Az Ige mellett — 2017. 40. hét

2017 – Negyvenedik hét (10.01–07.)

Október 1. vasárnap

(19) „…íme, a világ Őt követi!” (János 12,12–19) HATALMAS TÖMEG ünnepelte a Jeruzsálembe bevonuló Jézust (12–13). – 1. A sokaság között híre ment, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból, ezért mentek elé még többen (17–18). Úgy köszöntötték Jézust, mint akiben eljött a megígért Messiás, aki Izráel királya, és úgy érkezik az Úr nevében, mint aki csodás hatalmával Isten népét megszabadítja a római iga alól, és minden nép fölé helyezi őket. A sokaság tehát politikai vezért látott Jézusban, a megígért legnagyobb vezért, „politikai Messiást”, aki majd odavág a többieknek, és rendet csinál népe javára, mások ellenében. – 2. Az ember többnyire mindig erre vár. Persze nagyon kellenek az e–világi megoldások, mert ebben a világban folyamatosan szenvedést tapasztalva kiveszik belőlünk minden reménység. A baj az, hogy az e–világi megoldások mindig tele vannak önzéssel, gyarlósággal, önmagunk öntelt, erőszakos képviseletével (13). – 3. Még Jézus tanítványai sem értették mindezeket; – ők is a gyarló sokasághoz tartoztak, és nem hitbeli látással köszöntötték az Urat… (16). – 4. Sokan követik itt Jézust, de egyikük sem látja benne Isten Fiát, az értünk meghalni és feltámadni induló, megváltó Urat. Pedig Jézus éppen ezt jelezve vonult be szamáron Jeruzsálembe (Zakariás 9,9). Ő alázatos és megváltó szeretetével ad győzelmet (14–15). Áldott, aki így jön az Úr nevében, mert csak így képviselhetjük az Urat mi is, krisztusi emberként.[1]

Példabeszédek 24,1–22 78. zsoltár


Október 2. hétfő

(26) „…ha valaki nekem szolgál…” (János 12,20–33) AKI AZ ÚRNAK SZOLGÁL… – 1. Aki az Úrnak szolgál, annak az Urat kell követnie, valahogy úgy, ahogy a mozdonyt követik a hozzá kapcsolt vagonok. miközben az egész szerelvény követi a sínpálya futását, az Atya akaratát. Ez azt jelenti, hogy nincs más választás, csak ez. Az engedetlenség kisiklást, balesetet okoz (26). – 2. Az Úr Jézus Krisztus követése sokkal több, mint helyes igeértés, sokkal több, mint az Isten akaratának kegyes cselekvése. Az Úr követése: elveszíteni a saját életünket, meggyűlölni azt… (25). Mit jelentenek ezek a súlyos szavak, amelyeket a földbe vetett gabonamag példájával világít meg a mi Urunk; – aki, ha földbe vetve „meghal”, sokszoros termést hoz (24). Aki csak a maga életét szereti, az olyan mérhetetlenül önzővé lesz, hogy minden mást „beáldoz” és kipusztít maga körül, beleértve a teremtett világot is. Az ilyen ember előtt semmi sem „szent”. Éppen manapság látjuk ennek nyomorult valóságát. – 3. Aki Jézus Krisztust jobban szereti, mint önmagát, mégpedig úgy, hogy másokért tud élni, elsősorban azokért, akiket az Úr rá bízott, annak a saját élete is kiteljesedik.

