Az Ige mellett – 20. hét

2019 – Huszadik hét (05.12-18.)

Május 12.

(1) „Jézus Krisztus…evangéliumának kezdete.” (Márk 1,1–8)

AZ EVANGÉLIUM KEZDETE.

– 1. Az evangélium történeti kezdeteit megtaláljuk az ószövetségi ígéretekben, a prófétai igehirdetésben (Ézsaiás 40,3), és közvetlenül Jézus fellépése előtt, Keresztelő János működésében (2–8).

– 2. Az evangélium isteni kezdete a názáreti Jézus eljövetele, akinek egész földi élete a kereszt felé haladt. A feltámadott Urat az ismeri, aki megismerte a földi Jézust, aki meghalt. Az látja az Istent, aki látja az embert; – ennek nyomán az látja az embert, aki látja az Istent. Mindkettő Jézus Krisztusban lesz valósággá. Ezt hangsúlyozza Márk (1). Az evangélium isteni kezdetei még ennél is előbbre mutatnak, a világ teremtése előttre (Efezus 1,3). Nem rajtunk múlnak a dolgok.

– 3. Az evangélium személyes kezdeteit akkor tapasztaljuk meg, amikor bennünk is kiáltó szóvá lesz a pusztaság (3), a megtisztulás és a megújulás utáni vágy (4–5); – mert böjtölve fájni kezd az „egyenetlen világ” minden nyomorúsága (6), kezdve a magunk bűneivel és méltatlanságával (7); – és mert kínozni kezd, hogy nem áll még irányba az életünk, hanem rohanva is értelmetlenül tévelygünk. Megtérést! (4) Szentlelket! (8)

– 4. Márk névtelenül írt, mert amit ír, annak a szerzője nem ő, hanem az Isten, tanúja pedig az egyház. Márk névtelensége hirdeti, hogy Jézus története egyetemes igényű, mindenkire vonatkozik, és akik megértették, azokat tanúskodásra kötelezi az örömhír. Ez a névtelenség jelzi, hogy Márk nem a saját dicsőségére írt.

5Mózes 1,1–33 97. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Engedjenek meg egy fontos bevezetőt.

Márk evangéliumot hirdet (1).

Ez a kifejezés akkor egyértelműen az egyház missziói igehirdetésének szakkifejezése volt.

Márk Kr. u. 70-ben, az őskeresztyén világmisszió első nagy korszaka után, az apostolok halála után írt; akkor, amikor teológiai irányzatok vitái, Jézus Krisztus isteni és emberi természetéről, elbizonytalanították az igehirdetést.

Márk, a názáreti Jézus életére vonatkozó egyéb hagyományt is beleillesztette a megfeszített Jézus történetébe, aki feltámadott.

Kicsoda Jézus Krisztus?

Márk hangsúlyozta, hogy az élő feltámadott Úr igazán csak Jézus keresztre vivő, földi útjával együtt ismerhető meg igazán.

Az ismerte meg a feltámadott Urat, aki megismerte a földi, és kereszt felé haladó, názáreti Jézust.

Márk a kereszt teológusa volt, aki hangsúlyozta, hogy a megdicsőült Krisztusról csak Jézus történeti valóságát ismerve lehet helyesen szólni.

Így Márk helyreállította Jézus isteni és emberi természetének egységét.

Márk elsőként vállalkozott arra, hogy a názáreti Jézus életére vonatkozó sokrétű hagyományt egy határozott céllal egésszé formálja.

Márk azt is hangsúlyozta, hogy az Ószövetség és Keresztelő János is Jézus eljövetelét hirdetik (2–8).

 

 

Május 13.

(9) „…eljött Jézus…” (Márk 1,9–11)

MIÉRT JÖTT JÉZUS?

– 1. Jézus eljött és megkeresztelkedett. Itt hiányzik a bűnvallás. Márk így is utal Jézus személyének titkára, aki felvette a keresztséget, de Őneki nem volt szüksége bűnbánatra. Jézus megkeresztelkedése jelzi, hogy eljött az, aki a gonosznál, a bűnnél is „Erősebb”, miközben megkeresztelkedésével felvállalta a bűnösöket, beállt velük egy sorba, hogy az erőtlent üdvösségesen erősítse (9). Jézus megerősít.

– 2. Mivel Jézus a pogányokkal határos Galileából jött, ez Márknál hangsúlyos, eljött az, aki minden nép számára elhozta az Isten megváltó hatalmát (9). Jézus megvált.

– 3. Jézus eljött, hogy megnyissa a bezárt eget az ember számára (10), és minden nyomorult zártságunkból megszabadítva, újból a menny tágasságában és reménységében élhessünk (Zsoltárok 18,20). Jézus „megnyit”.

– 4. Jézus eljött, hogy Isten Lelke Őáltala minket is betöltsön (10), és higgyünk Istenben, higgyünk Őbenne (János 14,1). Üres életünk Őáltala a mennyei világ gazdagságának és nem múlandó lomoknak edénye lesz. Jézus „betölt”.

