Az Ige mellett — 47. hét

2018 – Negyvenhetedik hét (11.18-24.)

November 18.

(2) „…legeltessétek az Isten közöttetek lévő nyáját…” (1Péter 5,1–5)

Arról a nyájról van szó, amelyet Jézus Krisztus tulajdon vérével szerzett (Cselekedetek 20,28), amelynek Jézus Krisztus főprófétaként kijelentette az Isten akaratát, amelyet Jézus Krisztus főpapként megváltott, amelyért Ő királyként most is könyörög, amelyet Ő főpásztorként, Igéje és Lelke által ma is vezet.

Arról a nyájról van szó, akik között élünk. Ez a „nyáj” jelenti a saját gyülekezetünket, mert egy konkrét gyülekezetbe tartozni kell.

De mivel Isten valóságos nyáját, a „láthatatlan egyházat” csak Ő ismeri, ezért mi mindenkire csak úgy tekinthetünk, mint az Ő nyájának bárányaira. Így egész életterünket jelenti a „közöttünk lévő nyáj”: lakóhelyünket, munkahelyünket; – azt a teret, ahol megfordulunk; – az ott élő embereket.

Ezt a közöttünk élő nyájat „legeltetjük”, mint Jézus Krisztus követői.

4Mózes 35,9–34 16. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A „legeltetés” kifejezés arra utal, hogy a presbiteri tisztség, és minden más „nem lelkészi” szolgálat elsősorban nem tanítói, hanem pásztori feladat.

Ez a pásztori feladat azonban sokféle, a kegyelmi ajándékoktól függően. A szolgálatok sokasága mind ide tartozik.

 

November 19.

(10) „A minden kegyelem Istene…” (1Péter 5,6–14)

Ez a levél VIGASZTALÓ, BÁTORÍTÓ irat, kisázsia pogányokból lett keresztyén gyülekezetei számára, hogy a közelgő próbatételekben is megállhassanak.

– 1. Ez a levél úgy bátorít, hogy bizonyságot tesz Isten kegyelméről (10), mert ez a kegyelem tart meg bennünket (6–8), hogy megállhassunk (12).

– 2. Csak a feltámadott Jézus Krisztusban bízva, a minden kegyelem Istenére tekintve vállalhatjuk fel akár azt is, hogy „áldozatok” legyünk; – vagyis adott helyzetben úgy álljunk ellent a gonosznak, hogy nem állunk ellent gonoszsággal az emberi gonoszságnak. Hiszen az itteni szenvedés csak „rövid”, ahhoz az örökséghez képest, amit Ő készített el nekünk (10–11).

– 3. Isten megtartó kegyelmének bizonyossága ugyanakkor megerősít és bölccsé tesz e-világ konkrét, hitvalló döntései között is: – mikor kell és lehet, krisztusi módon ellent állni; – és mikor kell megadással várni az Úr szabadítására? (Siralmak 3,26).

– Legyünk alázatosak, imádkozzunk kegyelemért, mert a szenvedésről könnyű beszélni, de egészen más abban gyötrődni…

4Mózes 36 49. zsoltár

 

November 19. – A teljes igemagyarázat

 

(10) „A minden kegyelem Istene…” (1Péter 5,6–14)

 

Ez a levél VIGASZTALÓ, BÁTORÍTÓ irat, kisázsia pogányokból lett keresztyén gyülekezetei számára, hogy a közelgő próbatételekben is megállhassanak.

 

– 1. Ez a levél úgy bátorít, hogy bizonyságot tesz Isten kegyelméről (10), mert ez a kegyelem tart meg bennünket, hogy megállhassunk (12).

Erre a kegyelemre hagyatkozunk, alázattal (6).

Ebbe a kegyelembe „vetjük” magunkat a gondok, kísértések, próbatételek, szenvedések idején is (7).

Ez a kegyelem képes ellent állni az ördögnek, amely ordító oroszlánként akarna elnyelni (8).

Ez a kegyelem tesz szilárddá, noha a kor mohó, félelmetes, sokszor indulatos, gyűlölettel teli, mindenevő „étvágya” láttán, a magunk erejével összeesnénk.

