Az Ige mellett — 2017. 41. hét

2017 – Negyvenegyedik hét (10.08–14.)

Október 8. vasárnap

(21) „Jézus, igen megrendült…” (János 13,21–30) JÉZUS MEGRENDÜLÉSÉNEK TÉNYE UTAL A TANÍTVÁNYOKKAL VALÓ LEGBENSŐBB KAPCSOLATÁRA (21). – 1. Hiszen Jézus kinyilvánította megrendülését tanítványai előtt. Legbensőbb dolgainkat többnyire leplezzük, manapság különösen. Csak a hozzánk legközelebb állók előtt tárjuk fel lelkünket. – 2. Ez a „közelség” emberekkel kapcsolatban áldás és szent teher egyszerre, bizonyos esetekben elhordozhatatlan súly is lehet. Ezért ennek a közelségnek az emberek között fix, mindenkit védő határai vannak. Ezeket a határokat mindenki érdekében védeni kell. Ezért csak a hozzánk legközelebb állók „nyerhetik” és „szenvedhetik” el saját életünk „közelségét”. – 3. Jézus Krisztus közelsége az egyetlen, ami úgy áldás, hogy soha nem lesz teherré; – sőt, az egyetlen, legfőbb áldás, megváltás, Ővele közösségben lenni. Ezt a megváltó közelséget ember soha nem adhatja nekünk (21).[1]

Példabeszédek 27,11–27 80. zsoltár


Október 9. hétfő

(31) „Most dicsőült meg az Emberfia…” (János 13,31–35) JÉZUS MEGRENDÜLÉSE RÁMUTAT JÉZUS ISTENSÉGÉRE (21), hiszen az Ő isteni világossága, tisztasága előtt minden „kosz” feltűnik. – 1. Jézus megrendülése leleplezi az emberi bűnt. Jézus megrendülése leleplez minden árulást, amivel naponta tele van az életünk, miközben minden hűtlenséggel, füllentéssel, paráznasággal, okos diplomáciával, istentelenül magát az Urat áruljuk el, ide értve nemcsak Júdás kárhozatos tettét, hanem minden sugdolózást, kíváncsiskodást, pletykát, összekacsintást is, amivel ott, akkor az asztalnál is próbálkozott az egyik tanítvány (23–24). – 2. Jézus megrendülése rámutat az emberlét sötétségére, az ember képmutató értetlenségére (30), amiben járva nem látjuk, milyen nagy bajban vagyunk; – ahogy a tanítványok is alig értettek valamit a történésekből és Jézus kijelentéséből, így apró pénzügyekkel, meg látványos jótékonykodásokkal voltak elfoglalva, hiszen a szegényeknek segíteni mindig „szép” dolog, miközben egyre több a szegény, mert valami alapvető baj van, amit mégsem tudunk megoldani (28–30). – 3. Jézus megrendülése elénk tárja a Sátán rajtunk való hatalmát, ahogy belement Júdásba, úgy kényszeríthet bennünket is (26–27). – 4. Hacsak!!! Hacsak az Isten kegyelme nem könyörül rajtunk, és meg nem szabadít minket a bűn, a sötétség, a gonosz hatalmából. Jézus Krisztus, mint Isten Fia az, aki megcselekedte ezt érettünk!