– 5. Jézus eljött, hogy Isten kijelentésének maximuma hallhatóvá és világossá legyen számunkra. Kicsoda Jézus Krisztus: a szeretett Fiú, akiben Isten gyönyörködik (11). Őáltala bennünk is gyönyörködhet az Isten, és mi is Isten és egymás „gyönyörűségére” élhetünk. Ezt a mennyei szózatot Márk szerint egyelőre csak Jézus hallja, de nagypéntek és húsvét után számunkra is hallhatóvá lesz. Jézus „megszólít”. – Bródy János egy dala énekli, hogy lám, eljött, akire vártunk; és most, hogy így van, csalódva állunk. Emberi tapasztalatunk valóban ez. Jézus Krisztus az egyetlen, aki nem csal meg.

5Mózes 1,34–46 6. zsoltár

 

MÁjus 14.

(13) „…kísértette a Sátán…” (Márk 1,12–15)

Márk szemléletében JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSE NEM CSUPÁN EGY KONKRÉT ESEMÉNY, hanem Jézus egész földi útjának jellemzése, amelynek betetőzése és gonosz feletti győzelme: a kereszt.

– 1. Ez Márk témája: A kereszt teológiája, amelyben kiderül a földi Jézus személyének igazi titka, istenfiúsága, megváltó hatalma.

– 2. Jézust Isten Lelke a pusztába „űzte”; – „kidobta” oda. Jézus küldetése ez: emberlétében isteni hatalommal jelen lenni a világ Istentől elszakadt pusztaságában, „vadállatok” és démonok között.

– 3. A puszta száraz, kietlen, vad és veszedelmes hely. Mire feleszmélünk, már megtépáztak bennünket itt néhányszor a „vadak”, meg mi is leterítettünk közülük párat, aztán megfáradva az a keserű meglátásunk, hogy „kidobtak” bennünket ide, meghalni.

– 4. Jézus azért jött, halt meg, támadott fel, hogy visszahozza Isten jelenlétét ide, és a puszta kivirágozzon, ahogy a próféták ígérték (Ézsaiás 11,1–10; 35,1). Jézus, Isten Lelke által betöltekezve, azért jött, hogy legyőzze a Sátán hatalmát. Ezt a győzelmet azonban Márk nem itt jelenti be, mert ez a győzelem a kereszten és az üres sírnál lesz nyilvánvalóvá.

5Mózes 2,1–25 114. zsoltár

 

Május 15.

(17) „…emberek halászaivá teszlek…” (Márk 1,16–20)

TANÍTVÁNYSÁG.

– 1. Jézus elhívása nem emberi előzményekre támaszkodik, mert a tanítványság nem emberi elhatározás, képzettség, lelki alkat, társadalmi helyzet kérdése, hanem Jézus hatalmának bizonysága. Lám, Jézus mostani tanítványai között már az elején négy különböző embert hívott el szolgálatába; – noha mindannyian halászok voltak: ketten a partról (16), ketten pedig csónakból halásztak (19–20). Jézus lát, meglát abban, amiben vagyunk, és aközben megszólít, hogy ettől kezdve embereket halásszunk. Ez akkor Jézus látható, radikális követését jelentette, hiszen a négy tanítvány mindent otthagyott, és azonnal követte az Urat. Húsvét után többnyire a magunk helyén maradva követjük és hirdetjük az Urat (18).

– 2. Jézus elhívása egészen más, isteni elhívás. A zsidóság esetében a tanítványok választották a mesterüket, majd megtanulva az „anyagot”, otthagyták a mestert, és ők maguk is rabbikká lettek. Itt Jézus választ, és mindvégig Mester marad, a tanítvány pedig örökre „csak” tanítvány, miközben Jézus itt a törvény, mint megtanulandó „anyag” helyébe lép.

– 3. Megdöbbentő, hogy a zsidóságban az „emberhalászat” kifejezést akkor használták, ha valaki rászedte, becsapta a másikat. Megrettentem, ugyanakkor éppen ebben fedeztem fel az üzenetet. Ez a szakasz, mindjárt Jézus működésének kezdetén az Ő istenfiúságát hangsúlyozza, hiszen csak akkor „misszionálhatjuk” a másikat, (a keresztyénség misszionáló vallás), ha a földi Jézus a Krisztus, ha Ő valóban Isten Fia, Megváltó! (17)

5Mózes 2,26–37 31. zsoltár

 

Május 16.

(27) „Hatalommal…” (Márk 1,21–28)

JÉZUS SZAVÁNAK, IGÉJÉNEK HATALMA.

– 1. Jézus szava hatalommal szól. Jézus nem úgy szólt, mint az írástudók, hanem mint akinek mennyei hatalma van. Ha Ő szól, ha Ő tanít, akkor szava ma is megszólít, megtérít, újjászül és elhív. Viszont hiába magyarázzuk ezt a csodát azoknak, akik az Úr hatalmát soha nem tapasztalták még meg, és igazából csak magukban, értelmükben és „technikáikban” bíznak. Súlyosabb ránk nézve az üzenet, mert sokan vannak hivatalosan az Úr körül, akiket nem biztos, hogy Ő hívott el. Őnélküle „tökéletesen” ugyan tudunk szólni, de mégis krisztusi hatalom nélkül, akárcsak az írástudók.