Példabeszédek 24,23–34 135. zsoltár


Október 3. kedd

(35) „…a sötétség rátok ne boruljon…” (János 12,34–36) MICSODA ÖRÖMHÍR, NEM BORUL RÁNK A SÖTÉTSÉG! – 1. Az Úr követése: elveszíteni a saját életünket, meggyűlölni azt… (25). A „saját életemet meggyűlölni”, azt jelenti, hogy saját bűneimet belátni, meggyűlölni, megvallani azokat (25). Mindez azt is magába foglalja, hogy ezt a bűnrontotta világot meggyűlölöm; – nem a világot magát, hanem a bűnrontotta életet, amelyik nem Isten eredeti gondolata szerint „működik”. Mindez kiáltás Isten után, a sötétségben a világosságért; – mert fáj így élni, mert fáj, hogy „megzavarodtunk” (35).[2] – 2. A fentiekből látjuk, hogy mindenestől kegyelemre szorulunk, mert erre az önmegtagadásra az Isten Fia lehetett képes egyedül; – mi pedig csakis az Ő kegyelme által… – 3. Éppen ezért evangélium olvasni, hogy megbecsül bennünket az Atya (26), vagyis nem enged el bennünket magától, ahogy a mozdony nem engedi el a hozzá kapcsolt kocsikat (Róma 8,38). Ez a megbecsülés azt is jelenti, hogy kapjuk a „Mozdony” erejét, a sínpálya vezetését. Semmi sem a miénk, Őtőle van minden! (26) Ő azonban kihúzott bennünket az alagútból, nem borult ránk a sötétség!

Példabeszédek 25,1–13 503. dicséret


Október 4. szerda

(37) „…mégsem hittek benne…” (János 12,37–43) AZ IGAZ HITRŐL. – 1. A hit, ajándék. Vannak, akik csodálatos jeleket láttak, mégsem hittek Jézus Krisztusban (37), mert az Úr nem nyitotta meg a szívüket, nem jelentette ki nekik karjának erejét (38–41), ahogy Ézsaiás ezt megprófétálta (Ézsaiás 6,9–10). Testi szemekkel azt látjuk, hogy sok a megkeményített szív, a hitetlen, vagy hamis hitű élet; – éppen ezért sok a nyomorult élet, ide értve a cifra nyomorúságot is. – 2. Nagy titok ez! (Róma 11,33–36) Hisszük, az Úr életet akar, az élet teljessége azonban hittel ragadható meg, amely gyógyulást nyújt testünknek és felüdülést lelkünknek (Példabeszédek 3,8–9). Életet és hitet csak Ő adhat, ezért bizonyossággal örüljünk hitünk ajándékának, tekintsünk reménységgel Isten népére, és könyörögjünk mindenkiért. A többi nem a mi dolgunk, hanem kizárólag Isten cselekvése (40). – 3. Milyen áldás, ha valaki előtt felragyog az Úr dicsősége, és bátran bizonyságot tesz hitéről (41). Ennek csak halovány kezdete az, amikor valaki hisz Őbenne, de félelmében, vagy dicsőségvágyból néma marad, mint itt sokan, közöttük számos vezető… (42–43).[3]

Példabeszédek 25,14–28 96. zsoltár


Október 5. csütörtök

(47) „…nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.” (János 12,44–50) Emlékszem egy hetvenes években készült magyar filmre: „KIHAJOLNI VESZÉLYES!” Egy vidéki kis állomás nem éppen szívderítő mindennapjait mutatja be az alkotás. A bakter egyik reggel észreveszi, hogy egy nem jelzett tartályos szerelvény átrohan a vasútállomáson, aztán a második, meg a harmadik reggelen is. De a bakter hiába szól az állomásfőnöknek az ismeretlen szerelvényről, az állomásfőnök csak legyint.[4] Aztán a tragédia a negyedik reggelen bekövetkezett… – 1. Jézus Krisztus kijelentése világos: Őt az Atya küldte, aki Őt látja, az az Atyát látja, és nem marad sötétségben, hanem világosságra jut, meghallja az Úr féltő szeretettel felhangzó, intő szavát (44–46). – 2. Jézus Krisztus kijelentése evangélium: Ő nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse (47), hogy örök életet adjon, az Atya akarata szerint (49–50). – 3. Jézus Krisztus kijelentése figyelmeztetés: hiszen aki nem hallja meg Igéjét, aki elveti őt, az halálos ütközés felé robog, minden intés ellenére is (47–48).

