Az Ige mellett — 45. hét

2018 – Negyvenötödik hét (11.04-10.)

November 4.

(21) „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” (Efézus 5,21–33)

A FÉRFI ÉS NŐ KAPCSOLATÁBAN Isten teremtési rendje érvényesül.

– 1. A férfi a felelős a rábízott nőért, akire úgy vigyáz, mint a tulajdon testére (28–29), mint a saját szemefényére (1Mózes 2,18–25). Ezért a férfi legyen férfi, feje a feleségnek, a családnak, felvállalva ezt a felelősséget övéiért, amely egzisztenciális és lelki felelősség egyaránt. A felelősség ugyanis mindig szolgálat (23; 25).

– 2. A nő pedig legyen nő, aki a mai modern társadalmak „szabadságolásában” is azt a finomságot, kedvességet, „fészekmeleget” tudja biztosítani, amire csak egy nő képes (24).

– 3. Itt tehát csak a felszínes olvasat lát valamiféle alá és fölé rendelési viszonyt, valójában Isten rendjében, hitben megvalósuló, áldást hozó „nemi szerepekről” van szó (21). Az apostol nem is hoz szóba ezzel kapcsolatosan más lehetőséget, hiszen Isten férfivá és nővé teremtette az embert, és szolgálatukban megáldotta őket (1Mózes 1,27). Az ember „boldogságának” forrása, az Istentől megáldott házassága. Minden borul, ha ez a legfontosabb „terület” nem rendezett.

4Mózes 25 119. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázat

– 4. Az apostol a házasság képét Krisztus és az egyház viszonyára alkalmazza (32): hiszen ez a kapcsolat, a boldogság maximumának, az üdvösségnek forrása, abban a rendben, ahol Krisztus a fej, mi pedig egymásnak testvérei vagyunk, a magunk helyén (27; 30). Nem vagyunk egyformák, nem vagyunk „egyenlőek”, de Jézus Krisztus előtt egyformán fontosak és értékesek vagyunk. Isten előtt nincs „demokrácia”, sem a házasságban, sem máshol, mert sokkal magasabb, mennyei szinten valósul meg Őelőtte – az „Ő félelmében” – az életünk (33). Jézus Krisztusban, valójában szeretetben szolgálunk egymásnak (Galata 5,13).

 

November 5.

(1) „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban…” (Efézus 6,1–4)

Őszinte leszek: MEGDÖBBENT AZ A SOK ELKÉNYEZTETETT, JÓLÉTI, SZEMTELEN GYEREK, akikkel körül vagyunk véve. Olyan magatartást engednek meg maguknak, egészen kis kortól kezdve, amelyek a káosz felé visznek bennünket, lehetetlenné tesznek bármiféle nevelést, és könyörtelen, gátlástalan felnőttek cseperednek belőlük. Én a szeretettel teli szigorban hiszek, és megvetem a mai módszereket, amelyben a gyerek veri a pedagógust, utána pedig ráadásként a pedagógust még feljelenti a szülő.

– 1. Isten Igéje itt is egyértelmű. A gyerek feladata az engedelmesség a szüleinek, és mindazoknak, akik a szüleit képviselik. Itt nincs vita, ez így helyes; – az „Úrban”; hitben! Ez a rend, és pont (1).

– 2. Az első parancsolat ehhez az engedelmességhez fűz áldást, ígéretet (2): „jó és hosszú életet” (2Mózes 20,12).

– 3. Persze: a rend, a szigor soha nem tettleges, soha nem irgalmatlan, soha nem a másikat „ingerlő”, kihasználó és megalázó szigor, hanem a fegyelem, mindig krisztusi szeretettel épít, vezet, majd kellő ponton szabadjára enged…

– 4. Erre a fegyelemre épülhet aztán az Úr tanításának továbbadása, minden nemzedéknek, amely nélkül szintén elveszünk.

4Mózes 26 105. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 4. Erre a fegyelemre épülhet aztán az Úr tanításának továbbadása, minden nemzedéknek, amely nélkül szintén elveszünk. Hiszel? Tudod, kiben hiszel? Ismered és szereted hitedet és kultúrádat? Felelősen továbbadod hitedet és annak kincseit a gyermekeidnek? Számon fog kérni erről az Úr! (4)

 

November 6.

(5) „Szolgák!” (Efézus 6,5–9)

A RABSZOLGASÁG?

Pál érvelése, ehhez képest, elsőre igen meghökkentő, hiszen a rabszolgák engedelmessége földi uraiknak úgy történjék, mintha Jézus Krisztusnak engedelmeskednének, félelemmel és rettegéssel, ugyanakkor tiszta szívvel, lélekből, jóakarattal, az Úr kegyelmébe kapaszkodva (5–8). Pál ezeket a kifejezéseket az üdvösség munkálása kapcsán is említette már (Filippi 2,12).

