusban még a bűn, betegség, halál, gonosz hatalmát is legyőzte! (12–13)

– 3. Egyetlen esélyünk, ha Őhozzá járulhatunk, ha Ő kerülhet életünkben az első helyre, mint „fővezér”. Az Úr végzi el ezt az üdvösséges cserét!

Zsidók 3,7–19 303. dicséret

 

December 4.

(19) „Jaj, nekem, összetörtem…” (Jeremiás 10,17–25)

ÖSSZEOMLOTT! Döbbenetes kifejezés ez, és keserves tapasztalattá is lehet (22).

– 1. Az összeomlás képei: Jeremiás halmozza a képeket, hogy elénk fesse az összeomlás rettenetét (17–20).

–  2. Az összeomlás lényege:

– „Úgy gondolom, hogy majd csak kibírom valahogy, Isten nélkül a bajomat, de nem bírom ki!” (19)

– Az összeomlás lényegéhez tartozik annak oka: „Fiaim elhagytak, nem keresték az Urat, ezért nem boldogultak!” – ezt mondja a próféta (20–21).

– Döbbenetes az összeomlás teológiai magyarázatának mélysége, amit Pál apostol is ugyanígy fogalmazott meg, miszerint az ember nem ura saját magának, olyan nagy rajtunk a bűn nyomása (23; Róma 17,14–25).

– 3. Gyógyír az összeomlás idején: A bűn miatti tehetetlenségünk nem ment fel bennünket a bűn büntetése alól, de arra késztet, hogy az Úrhoz meneküljünk. Ő erősebb a gonosznál. Ő kegyelmes hozzánk. Ő Jézus Krisztusban érettünk legyőzte a bűn, a gonosz, a halál tehetetlenné nyomorító hatalmát (24). Ezért könyörög Jeremiás is az Úrhoz, hogy jogos fenyítése megtérésre indítson, és igazságában kegyelme érvényesüljön (24).

Zsidók 4,1–11 304. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 1. Az összeomlás képei: Jeremiás halmozza a képeket, hogy elénk fesse az összeomlás rettenetét (17–20). Először csak a hír érkezik (22); – de nem sokkal utána már legyőzhetetlen erővel ostromolnak is (17); – összedöntik életünk sátrát (20); – minden „kedveset” hátrahagyva, csak egy sietve összepakolt batyu lehet nálunk (17); – parittyából kiröpített az élet összeomlás idején (18); – sivár puszta így az élet (22); – sarokba szorított rettegéssel és gyógyíthatatlan sebekkel (19).

–  2. Az összeomlás lényege:

– „Úgy gondolom, hogy majd csak kibírom valahogy, Isten nélkül a bajomat, de nem bírom ki!” (19)

– Az összeomlás lényegéhez tartozik annak oka: „Fiaim elhagytak, nem keresték az Urat, ezért nem boldogultak!” – ezt mondja a próféta (20–21).

– Döbbenetes az összeomlás teológiai magyarázatának mélysége, amit Pál apostol is ugyanígy fogalmazott meg, miszerint az ember nem ura saját magának, olyan nagy rajtunk a bűn nyomása (23). Gyönyörködünk Isten törvényében a belső ember szerint, és a testünkkel mégis vétkezünk (Róma 17,14–25).

– Az összeomlás lényegéhez tartozik annak kikerülhetetlensége, vagyis az, hogy emberi erővel nincs menekvés: Hiába bújunk el, ránk fognak találni (18). Isten elől nem lehet elrejtőzni (Zsoltárok 139,7–12).

 

December 5.

(12) „…azok nem tudják megszabadítani őket…” (Jeremiás 11,1–14)

– 1. Az ember mindig az „egyszerű képletekből” ért. Ennek valóságát ma is tapasztaljuk: – Csak egyszerűen, tömören, látványosan, hatásosan, mint a reklámokban, hogy elérje a címzetteket!

– 2. Jeremiás próféta is kénytelen így megfogalmazni az Úr üzenetét, hátha így meghallják… Ez egy egyszerű képlet: – Isten cselekedett népéért, kérte, hogy Őt imádják, és még nagyobb jutalmuk lesz; – de Isten népe paráznává lett, ezért pedig büntetés jár (1–13). Szomorú, hogy az ember csak az ilyen szimpla tételekből ért, jutalom, büntetés; – de lám, még ezek az egyszerű mondatok sem segítik megtérésre az embert.

– 3. Pedig valóban átok alatt van az életünk, Isten nélkül (3). Minden napunk számos történése jelzi ezt. Az igazán nagy bajban nem segít se arany, se hatalom (12).

– 4. Jézus Krisztus az egyetlen szabadító! Őbenne büntetés és jutalom együtt érvényesül: Ő a büntetést elhordozta helyettünk, hogy üdvösségünk legyen, ami sokkal több minden jutalomnál. Isten nem a szimpla, „hatásos reklám” szerint „működik”, mint a mi gondolataink. Isten ad, mindig a legtöbbet adja, és Jézus Krisztusban az üdvösség már a miénk. Minden valóságos fordulat forrása ez a tény!

Zsidók 4,12–16 305. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Isten kihozta népét a szolgaságból, és kérte, hogy csak Őt imádják, teljesítsék parancsait, akkor jó dolguk és jutalmuk lesz, végén a tejjel és mézzel folyó föld is az övéké lesz (1–5).

De Isten népe más isteneket imádott, és nem hallgatott szabadító Istene szavára (8–10).