Példabeszédek 26,1–12 499. dicséret


Október 6. péntek

(10) „…teljesen tiszta.” (János 13,1–11)[5] TELJESEN MEGVÁLTOTTAK VAGYUNK! – 1. Jézus lehajol az övéihez (1–2); – ezt külön hangsúlyozza az Ige: az övéihez 11). Megváltó isteni szeretet ez (3). Sokkal több, mint aminek látszik, ez a magát megalázó, szolgáló szeretet, amellyel Jézus elvégzi egy pogány rabszolga lábat mosó feladatát (4–5). Mert ez csak a felszín. Ne ezen hatódjunk meg. Ez még önmagában édes keveset segítene rajtunk. – 2. A lényeg az, amit közben kijelent, amit Igéjében mond: Akit Ő megmosott, megváltott, az teljesen tiszta mindörökké (10). Isten tisztának, megigazultnak tartja az ilyen embert. Nincs ennél nagyobb örömhír. – 3. Az ilyen embernek már csak a lábát kell megmosni, azt azonban naponta, amíg ebben a világban él. Azt naponta meg kell mosnia, „amilyével” e világgal érintkezik; – mert védhetetlenül bekoszolódik a megváltott ember is. A bűnnel napi kegyességünkben vesszük fel a harcot, és hagyjuk, hogy az Úr naponta kivágja belőlünk a kukacot, amely belénk hatol, mint a szilvába…

Példabeszédek 26,13–28 92. zsoltár


Október 7. szombat

(17) „Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát.” (János 13,12–20) JÉZUS, AZ ÚR MEGMOSTA TANÍTVÁNYAI LÁBÁT… – 1. Tehát a tanítványoknak is ezt kell tenniük egymással, mert a szolga nem tehet másként, mint ahogy Ura cselekedett: Szeretetben szolgálunk egymásnak (Galata 5,14), legalább a családban, gyülekezetben, egyházban (12-16). – 2. Boldog az, aki így cselekszik (17). Még boldogabb az, aki annak ellenére tud szeretetben szolgálni, hogy szeretetével ebben a világban mindig visszaélnek, és aki a kenyerünket eszi, az belénk mar (Zsoltárok 41,10). Ez része a szolgálatnak. – 3. Egyetlen esetben kárhozatos ez a „visszaélés”, egyébként ne lázadozzunk ellene; – ha azzal a Jézus Krisztussal tesszük ezt, aki drága vérén megváltott, naponta táplál és éltet minket; – mi pedig miközben bőséges asztalát elfogadjuk, Őt magát pedig hitetlenül elutasítjuk, megtagadjuk, káromoljuk. Ez júdási bűn (18).[6]

Példabeszédek 27,1–10 196. dicséret

Steinbach József

 

 

 

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

[1] Éppen ezért idézi Jézus Zakariás próféta jövendölését (Zakariás 9,9).

Ő alázatos és megváltó szeretetével ad győzelmet; – nem legyőzi, hanem felemeli az emberi életet; – de legyőzi a bűn, a betegség, a gonosz hatalmát (14–15).

Áldott, aki így jön az Úr nevében, mert csak így képviselhetjük az Urat mi is, krisztusi emberként.

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

[2] „Fábián Bálint találkozása Istennel” című regény és az abból készült Fábri Zoltán film döbbenetes erővel szól erről.

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

[3] A gyáva, hitetlen vezetőkről szól az Ige, akiknek az e-világi dicsőség fontosabbá lett, mint az Úr dicsőségének szolgálata (43), és akiknek sokszorossá lesz felemás hitük bűne, ha valósággal meg nem térnek (42–43). Imádkozzunk a vezetőinkért!

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

[4] Egy vidéki kis állomás nem éppen szívderítő mindennapjait mutatja be az alkotás, ahol mindenki „sáros” valahogy, de ezt elfedi a vasutas egyenruha.