Példabeszédek 28,1–16 108. zsoltár


Október 10. kedd

(36) „…de követni fogsz később…” (János 13,36–38) JÉZUS MEGRENDÜLÉSE RÁMUTAT ARRA, HOGY Ő ISTEN FIA, MEGVÁLTÓ (21). – 1. Jézus az, aki megrendülése ellenére is, Júdás kárhozatos árulásában és Péter gyarló „tagadásában” is meglátja, és engedelmesen elfogadja Isten megváltó, tökéletes tervét, miattunk, érettünk, helyettünk (27); – hogy aztán megdicsőüljön, feltámadjon az Emberfia, és ezáltal Isten dicsőüljön meg Őbenne (31). – 2. Ekkor egyértelművé lesz, hogy Ő a Megváltó. Isten megdicsőíti Fiát, Őáltala pedig megdicsőít minket is, vagyis az Ő dicsősége, örök élete felragyog a mi életünkön is, amely minden péteri önhitt fogadkozást, hívő magabiztosságot (37), képmutató kegyes mázas tagadást, árulást (38) megítél, megbocsát, eltöröl, kitöröl, majd lehetetlenné tesz (36); – hiszen kalodában a gonosz, bár ott még tombol! – 3. Még egy kicsit várni kell a teljes megoldásra, az Ő visszajöveteléig (33). Most nem követsz még igazán, de később majd valóban követni fogsz! – ígéri Jézus Péternek (36).[2]

Példabeszédek 28,17–28 511. dicséret


Október 11. szerda

(1) „…higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” (János 14,1–11)[3] A KERESZTYÉN ÜZENET EGYIK LEGFONTOSABB KIJELENTÉSE EZ. – 1. Aki az élő, egyetlen Istenben hisz, az Jézus Krisztusban hisz. Mai igeszakaszunk csak erről szól: – Higgyetek Istenben, higgyetek énbennem! (1) – Én vagyok az út, senki nem mehet az Atyához, csak általam (6). – Aki engem látott (7), látta az Atyát (9). – Én az Atyában vagyok, az Atya énbennem (10–11). – Amit én mondok, azt Ő mondja (10). – 2. Ezért, aki Őbenne hisz, annak nem kell nyugtalankodnia (1). Az Úr népének, az Úr gyermekének nem kell nyugtalankodni. Tenni kell a dolgunkat, teljes erővel „erőlködnünk” kell; – és mindenben kérnünk kell az Ő erejét, áldását; – az Úr meg majd cselekszik, hiszen mindent Ő végez el! Ne nyugtalankodjunk a lényeget illetően, hiszen minden rendben van (Filippi 4,6): – Van örök helyünk, van odavezető nyitott ajtónk, van az áthatolhatatlannak tűnő sűrűben is ösvényes utunk, van szakadékokon átívelő hidunk; – az Úr Jézus Krisztus. – 3. Ne nyugtalankodjunk, de a nyugodtság nem tétlenséget jelent és nem is túlbuzgalmat, hanem hűséges, odaadó, szorgalmas, szelíd, tisztességes, korrekt életet.

Példabeszédek 29,1–15 229. dicséret


Október 12. csütörtök

(18) „Nem hagylak benneteket árván, eljövök hozzátok.” (János 14,12–21) MILYEN ÁRVA AZ EMBERLÉT. – 1. A legpontosabb kifejezés ez: árvák vagyunk, egyedül vagyunk, sokaságban és magányban, sikerben és kudarcban, jólétben és szegényen, békességben és háborúságban, önhitten és önbecsülés híján, testi erőben és nyomorúságban egyaránt. – 2. Csak, ha az egyetlen, valóságos Isten mondja, hogy nem maradunk árvák, mert Ő eljön, mellénk áll, velünk lesz, bennünk lakozik, cselekszik értünk és általunk, majd végül magához vesz bennünket; – igazából akkor van esélyünk elhordozni, túlélni ezt az árvaságot (12–17). – 3. Járuljunk tehát Őhozzá, aki Szentlelke által velünk, bennünk van (15–17), és bármit kérünk, megadja nekünk (13–14). Ne feledjük: ez számunkra már beteljesült valóság, hiszen az Ő feltámadása mindent megadott nekünk, megszüntette árvaságunkat: „…én élek, és ti is élni fogtok.” (19–20). Ezért először mindig Őt magasztalva hálát adunk, aztán könyörgünk és kérünk, tudva, hogy Ő, akarata szerint megadja nekünk azt, ami a javunkat szolgálja, amire valóban szükségünk van. Elsősorban azt kérjük, hogy Ő cselekedjen mindig általunk, és ne a mi gyarló, frusztrált árvaságunk pótcselekvései mozgassák életünket (21).