– 2. Jézus szava hatalommal cselekszik, hiszen szombaton, a nyugalom napján gyógyít. Jézus hatalmára utal, hogy a törvény előírását megszegve könyörül a beteg emberen, így konkrétan cselekvő hatalma hitelesíti szavát, igazolja istenfiúságát. Mennyi testi és lelki betegség gyötör bennünket, sokféle tisztátalanság alatt nyögünk. Ne nézzük le a korabeli betegségértelmezést, mert bizony a betegség eredete ma is titok. A tudomány, minden tiszteletünk ellenére, csak a felszínen kaparász. Megkötözöttek vagyunk, és szabadulás kell.

– 3. Jézus hatalommal szól, és szava hatalmasan cselekszik is. Ezek a „bizonyítékok itt még” kellenek. De az élő hit akkor is tudja, hogy üdvössége van a feltámadott Úrban, ha Igéjének hatalma nem ad konkrét megoldást, hiszen az már a miénk.

5Mózes 3 54. zsoltár

 

Május 17.

(30) „Simon anyósa lázasan feküdt…” (Márk 1,29–31)

VERSRŐL VERSRE HALADVA FOGALMAZOK MEG ÜZENETEKET, kifejteni nem tudom, gondoljuk tovább!

29. vers. Az istentisztelet folytatódik a családban. Simont nem tépte ki a családi szerető köréből az, hogy Jézust követte.

30. vers. Simon családjáról nem tudunk meg részleteteket. A középpontba azonnal a beteg kerül. A tanítványok Simon anyósának betegsége miatt Jézushoz fordulnak. Ki nem beteg, vagy ki nem lehet az?

31. vers. Jézus kézen fogja és felállítja a beteget, akit elhagy a láz, de nem az érintés, a rituális mozdulat gyógyít, hanem Jézus Krisztus isteni hatalma, aki gyógyító Úr mindenfajta betegség felett: meggyógyít, vagy ad erőt hitben hordozni a „bajt”, mert az igazi gyógyulás a megváltás. Köszönjük azonban Urunk, a testi gyógyulást is, mert fáj a testi kín! A gyógyulás tényét az jelzi, hogy a gyógyult asszony azonnal szolgál nekik. A szolgálat hálaadás Jézus Krisztus szabadító és megváltó szeretetének ajándékáért. Jézus tisztelte a nőket, az asszonyokat és a gyerekeket is, akiket abban a társadalomban lenéztek. – Jézus azonban sokkal több mint diakónus, vagy hatalommal megszólaló igehirdető és gyógyító orvos. Mérhetetlenül több!

5Mózes 4,1–24 78. zsoltár

 

Május 18.

(34) „Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított…” (Márk 1,32–39)

GYÓGYULÁST!

– 1. Először szemléletem a lényeget! Szomszédunkban parkol egy mentőautó, amely napjában többször, szirénázva elindul egy-egy betegért; – nyaranta igen sűrűn kell mozdulnia. De nincs sziréna, ha nem üvöltő a baj. John Williams találó regénye a „Stoner”. Ebben olvassuk: „…ő is megértette, mennyire hiábavaló és pusztító, ha az ember átadja magát azoknak az irracionális és sötét erőknek, amelyek a világot az irracionális vég felé hajszolják…”

– 2. Az evangélium betegségképe a kettő együtt: vannak testi betegek, akiknek azonnal kell a segítség, de Jézus tudja, hogy nagyobb a baj ennél (34).

– 3. Márk Jézus egy teljes napjának összegzésével, sűrítve, summázva mutatja be az Úr jövetelének célját (32). Jézus azért jött, hogy betegeket és megszállottakat gyógyítson (38); – azokat is, akinek nem jár a sziréna, pedig nagy a baj; – azokat is, akik „máshol”, a „pogányok Galileájában” élnek, szerte a világ nyomorúságában (39). Az egész város beteg (33), mindenki összegyűlt (33), mindenki az Urat kereste (34). Kegyelmi állapot, amikor valaki tudja, hogy beteg, és azt is belátja, hogy egyedül Isten hatalma tud valóságos gyógyulást ajándékozni neki, Jézus által (33–34).

– 4. Jézus azért jött, hogy Isten Igéjét szólja, nem pedig, hogy csodákat tegyen (38). A gyógyulás csak ráadás, ajándék, mennyei jel, ami Jézust igazolja. Aki hisz, hálával fogadja a gyógyulást, de betegen is tudja, hogy a teljes gyógyulás a megváltás, amely hitben már a miénk, de teljes valóságában a mennyben lesz a miénk (38–39). Jézus imádkozott (35), utána szólt és gyógyított: Isten munkált Őbenne, Ő az Isten Fia! Őrá van szükségünk! Csakis Őrá!

5Mózes 4,25–49 18. zsoltár

Steinbach József