A bakter egyik reggel észreveszi, hogy egy nem jelzett tartályos szerelvény átrohan a vasútállomáson, aztán a második, meg a harmadik reggelen is.

De a bakter hiába szól az állomásfőnöknek az ismeretlen szerelvényről, és arról, hogy ebből egyszer nagy baj lesz, az állomásfőnök csak legyint, és a szemrevaló jegyárusító lánynak udvarolgat…

– „Ilyen nincs, rosszul láttad!” – utasítja el a főnök a baktert.

[5] A teljes igemagyarázat:

TELJESEN MEGVÁLTOTTAK VAGYUNK!

– 1. Kegyelem, ha valaki megrettenhet azon az állapotán, hogy az Úrhoz semmi köze nincsen (8).

Ez ugyanis a tényleges állapotunk.

Ha pedig az Úr nélkül élünk, akkor valójában halottak vagyunk (Jelenések 3,1).

– 2. Péter ezen megdöbben, ezért kéri Jézust, hogy mossa meg őt teljesen (9).

Péter viselkedésén is látszik az ember nyomorúsága: ez a hol fent, hol lent; – egykor semmit, máskor mindent.

Mindenki ilyen, az is aki „merev nyugalomban” néz maga elé.

Ez nem pszichológia, ez teológia, igei igazság és tény.

– 3. Jézus azonban lehajol az övéihez (1–2); – ezt külön hangsúlyozza az Ige: az övéihez (11).

Megváltó isteni szeretet ez (3).

Sokkal több, mint aminek látszik, ez a magát megalázó, szolgáló szeretet, amellyel Jézus elvégzi egy pogány rabszolga lábat mosó feladatát (4–5).

Mert ez csak a felszín.

Ne ezen hatódjunk meg.

Ez még önmagában édes keveset segítene rajtunk.

– 4. A lényeg az, amit közben kijelent, amit Igéjében mond: Akit Ő megmosott, megváltott, az teljesen tiszta mindörökké (10).

Isten teljesen tisztának, megigazultnak tartja az ilyen embert.

Nincs ennél nagyobb örömhír.

– 5. Az ilyen embernek már csak a lábát kell megmosni; – azt azonban, „amilyével” e világgal érintkezik naponta meg kell mosnia; – mert védhetetlenül bekoszolódik a megváltott ember is.

A bűnnel napi kegyességünkben vesszük fel a harcot, és hagyjuk, hogy az Úr naponta kivágja belőlünk a kukacot, amely belénk hatol, mint a szilvába…

„Lábat mosni” naponta kell, de ez nem változtat a tényen: már üdvösségünk van; – és itt is egyre tisztábbak leszünk, mígnem megérkezünk Őhozzá, aki szereti és megváltotta ezt a koszos, de az Ő jelenlétében megszentelt világot is (János 3,16).

– 6. Ezért Jézus Krisztus követői is szolgáló szeretettel szeretik ezt a világot, de tudják, hogy ez a szolgáló szeretet csak enyhít és nem megold, mert a megoldást csakis az Úr adja, adhatja, adta!

Közben pedig ebben a Krisztust követő szolgálatban egyre több minden világossá lesz menet közben (7); – az is, amit adott pillanatban nem értünk, de majd megértünk, odaát pedig teljesen tisztán láthatunk (1Korinthus 13,12).

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

[6] – 4. Egyébként hordozzuk alázattal a visszaéléseket, mert az Úr intézi a „többit”, miközben ez is, meg a júdási is része tökéletes, számunkra felfoghatatlan tervének, Igéje beteljesedésének (17), ami bennünket csak hitre indíthat (19-20).

– 5. Megismétlem, hogy a szeretetben való szolgálat egymás között kezdődik, de folytatódik a világban, és mindig elégtelen, mert több kell: megváltás kell, újjászületés kell, Krisztus kell!