–  A helyes megértés érdekében vegyük figyelembe a következőket:

– Itt megtért rabszolgákról van szó, mert ez eleve csak megtért, Krisztust követő embertől kérhető.

– Ha megtért földi uraságok is lennének a rabszolgák mellett, akkor Jézus Krisztusban egyszerre egymás testvérei lehetnének, ahogy erről a Filemonhoz írt levél tanúskodik.

– Egyébként más megoldás nem létezik, mert hiába reform vagy forradalom, hiába szabadság, egyenlőség, testvériség, ma is milliárdok élnek rabszolgaként, akik biztosítják a mi jólétünket is.

– Nem kell végletes példa ennek belátásához! Nézz egy világáruház pénztárosának szemébe, és érted, miről beszélek…

4Mózes 27,1–11 23. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A Római Birodalomban a lakosság nagy százaléka rabszolga volt, valaki tulajdona volt. A birodalomban közel hatvan millió rabszolga, félelemmel és rettegéssel engedelmeskedett földi urának (5). Óriási szám, az akkori népességi viszonyokat ismerve. Ez a réteg alkotta a munkaerőt, alapvető gazdasági tényezőt képezve, és a létjogosultságát senki sem kérdőjelezte meg ennek az intézménynek. Jóval korábbról, Platón, az „Állam” című művében a „jó élet” tervét felvázolva, olyannyira természetesnek veszi ezt a berendezkedést, hogy meg sem említi a rabszolgákat, mert azok magától értetődően „léteznek”.

 

November 7.

(21) „…milyen helyzetben és hogyan vagyok…” (Efézus 6,10–24)

– 1. Az apostol nem panaszol semmit a saját helyzetével kapcsolatban. Azt kéri, a levél végén, alázatos függelékként, hogy azért könyörögjenek érte is. De ebben a kérésben sincs semmi rejtett panasz, a saját konkrét helyzetét illetően, mert az érette való könyörgésre is azért van szüksége, hogy bátran hirdethesse az evangéliumot, bilincsei között is (19–20).

– 2. Ugyanakkor az apostol mégsem játsza el a „panaszmentes hívő embertelen és életidegen mítoszát”. Ezért hozzáteszi, ha mégis valakit igazán érdekel a helyzete, akkor Tükhikoszt, az Úrban szeretett testvérét kérdezzék, aki minden személyeset is elmond (21–22).

– 3. Végül is, hogy ténylegesen mit élhetett át az apostol, az egyértelműen kiderül a „Lelki fegyverzet felöltésének” himnuszából. Itt az ördög mesterkedéséről ír az apostol, a sötétség világának urairól, a gonoszság lelkeiről, azok tüzes nyilairól.

– 4. Pál őszinte, de mégsem panaszkodik. Az apostol nem meggyötört, nem kiégett, hanem tele van bizonyossággal, másokat is vigasztal (22; 23–24). Megállhatunk, mert az Úr hatalmas ereje nagyobb a gonosznál, és Ő velünk van (Máté 1,23). Vegyük magunkra az Isten fegyverzetét!

4Mózes 27,12–23 96. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Néha úgy KIFAKADNA az ember, mert annyira elég volt… A mai Ige egyértelműen megállít bennünket ebben!

Az apostol nem meggyötört, nem kiégett, hanem tele van bizonyossággal, másokat is vigasztal (22), másokat is erre a bizonyosságra segít (23–24). Megállhatunk, mert az Úr hatalmas ereje nagyobb a gonosznál, és Ő velünk van (Máté 1,23). Vegyük magunkra az Isten fegyverzetét. Ezek „lelki fegyverek”, nem „testiek”: megigazulás, békesség, hit, üdvösség, Lélek, Ige, imádság… (14–18).

– Azt nagy bajnak látom, hogy minket kizárólag a „testi” dolgok „izgatnak” fel: – projekt, pénz, beruházás, pályázat, építkezés, közélet, struktúra, szervezet, stratégia; – meg sok más egyéb… Ezek kellenek, de nagy baj, ha ezek visznek mindent!

 

November 8.

(8) „…Őbenne hisztek, bár most sem látjátok…” (1Péter 1,1–12)

MUNDRUCZÓ KORNÉL „A JUPITER HOLDJA” CÍMŰ FILMJE igen nagy vitát váltott ki gyülekezeti filmklubunk alkalmán.

– 1. A film elnagyoltan kifejezve egy „migránsfilm”, és ez a téma már eleve meghatározta a beszélgetést. Noha a film ennél sokkal többről szól. A főszereplő a szorult, életveszélyes helyzetekben egyszerűen felemelkedik a város fölé, kiemelkedik a bajból. Mi ez: fizikailag megmagyarázható levitálás, vagy csoda, esetleg a keleti kultúrák „szellemi-lelki fölényének” lehetősége, inkább valami okkult praktika? Netán az üzenet szimbolikus: De jó lenne kiemelkedni a halálból!

