Az Ige mellett – 19. hét

2019 – Tizenkilencedik hét (05.05-11.)

Május 5.

(3) „Mint almafa az erdő fái közt…” (Énekek 2)

MINEK NEVEZZELEK?

– 1. A vőlegény kedvesének nevezi menyasszonyát, aki pedig szerelmesének nevezi a vőlegényét.

– 2. Milyen szép kép: Almafa a vőlegény, liliom a menyasszony. Más a férfi és más a nő, Isten teremtői gondolata nyomán. A férfi erős, termő fa, almafa az erdő fái között; – azaz a menyasszony számára olyan a vőlegénye, mint aki kiemelkedik, kitűnik mindenki közül, és védelmet, árnyékot, élelmet ad neki, a menyasszonyának, élete illatozó, szép, törékeny „liliom” párjának (1–3).

– 3. Ővele, örök párommal mehetek a borozóhelyre, azaz a menyegzőkor és utána, egész életünkben is örülhetünk egymásnak, egymással, felüdíthetjük egymást. Ez nemcsak lehetőségünk, hanem rendelt feladatunk is a párunk felé. Ővele, kirendelt, felvállalt párommal kapcsolatban a szerelem betege lehetek egész életemben, mert ez a betegség azonnal gyógyul, amint megöleljük egymást. Viszont halálos az a szerelem, tényleg betegség, amelyet mi ébresztettünk fel, „Isten akarata ellenére”. Ha nem a párunk iránt vágyódunk, akkor gyógyíthatatlan, halálos betegség a szerelem (4–7).

Galata 4,12–20 47. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

 

Az Énekek éneke nem isteníti a szerelmet, de nagy ajándéknak tartja azt, ezzel felel a korabeli vallások gyökeresen eltérő szerelem–szemléletére.

Párbeszédes formában, a vőlegény és a menyasszony felelgetése nyomán bomlik ki előttünk a szerelmesek öröme, valamint egy korabeli, egy hétig tartó menyegzői ünnep.

Emellett nekünk fontos figyelembe venni a teljes Írás összefüggéseit, amelyben ez a bibliai könyv is olvasható.

Ezek a fontos írásmagyarázati szempontok egyértelműen arra késztetik az olvasót, hogy itt egy férfi és egy nő házasságkötését, egymás iránti elköteleződését kiindulási alapnak vegyük a sorok olvasása során.

 

 

Május 6.

(1) „…kerestem, de nem találtam.” (Énekek 3)

Látom, figyelem a mai felelős, hívő fiatalokat, hogy micsoda KERESÉST JELENT NEKIK ISTENTŐL RENDELT PÁRJUK MEGTALÁLÁSA.

– 1. Sokáig imádkoznak és keresik mindenütt azt az egyetlent, akit egy életen át szerethetnek, az Úr rendelése szerint (1–2).

– 2. Mit jelent, ha nem találom a páromat? Hiszen a helyzet emberileg egyre kétségbeejtőbb, ahogy telik az idő. Mit tegyek? Ne keressem tovább? Törődjek bele, hogy nem találom a párom? Vagy fogadjam el azt, akit éppen találok, noha „nem őt szeretem a lelkemből” (2), nem őt látom a nekem rendeltnek?

– 3. Isten Igéje azt mondja, hogy keresd tovább, kérdezd meg még az őröket is, akik a várost járják, vagyis tégy meg mindent, amit csak lehet, kérj segítséget, ebben a keresésben (3). Meg fogod találni a párodat, amikor nem is gondolnád. Éppen ez a váratlanság hirdeti, hogy Isten ajándéka Ő, akit többé nem engedhetsz el (4).

– Hiszen nem jó az embernek egyedül, de csak azzal a valakivel jó, akit az Úr szerzett mellénk (1Mózes 2,18).

Galata 4,21–31 431. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

 

Az Énekek éneke, sok tudós szerint, hemzseg a vallástörténeti emlékektől, amelyek termékenységi ünnepeken istenek nászáról, királyok házasságáról, a szerelem istenítéséről dramatikusan előadva énekeltek, és amelyeket Isten népe menyegzői népszokásokká tisztítva használt fel.

Ilyen „ősi emlék”, „színpadi játék”, vagy „álom” a soron következő fejezet; – netán a menyegzői játék része?

Hiszen elképzelhetetlen, hogy egy fiatal lány, az ókori keleten egyedül járva kérdezősködjön szerelmese után (1–5).

 

Nekünk azonban ez a könyv Isten Igéje, ezért ma is üzen.

Inkább erre figyeljünk!

 

MÁjus 7.

(8) „Jöjj hozzám…” (Énekek 4)

A FÉRFI ÉS A NŐ SZÖVETSÉGE ÁLDOTT RITMUSBAN ELEVEN!

– 1. Olyan ez, mint a szív dobogása, összehúzódik és elernyed, lüktet, dobog. Közelség és távolság váltogatják egymást.

– 2. Ilyen a házasság.