 

– 2. Csak a feltámadott Jézus Krisztusban bízva, a minden kegyelem Istenére tekintve vállalhatjuk fel akár azt is, hogy „áldozatok” legyünk; – vagyis adott helyzetben úgy álljunk ellent a gonosznak, hogy nem állunk ellent gonoszsággal az emberi gonoszságnak.

Hiszen az itteni szenvedés csak „rövid”, ahhoz az örökséghez képest, amit Ő készített el nekünk (10–11).

 

– 3. Isten megtartó kegyelmének bizonyossága ugyanakkor megerősít és bölccsé tesz e-világ konkrét, hitvalló döntései között is: – mikor kell és lehet, krisztusi módon ellent állni; – és mikor kell megadással várni az Úr szabadítására? (Siralmak 3,26).

 

– Legyünk alázatosak, imádkozzunk kegyelemért, mert a szenvedésről könnyű beszélni, de egészen más abban gyötrődni…

– Olyan jó lenne, ha mi, egymás testvérei, testvérként tudnánk ebben bátorítani egymást (12). Hol van a testvéri szó?

 

4Mózes 36 49. zsoltár

 

November 20.

(5) „…mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek…” (Jeremiás 1)

JEREMIÁS SZOLGÁLATA JÚDA UTOLSÓ NÉGY ÉVTIZEDÉT ÖLELI FEL (Kr. e. 627–587).

– 1. Fontos az adott kor ismerete a próféta üzeneteinek befogadásához! Jósiás király (Kr. e. 640–609) eltávolította az idegen istenek külső tiszteletét az országból (Kr. e. 622). De Jósiás halála után Isten népe visszasüllyedt a hitetlenségbe, így nagyhatalmak és idegen kultuszok játékszere lett. A „háttérben” Babilon átvette az uralmat Asszíriától (Kr. e. 626–612), megregulázta Egyiptomot (Kr. e. 609), feldúlta Jeruzsálemet, és három hullámban elhurcolta Júda lakosait (Kr. e. 605; 597; 587), hűbéres királyokat hagyva maga után.

– 2. Mit tehetünk a káoszban? – Összevissza ugrálunk az érdekeink szerint, mint ahogy Jójákim király tette, aki hol Egyiptomhoz, hol Babilonhoz húzott. – Vagy félelemben kiszolgáljuk az erősebbet, mint tették a Babilon által kinevezett „hűbéres királyok”.

– 3. Az Úr üzen Jeremiásnak, saját kora történéseivel (1–3), konkrét szavával (4–10), szemléletes képekkel (11–16), és elhívásával (17–19). Az Úr üzen Jeremiáson keresztül nekünk is! Ne féljünk (8), mert Ő mindeneknek előtte ismert, kiválasztott, elhív (5), szolgálatra alkalmassá tesz, mindvégig velünk van, megment (8). Ez elég! Nem kell több ma sem!

Titusz 1,1–9 375. dicséret

 

November 20. – A teljes igemagyarázat

 

(5) „…mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek…” (Jeremiás 1)

 

JEREMIÁS SZOLGÁLATA JÚDA UTOLSÓ NÉGY ÉVTIZEDÉT ÖLELI FEL (Kr. e. 627–587).

 

– 1. Fontos az adott kor ismerete a próféta üzeneteinek befogadásához!

Manassé király ötvenöt éves hitetlen uralkodása (Kr. e. 698–643), majd Ámón rövid uralkodása (Kr. e. 643–640) után Jósiás király (Kr. e. 640–609) megtalálta a mózesi törvény egy példányát (Kr. e. 622), és eltávolította az idegen istenek külső tiszteletét az országból.

De Jósiás halála után Isten népe visszasüllyedt a hitetlenségbe, így nagyhatalmak és idegen kultuszok játékszere lett.

A „háttérben” Babilon átvette az uralmat Asszíriától (Kr. e. 626–612), megregulázta Egyiptomot (Kr. e. 609), feldúlta Jeruzsálemet, és három hullámban elhurcolta Júda lakosait (Kr. e. 605; 597; 587), hűbéres királyokat hagyva maga után.

 

– 2. Mit tehetünk a káoszban?