– 2. A mai Ige, és Isten kijelentése világos ebben a kérdésben, ehhez ragaszkodjunk. Isten megcselekedte a legnagyobb csodát, a feltámadott Jézus Krisztusban. Ő ma is tehet csodát! De vegyük tudomásul, hogy a csodás kijelentések kora Jézus Krisztussal lezárult (8).

– 3. Őbenne élő reménységünk, üdvösségünk, örömünk van, noha most nincsenek látványos csodák (7–9). Az Úrban hiszünk, noha most nem látjuk Őt látványosan. Sőt, sok a harc, a kudarc, belehalhatunk helyzetekbe. De a bizonyossággal élünk, csodák nélkül, mert a halál már nem előttünk, hanem mögöttünk van (János 5,24).

4Mózes 28,1–15 369. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

– 4. Az apostol az első keresztyén nemezedéket bíztatta, üldözéseik során, tartsanak ki! A kimenekedés helyett a megmenekedés eleve az övék. Mi pedig, jóléti keresztyének mindennél látványosabb csodákat élünk át naponta, mert eddig minden konkrét szenvedés és borzalom megkímélt bennünket. El ne zsírosodjon a szívünk, a hitünk!

 

November 9.

(18) „…váltattatok meg…” (1Péter 1,13–25)

A KLASSZIKUS HÁRMAS FELOSZTÁSBAN áll előttünk a mai igeszakasz.

– 1. Diagnózis: Minden dicsőség, hervadó virág! (24) Ezt ma intenzíven tapasztaljuk, miközben tevékenységmániába és ezernyi pótcselekvésbe menekülünk a hiábavalóság kínja elől (18).

– 2. Megoldás: Bizonyosságunk, hogy hiábavaló életünkből kiváltott, megváltott, kiválasztott emberek vagyunk. Nem romlandó ezüstön és aranyon, hanem drága véren vállaltak értünk kezességet (18–21). Minden elmúlik, elveszik, de a két pofával, szünet nélkül, lehengerlően dumáló világunkban is tudjuk, hogy az Úr és az Ő beszéde marad meg örökké (25), azokkal együtt, akik Őbenne hisznek.

– 3. Buzdítás: Törekedjünk „szentségre”, Isten erejével, az Ő megjelenéséig! Legyünk józanok, hittel, reménységgel, testvéri szeretettel teljesek az Úrban; – felvállalt, nem elfojtott, de Őáltala feltisztuló vágyakkal élve. Már kegyelem alatt állunk, ha félünk. Félelmünk istenfélelemmé érik, amellyel segítségül hívjuk az Úr nevét (13–17; 22–23).

4Mózes 28,16–31 436. dicséret

 

November 10.

(5) „…épüljetek fel lelki házzá…” (1Péter 2,1–12)

SZÉP EZ AZ IGESZAKASZ, sokat idézzük, magasztos hangon, csak az a baj, hogy engem ez már egyáltalán nem hat meg!

– 1. Levetve az álnok képmutatást, élő kövekként épüljünk fel lelki házzá, a krisztusi alapon, hiszen megtapasztaltuk, hogy jóságos az Úr! (1–5)

– 2. Én azonban csak a kőház építését látom, építkezéseket, beruházásokat. Ez izgat fel itt mindenkit, meg a „saját maga sokféle ügyének” építése… De nem ez a gond, hanem inkább az, hogy közben a lelki ház leépül, a krisztusi alap eltűnik, és marad az álnok képmutatás.

– 3. Jővel, Szentlélek Úr Isten! Döbbenjünk rá, hogy micsoda tisztesség az, hogy mi, akik kegyelmet emberileg nem remélhetnénk, mégis kegyelmet nyertünk (10). Ezért vessük le a testi vágyakat! (11) Itt most ne a szexualitásra gondoljunk; – ugyan! Az semmi ahhoz az önzéshez, álnok képmutatáshoz, kérlelhetetlenséghez, irgalmat emlegető irgalmatlansághoz képest, amivel mi viszonyulunk egymáshoz, itt az egyházban. Nem túlzok! Ne mondd, hogy túlzok. Mert egy sereg konkrét példát árasztok rád. Ha így maradunk, akkor számunkra a megütközés sziklája, és nem a hit fundamentuma az Úr (6–8). Jővel, Szentlélek Úr Isten! Nem maradhatunk így! Hívj ki a sötétségből a Te világosságodra (9), hogy ne szégyenülhessünk meg (9).

4Mózes 29,1–11 448. dicséret