Példabeszédek 29,16–27 84. zsoltár


Október 13. péntek

(30) „…mert eljön a világ fejedelme, bár énvelem nem tehet semmit.” (János 14,22–31) NÉHA UNDOR FOGJA EL AZ EMBERT attól, amit Németh László „világpiszoknak” nevezett, a Biblia pedig bűnnek mond. Tombol a gonosz, mindenhol. Nincs olyan terület, ahol ne vetné meg a lábát. Mindenki megvadult. Ez nem túlzás, ez tény. – 1. Jézus előre mutat halálára és feltámadására, kijelentve, hogy a világ fejedelme, a gonosz hatalma eljön érte, keresztre viszi, de éppen itt derül ki harmadnapra, hogy Ő a Krisztus, akin nem fog a gonosz hatalma, egyedül Őrajta nem (30). – 2. Mindezt elmondta övéinek, amíg velük volt (25), és a Szentlélek, a Pártfogó majd eszükbe juttatja ezt akkori és mai tanítványainak is (26), hogy higgyenek Őbenne (29), és ne nyugtalankodjanak, ne csüggedjenek, hanem békességük legyen akkor is, amikor küzdelmeket kell felvállalniuk az Ő ügyéért (27). – 3. Ez nekünk szól, örüljünk ennek: hiszen a világ fejedelme velünk sem tehet semmit, abban az értelemben, hogy noha megkínozhat, megölhet, de le nem győzhet. Mi az Úrban vagyunk, Őhozzá megyünk, illetve Ő visszajön érettünk (28). Ez minden erőnk forrása.

Példabeszédek 30,1–14 264. dicséret


Október 14. szombat

(4) „Maradjatok énbennem…” (János 15,1–8) JÉZUS KRISZTUSBAN! – 1. Jézus Krisztusban élni, Őhozzá kötődni, mint a szőlőtőhöz a szőlővesszők; – ez az egyetlen esélyünk. „Őbenne” élni házasságban, családban; – „Őbenne” megvalósítani a gyermeknevelést; – milyen fontos lenne, hogy „Őbenne” szolgáljanak a lelkészeink, gondnokaink, gyülekezeti tagjaink. Ezzel azonban nincs vége a sornak, hiszen ezen a világon csak az hozhatna megoldást, valódi szabadságot és megújulást, ha „Őbenne” dolgoznak és élnek a vezetőink, a főnökeink, a bankáraink és a brókereink is. – 2. Egyébként még a legjobb szándékú kezdeményezést is felzabálja a Sátán. „Őnélküle” ugyanis hiába minden erőlködés, akár emberi jó szándék is, hiába minden reform és forradalom, nincs gyümölcs. Ha „Őnélküle”, Jézus Krisztus nélkül akarunk valamit, az előbb–utóbb semmivé lesz. Pontosan ezt hangsúlyozza a mi Urunk: „…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (5)[4] Venyige életű emberek vagyunk Jézus Krisztus nélkül, előbb–utóbb kiszárad, megtörik, „tűzre való” lesz az életünk (6). – 3. Az Úr kezében áll össze értelmes egésszé az emberlét, mint a fazekas kezei között a cserépedény (Jeremiás 18,6).

Példabeszédek 30,15–33 34. zsoltár

Steinbach József

 

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

[1] JÉZUS MEGRENDÜLÉSÉNEK TÉNYE UTAL AZ Ő EMBER VOLTÁRA.

– 1. Jézus is tudott megrendülni, könnyekre fakadni (11,35), szenvedett, elfáradt, megszomjazott, megéhezett (4,6–8).

– 2. Jézus testi–lelki gyötrelmeket élt át emberként (Lukács 22,42–44), főként a kereszten (19,28).