– Gyönyörű a házastársunk (1–7)! Ő a miénk az Úrban, az egyetlenünk, egymáséi vagyunk. Ő a kertünk, zárt kert ez! (12–15) Mindig mondjuk párunknak, hogy milyen szép, és harminc év múlva szebb, mint hamvasan. A szépség sokkal több, mint külső. A szépség hit, összetartozás, közös reménység, élmény, küzdelem, üdvösség; – amely persze mindig odafigyel a külsőre is, vagyis soha nem lehet igénytelen.

– Amikor pedig távolodna a házastársunk, akkor hiányozzon! Vigyázat, ez nem testi távolodás, hanem a közös életben közeledünk és távolodunk, ezért a hétköznapi robotban újra és újra meg kell találnunk egymást, az Úrban (8; 16).

– 3. A legáldottabb lehetőség a közeledésre a folytonos távolodásban, a közös kegyesség: ima, Ige, evangélium, együtt. Az Úrhoz konkrétan közeledve közeledhetünk igazán egymáshoz is. Szent „trialógus” ez.

Galata 5,1–6 217. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Olyan ez, mint a szív dobogása, összehúzódik és elernyed, lüktet, dobog.

Olyan ez, mint a tenger morajlása, a lábamnál fodrozódik, aztán ellepi pár óra múlva a térdemet, majd délutánra az apályban elhúzódik.

Hasonló ez Prokofjev pulzálóan ihletett műveihez, a hegedűre és zongorára írt „Melódiákhoz”: elhalkul, majd ismét felerősödik; – gyors, majd lassul, hogy ismét tempósabb legyen.

Közelség és távolság váltogatják egymást.

 

Május 8.

(6) „Ajtót nyitottam szerelmesemnek…” (Énekek 5)

AJTÓNYITÁS A HÁZASSÁG, AZ ÚRBAN, a milliárdok közül nekünk rendelt egyetlen egynek, teljes összetartozásban.

– 1. A vőlegény és a menyasszony kölcsönösen vágyódnak egymás után. Ez testi vágy is, de sokkal több a testi gerjedelemnél. Ez a vágy az Isten által nekem teremtett másik felem utáni vágy, akivel egy testté, teljes életté lehetek (1–5).

– 2. A vőlegény és a menyasszony kölcsönösen keresik egymást, áldozatokat hozva egymásért. Az életnek nincs olyan verése, durvasága, csapása, amely eltántoríthatná őket egymástól, hanem inkább csak összecsiszolja közös életük minden alkatrészét (6–8).

– 3. A vőlegény és a menyasszony, az akkori ember számára legkifejezőbb képekben dicsérik egymást. A nő is dicsérheti a férfit, a sajátját, nem másét; – a feleség a férjet. Bizony észrevesszük más szépségét, vonzó személyét; – de nincs ennél nagyobb kísértés, ha a vonzalom egyértelműen kölcsönös. Itt a „Stop” tábla nem erkölcsi kérdés, hanem életmentés, még akkor is, ha az erkölcsi kérdések soha nem üdvösség-kérdések, hanem mindig a már megnyert üdvösség gyümölcsei. Éppen ezért nincs alku (9–16).

Galata 5,7–15 198. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

 

A vőlegény és a menyasszony kölcsönösen vágyódnak egymás után.

Ez testi vágy is, de sokkal több a testi gerjedelemnél.

Ez a vágy az Isten által nekem teremtett másik felem utáni vágy, akivel egy testté, teljes életté lehetek.

Ő az „összeillesztős játékban” az az egyetlen, aki hozzám illik, mert nekem rendeltetett.

Ezért érthetetlen, hogy sokan számos testi és zűrös kapcsolatban, sokakat „kipróbáltak” már.

Mert ez olyan – nem akarok enyhébb képet alkalmazni most – mint a hozzám nem illő nyeregbe ülni: felsebez, megbénít, ledob, tönkretesz, nemcsak engem.

Itt ló, lovasa, de a felelős-lovász, meg az egész lovarda sérül (1–5).

 

Az előző fejezetben a menyasszony dicséretét olvashattuk, most főként a vőlegény dicséretéről van szó (9–16).

 

Május 9.

(9) „De galambom csak egy van…” (Énekek 6)

Láthatjuk tehát, hogy a házasságban könnyen ELVESZÍTHETJÜK EGYMÁST. Így van ez ma is. De nem jól van így. Vegyük ezt észre, és kezdjük el keresni a másikat (1–3).

– 1. Találjuk meg újra azt az egyetlent, akivel az Úrban házassági szövetséget köthettünk! Még a korabeli, királyi háremek megemlítése is ezt az üzenetet erősíti, óriási kontrasztjával: mert kultúra ide és oda, Isten akarata egyértelmű, ami az ember számára is világos, hogy így szeretni, örökre, csak egyet, az egyetlent lehet, még ha sokakat is kívánna ez a gyarló, parázna test (8–10). Ma így mondják ezt, a fülem hallatára: – Sok jó nő van, meg sok jó pasi! – Mégis, csak egy lehet a tiéd!