 

– Összevissza ugrálunk az érdekeink szerint, mint ahogy Jójákim király tette, aki hol Egyiptomhoz, hol Babilonhoz húzott, amíg a „meccs” el nem dőlt.

Ismerek ilyen embereket ma is. Tökéletesen csinálják.

Jósiás idősebb fiát, Jóáház királyt még Egyiptomiak hurcolták el Kr. e. 609-ben, és a „kaméleon” Jójákimot, Jósiás másik fiát helyezték a trónra.

 

– Vagy maradéktalanul, félelemben kiszolgáljuk az erősebbet, mint tették a Babilon által kinevezett „hűbéres királyok”.

Jójákin (Jójákim fia) megadta magát Babilonnak (Kr. e. 597).

Cidkijjá (Jójákin nagybátyja) és Gedaljá ugyanezt tették (Kr. e. 587–ig).

 

– 3. Az Úr üzen Jeremiásnak, saját kora történéseivel (1–3), konkrét szavával (4–10), szemléletes képekkel, látomásokkal (11–16), és elhívásával (17–19).

Az Úr üzen Jeremiáson keresztül nekünk is!

Ne féljünk (8), mert Ő mindeneknek előtte ismert, kiválasztott, elhív (5), szolgálatra alkalmassá tesz, mindvégig velünk van, megment (8).

Ez elég! Nem kell több ma sem!

 

Titusz 1,1–9 375. dicséret

November 21.

(36) „Még Egyiptom miatt is megszégyenülsz…” (Jeremiás 2)

AZ ÚR NEM AKARJA, HOGY MEGSZÉGYENÜLJÜNK.

– 1. A megszégyenülés nem csupán szégyen, hanem végső kudarc, pusztulás, halál és kárhozat. Jeremiás tökéletesen szemlélteti ezt az állapotot: repedezett falu víztartók vagyunk, amelyek nem tartják a vizet, kiszáradnak (13). Akarjuk az életet, de Isten nélkül olyan ez az önző akarás, mintha vizet markolnánk, mert az kifolyik a kezünkből (14–19).

– 2. A megszégyenülés oka éppen ez a hűtlenség, hitetlenség: A hűséges Úr szent tulajdonai vagyunk, elhagyjuk Őt, és Isten nélkül, e-világi hatalmakkal „paráználkodva” akarjuk az életet (1–13). Olyanok vagyunk, mint a vadszamarak, fékezhetetlen gerjedelmeink kívánságai össze-vissza kergetnek bennünket: ezerfelé keressük a megoldást (24). Júda is mindig az „illetékes nagyhatalmak” oltalmát kereste, az Úr helyett.

– 3. Aki hisz az Úrban, nem szégyenülhet meg! (Ézsaiás 28,16; Róma 10,11) Nincs más lehetőség. Jézus Krisztus feltámadott! (Lukács 24,34) Elveti az Úr azokat, akikben, amikben bizakodunk (37), hogy csak Ő maradjon nekünk, és végképp meg ne szégyenüljünk.

Titusz 1,10–16 53. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Jósiás, Júda utolsó hiten járó királya is eltévedt a nagy zűrzavarban: emberi erővel akarta függetleníteni magát, meg akarta állítani Egyiptomot, hogy az összefogjon Asszíriával, Babilon ellen, így Kr. e. 609-ben elesett a Megiddói Csatában.

 

November 22.

(12) „Térj meg…” (Jeremiás 3)

ISTEN IGÉJE MEGTÉRÉSRE HÍVJA ELPÁRTOLT NÉPÉT (11–18).

– 1. Ennek a hívásnak egyetlen indoklása így hangzik: „…én vagyok Uratok.” (14) Nincs más lehetőség, mint hazafelé venni az irányt, még idejében, egyébként halálosan eltévedünk.

– 2. Ez a megtérés: üdvösséges irányváltás, Isten Igéjének meghallása, ezáltal Isten akaratának felismerése, és annak azonnali cselekvése (10).

– 3. A megtérés annak belátásából fakad, hogy eddig rossz felé mentünk, tévedtünk; – vagyis bűnlátás és bűnbánat nélkül nincs megtérés (13; 22–25).