Ezért, noha figyelmeztette őket az Úr, de hiába (6–7), most pusztító veszedelmet hoz rájuk, és hiába kiáltanak majd segítségért idegen isteneikhez, azok tehetetlenek lesznek (11–13).

 

December 6.

(21) „…akik az életedre törnek…” (Jeremiás 11,15–23)

– 1. Szülőhelyén, Anátótban meg akarják ölni a prófétát (18–23), mert az csak rosszat prédikál nekik, ítéletet; – kihangsúlyozva, hogy még a templom, az áldozati ajándékok sem adnak védelmet a hitetlenné lett nép számára (15–17).

– 2. Jeremiás egy érzékeny ember, akit mindez megrendít, indulatossá tesz, amikor tudomására jut, hogy merényletet terveznek ellene (18). Vágóhídra hurcolt, gyanútlan bárányhoz hasonlítja magát (19). De csak a kép hasonlít az Úr szenvedő szolgájáról prófétált Igére (Ézsaiás 53,7). Hiszen Jeremiás nem marad néma, mint az Úr szenvedő szolgája. Jeremiás bosszúért kiált az Úr előtt (20). Isten pedig megérti ijedtségét és indulatát nem rója fel neki, hanem biztosítja a prófétát védelméről (21–23).

– 3. Csodálatos az Ószövetség emberábrázolása. Isten elhívott, kiválasztott embereit sem emeli hőssé. Ezek mind gyarlók és esendők, velünk együtt, akik az egyetlen Megváltóra, az Úr szenvedő szolgájára, Jézus Krisztusra szorulunk. Egyedül Ő volt képes, mint Isten–ember, némán és győztesen szembe menni a gonosszal. Ő segít, nem a vallás, de az igaz vallás csakis Őhozzá vezethet el.

Zsidók 5,1–10 306. dicséret

 

 

December 7.

(3) „Te ismersz engem, Uram!” (Jeremiás 12)

Tegnap olvastunk először arról, amikor A PRÓFÉTA SZEMÉLYES HELYZETÉBE enged bepillantást Isten Igéje.

– 1. Az 52 fejezetből álló könyvben hat ilyen rövid szakasz utal csupán a próféta személyes állapotára. Ez a tény azt is üzeni nekünk, hogy személyes életünk nagyjából ilyen arányba tartozik másokra, akkor is a legszűkebb körre. Egyébként nagyjából ilyen arányban érdekel személyes érdekünk bárkit is. Ne fárasszunk ezekkel senki mást.

– 2. Ez nem azt jelenti, hogy személyes életünk nem fontos! De ez az Úr számára fontos, aki mindenről tud! Jeremiás is az Úr előtt öntötte ki érzékeny szívét (1–4), akit igaznak ismer el akkor is, ha „perel” vele (1). Ez nem hitetlen perlekedés.

– 3. Persze jó, ha vannak szűk körben igaz testvéreink, barátaink, akikkel megbeszélhetjük személyes dolgainkat is, az Úr színe előtt. Az a legnagyobb áldás, ha a családunk ez a közösség. De ha teljesen egyedül maradtunk, akkor se essünk kétségbe. Az Úr még akkor is velünk van, ha ridegen válaszol, mert nem enged elérzékenyülni, hanem megerősít a szolgálatban, minden körülmények között (5–6).

Zsidók 5,11–14 308. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Az 52 fejezetből álló könyvben hat ilyen rövid szakasz utal csupán a próféta személyes állapotára. A 11., 12., 15., 17., 18., 20. fejezetekben olvashatunk erről.

Mi a saját énünkön keresztül látunk mindent, érthetően felnagyítva. Ezért bátran az Úr elé járuljunk minden bajunkkal, mert egyedül az Úr az, aki ugyanekkora fontosságot tulajdonít személyes életünk minden örömének és kínjának, mint mi magunk.

 

December 8.

(1) „…vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra!” (Jeremiás 13,1–11)

Jeremiás próféta minden igehirdetésében SZEMLÉLTET, sokszor halmozza a képeket. Ezek a képek azonban soha nem öncélúak, hanem mindig az Úr által rábízott üzenet megértését szolgálják.

– 1. Az öv akkor lenvászonból készült ruhadarab volt. A papi ruházatnak lényegi tartozékát képezte az öv, de az ókori keleten a mindennapi öltözéknek, hosszú ruházatnak is elengedhetetlen eleme volt az öv, ami a derékhoz simulva összefogta a felső ruhát, a köntöst. Az öv önmagában hiábavaló, értelmetlen, csak tulajdonosa derekán lehet hasznossá, ékessé, áldássá (1).

– 2. Jeremiásnak ezt az igazságot, jelképes cselekedetben kellett láthatóvá tennie népe számára, amikor saját övét elrejtette egy hasadékban, Isten parancsa szerint; – majd mire hosszú idő után visszament az övért, az tönkrement (7). Először úgy figyelmeztet az Isten, hogy mások életében „szemlélteti a romlást”! Legyen szemünk!

– 3. Isten népe, és benne a mi életünk csak Urunkhoz tartozásunkban nyer értelmet, üdvösséget, dicséretet, tiszteletet. Az Úr nélkül tönkremegyünk (11). Élni annyit jelent: szorosan az Úrhoz tartozni, Jézus Krisztusban lenni (Galata 2,20).

Zsidók 6,1–12 310. dicéret