– 2. Ennek az egyetlennek kifejezése az itt olvasható sok gyönyörűséges kép közül az, amikor a vőlegény, a „király”, legszebb kocsijába emeli a feleségét, abba, amely a királyi menet élén áll. Igen, a férj számára az első ember a felesége, őt kell felemelnie (11–12). Minden más ezután következik. Ezt a tényt még a saját gyerekeik sem írhatják felül.

– 3. Elevenedjen meg újra ez a szövetség egymás szépségének, fontosságának dicséretével (4–7). Igen, ezeket mondani is kell a másiknak, sokévtizedes házasság után is.

Galata 5,16–26 213. dicséret

 

Május 10.

(11) „Én szerelmesemé vagyok…” (Énekek 7)

Nagyon egyetértek Szabó Andor magyarázatával, aki itt azt hangsúlyozza, hogy az Énekek énekében sehol sem esik szó arról, hogy a szerelem az eljövendő nemzedékek bölcsője. Legfeljebb csak utalás szintjén olvasunk erről, amikor a mandragórát említi az ének, amely a közhiedelem szerint segítette a fogamzást (14; 1Mózes 30,14–17). Az ihletett szentíró és az adott kor ismeretében nyugodtan mondhatjuk, hogy az meg sem fordult akkor a fejekben, hogy ne lenne gyerekáldás, hiszen ez elválaszthatatlan részét képezte a házasságnak.

Ugyanakkor az Énekek éneke mégis határozottan azt üzeni, hogy a házassági közösség nem csak a gyerekáldásért van. Önmagában is fontos szövetség ez, ahol két ember élete kiteljesedhet, az Isten színe előtt.

Fontos a gyerekáldás, ezt kérjük, várjuk, akarjuk, elfogadjuk, nem korlátozzuk. De nagy baj, ha utána minden a gyerekekről szól. Sok házasságban látom ezt. Az elkényeztetett lurkók szép csendben szétverik a házasságot, hiszen minden értük van születésüktől kezdve, és mire felnőnek és kirepülve rá sem nyitják szüleikre az ajtót, ott marad egymás számára két öreg, idegen ember…

Galata 6,1–10 455. dicséret

 

Május 11.

(14) „Siess hozzám szerelmesem…” (Énekek 8)

– 1. A vőlegény hívásával, sürgetésével zárul a költemény: A Biblia utolsó lapjai is a mennyei vőlegény imádságos „sürgetésével” zárulnak: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

– 2. Jöjj, Uram Jézus! A Te jelenléted teszi „érzékennyé” a házasságot, amelyben csókkal is kimutathatjuk szeretetünket (1), gondoskodhatunk a másikról, annak kedvére is járhatunk (2), megölelhetjük egymást (3). Sok gyerek említi felnőttként, hogy soha nem látta a szüleit úgy, hogy szeretetüket kimutatták volna egymás iránt. Pedig fontos jelzések, minták ezek.

– 3. Jöjj, Uram Jézus! A Te jelenléted váltja meg a házasságot a „pusztaságtól” (5), minden kísértéstől (4), a sokféle módon működő, „üzletszerű” szerelemtől (11). Az Úr megerősíti, összetartja a házasságot, mennyei erejével, amely erősebb még a halálnál is. Jézus Krisztus az üdvösség örömével pecsételi meg házasságunkat (1Péter 3,7). Jézus Krisztusban a házastársak az üdvösség kegyelmében is egyetlen társak egymás számára (12), így a házasság az a hely lesz, ahol üdvösséges, maradandó örömmel lehet „lobogni”, minden „józanság” után (6–7).

Galata 6,11–18 230. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

 

Az Énekek éneke véget ér, de nem befejezett.

 

A vőlegény hívásával, sürgetésével zárul a költemény:

– Siess, hozzám szerelmesem! – így sürgeti őt a menyasszonya.

A Biblia utolsó lapjai is a mennyei vőlegény imádságos „sürgetésével” zárulnak: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

De jó hallani és meghallani a vőlegény bíztató, bizonyosságot adó válaszát: „Bizony, hamar eljövök.” (Jelenések 22,20)

 

Az Énekek énekének felépítése is elsegít az üzenethez.

Az udvarlás, benne vágyakozással, bizonytalansággal, egymás dicséretével, a másik elvesztése iránti félelemmel, ismétlődő refrénekkel, képezi az első szakaszt (1–3,5).

Az esküvő, lakodalmasmenet és nászéjszaka megéneklése a második szakasz (3,6–5,1).

Ezt követi a házasság kiteljesedésének leírása, ahol meg kell küzdeni a fenyegető közönnyel, újra és újra keresni kell és meg kell találni egymást, hogy egymás kölcsönös dicséretében, tiszteletében, szerelmében megerősödve töltse be küldetését házassági szövetségünk (5,2–8,4).

Végezetül majd az Énekek éneke a szerelem erejéről szól (8,5–7), majd visszatekint a korábbi történésekre (8,8–14).

 

A házasság Isten emberrel kötött szövetségének megjelenítése (Efezus 5,21–33; Jelenések 21,2).

 

Steinbach József