– 4. A megtérés annak megvallása, hogy az Úr szabadíthat meg bennünket, mindent Ő cselekszik, még megtérésünket is (22–23).

– 5. A megtérésből bizonyosság fakad, mert Isten népe reménységgel látja azt a boldog jövőt, amit Isten elkészített számára (14–18).

– Köszönjük Urunk, hogy Jézus Krisztusban megnyitottad a hazafelé vezető utat; – mert sok csalfa szépség van ezen a világon, de csak itthon jó, Hozzád hazaérni maga a boldogság, az üdvösség.

Titusz 2,1–10 427. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Isten paráznasággal vádolja népét (1–5). Isten népének kettészakadt országait, Izráelt és Júdát, leánytestvérekhez hasonlítja az Ige. Először Izráel lett hűtlen, ki is adta neki Ura a válólevelet, de követte gyarló példáját Júda is (6–10). Hamarosan mindketten „idegenben” sínylődnek.

 

November 23.

(6) „Sion felé mutassátok az irányt…” (Jeremiás 4,1–18)

VESZEDELEM jön északról! – figyelmeztet a próféta. Ez a veszély a fenyegető Babilon közelségét jelentette, akik ugyan keletre éltek, de csak az északi irányból arra vezető úton érkezhettek meg Júdába.

– 1. A próféta küldetése az volt, hogy Isten Igéjét hirdesse, megfújja a kürtöket (5), figyelmeztessen a veszély nagyságára (6–11), bűnbánatra segítsen (8; 13–18), és határozott bizonyossággal hívja népét a megerősített városokba, azaz az élő Istenhez (5). Nem elég figyelmeztetni, megoldást kell kínálni, nem álmegoldásokat, hanem szabadítást, megváltást!

– 2. Sok idő eltelt Jeremiás kora óta, de a helyzet ma is ugyanaz, mint akkor! Ma is sok veszély leselkedik ránk, és mindegyik a hitetlenségünkből fakad (1–4). Ma is kell a prófétai szó, amely keményen, de féltő szeretettel figyelmeztet bennünket, és az egyetlen megoldás felé mutat.

– 3. De jó tudni, hogy a megerősített város ma is áll, erősebben, mint valaha (6). Hiszen Jézus Krisztus feltámadása által szilárd bizonyosságunk van: hegyen épített, jól látható városunk van. Mi arra tartunk. Bármi történik, mi arrafelé vesszük az irányt, az oda vezető utat képviseljük, hirdetjük, azon haladunk…

Titusz 2,11–15 392. dicséret

 

November 24.

(22) „Bolond az én népem…” (Jeremiás 4,19–31)

A „BOLOND” (’evíl) kifejezés gyakran szerepel a Példabeszédek könyvében is (10,8), hasonló értelemben: Mindaddig bolond az ember, amíg az élő, szabadító, megváltó Istenét meg nem ismeri.

– 1. A bolond ember, a bolond nép esztelenségeket, hitetlenségeket művel: romlást és pusztulást hoz magára és a vele lévőkre (20), minden megrendül az emberi ostobaság által (23–27), és hiába menekülne az ember bárhová, nincs védett hely, nem segít az arany sem (29–31).

– 2. Ez a bolondság valójában az, amit Isten Igéje máshol bűnnek nevez, és aminek következménye a teljes káosz és pusztulás, ami valójában Isten jogos ítélete a bűn felett (28). Ennek a bolondságnak az a természete, hogy az ember bölcsessége is csak ezt a bolondságot és romlást növeli (22). Saját erőnkből csak arra vagyunk bölcsek, hogy rosszat tegyünk. Ahol bűn van, ott rombolás és nyomorúság jár a nyomában. Minél tehetségesebb valaki, annál nagyobb gazember lehet, ha közben meg nem tér.

– 3. Gyötrődjünk egy kicsit ezen a helyzeten, a prófétával együtt, szoruljon el a szívünk, akadjon el a lélegzetünk (19). Kegyelemi állapot, ha tudunk gyötrődni az állapotunk felett. Ez a gyötrődés szabadítás után kiált, Krisztusért könyörög

Titusz 3,1–7 359. dicséret