– 3. Jézus tudta, mit jelent embernek lenni (Zsidókhoz írt levél 2,18)!

Ő mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve a bűnt (21).

– 4. De Ő mégis sokkal több, mint csak ember!

Jézus megrendülésének ténye nem emberi szorongás csupán.

Jézus megrendülése, gyötrelme nemcsak emberi szenvedés, hanem megváltó szenvedés!

Egyedül ez segíthet rajtunk: Ő, mint Isten egyszülött Fia szenvedett, hogy legyőzze az emberi szorongást, a szenvedést és a halált, isteni hatalmával megszabadítva bennünket.

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

[2] Így, a feltámadott, megdicsőült Úrral közösségben még a krisztusi, testvéri szeretet új parancsolatának figyelembe vételére is van esélyünk (34–35).

[3] A teljes igemagyarázat:

A KERESZTYÉN ÜZENET EGYIK LEGFONTOSABB KIJELENTÉSE EZ.

– 1. Aki az élő, egyetlen Istenben hisz, az Jézus Krisztusban hisz.

Mai igeszakaszunk csak erről szól: – Higgyetek Istenben, higgyetek énbennem! (1) – Én vagyok az út, senki nem mehet az Atyához, csak általam (6). – Aki engem látott (7), látta az Atyát (9). – Én az Atyában vagyok, az Atya énbennem (10–11). – Amit én mondok, azt Ő mondja (10).

– 2. Aki Jézus Krisztusban hisz, az a teremtő, gondviselő, megváltó Istenben hisz; – aki Atyánkká lett, Fiában, a Szentlélek által; – aki élő, egyetlen, igaz, szent Isten.

Ezért, aki Őbenne hisz, annak nem kell nyugtalankodnia (1).

Az Úr népének, az Úr gyermekének nem kell nyugtalankodni.

Tenni kell a dolgunkat, teljes erővel „erőlködnünk” kell; – és mindenben kérnünk kell az Ő erejét, áldását; – az Úr meg majd cselekszik, hiszen mindent Ő végez el!

Sok nyugtalanság feszül bennünk!

Ne nyugtalankodjunk, ne aggódjunk a lényeget illetően, hiszen minden rendben van (Filippi 4,6): – Van örök helyünk, van odavezető nyitott ajtónk, van az áthatolhatatlannak tűnő sűrűben is ösvényes utunk, van szakadékokon átívelő hidunk; – az Úr Jézus Krisztus.

Vegyük azt is komolyan, hogy sok hely van ott, az Úrnál; – mi ugyanis szűkkeblűek vagyunk, mindenben, de nagyon: én igen, a másik nem.

Ezt nem te döntöd el!

– 3. Ne nyugtalankodjunk, de a nyugodtság nem tétlenséget jelent és nem is túlbuzgalmat, hanem hűséges, odaadó, szorgalmas és szelíd, tisztességes, korrekt életet.

A nyugalom nem más, mint Jézus Krisztus békessége bennünk, amely ebben a világban szent izgalom, szent szenvedély, öröm és szenvedés, az Ő ügyéért, a ránk bízottak „magunkhoz ölelésében”.

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

[4] – „Őnélküle”, az Úr Jézus Krisztus nélkül semmivé lesz, eltűnik, feledésbe merül a legnagyobb eredmény is; – az örökkévalóság szempontjából semmi az értéke a legnagyobb tettünknek is; – sőt többnyire még a jóindulattal is csak ártunk. – „Őnélküle” szétesnek a dolgaink.

– A venyige a szőlőtőről lemetszett szőlővessző, amely táplálék és nedvesség hiányában elszárad, képtelen gyümölcsöt teremni, ezért halomba hordják, és a tűzre vetik (6).

– Ilyen venyige életű emberek vagyunk Jézus Krisztus nélkül, előbb–utóbb beleszárad az életünk, és meggyullad.