Az Ige mellett – 08. hét

2019 – Nyolcadik hét (02.17-23.)

Február 17.

(1) „Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket.” (Ezsdrás 5)

HÍVŐ BÖLCSESSÉG.

– 1. Ez a hívő bölcsesség adatott Isten népe akkori vezetőinek és véneinek, akik a templom újjáépítését vezették. A perzsa helytartó kérdésére bölcsen feleltek: nem védekeztek, nem magyarázkodtak, végképp nem háborodtak fel, hanem tömören elmondták népük és templomuk egész történetét, mint Isten cselekvését, nem tagadva a saját bűneiket sem (3–5; 11–16).

– 2. Ez a hívő bölcsesség adatott a perzsa helytartónak is. Mert ez adatik azoknak is, akik hivatalosan nem hozzánk tartoznak. Tattenaj helytartó e bölcs hitből fakadóan írja meg levelét Dárius királynak. Ebben szó szerint idézi a zsidó vének válaszát. A helytartóban nincs rosszindulat, hanem inkább segítő szándék, amely nem ügyet akar, hanem megoldást, a tartományában élők javára (6–10).

– 3. Urunk, köszönjük, hogy Te adsz nekünk hitből fakadó bölcsességet, a legnehezebb helyzetekben is. Ez nem okos diplomácia, mert nem kötünk olcsó, hazug kompromisszumokat, hanem a Te áldott cselekvésed ebben a világban, általunk.

János 7,40–53 91. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Isten Igéje bíztat, a mindenkori próféták által, hogy ne féljünk, és hívő bölcsességgel végezzük szolgálatunkat (1–2).

Nem mindegy, hogyan reagálunk! Inkább mindig aludjunk egyet, azaz imádkozzunk egyet a döntések előtt, hacsak lehet.

 

 

Február 18.

(1) „…nézzenek utána ennek…” (Ezsdrás 6,1–12)

MINDENT „RÖGZÍTENI” KELL.

– 1. Gyakran több idő és energia a folyamatok rögzítése, mint maga az érdemi munka. Mégis fontos, mert levédi az ügyet a papír, ha utánunk néznek (1–2); – valamint megőrzi azt a jövő számára is.

– 2. Círus rendeletének megtalált jegyzőkönyve megmentette a templom építését, hiszen a dokumentumból kiderült, hogy a zsidók a korábbi alapokra tényleg felépíthetik templomukat (3–5). Ez nem hitbéli, hanem politikai döntés volt. Mégis megfontolandó annak eredménye, miszerint minden „kultúrát” a maga zavartalan szépségében őrizzünk meg (6–12).

– 3. Csak az élő Istenbe vetett hit lát ennél többet. Csak ez a hit látja, hogy minden dokumentálás fontos és ugyanakkor kérdéses, mert egyre inkább csak dokumentálunk, „láttatunk”, és nem cselekszünk. Csak ez a hit látja be, hogy ebben a hasadt világban azonban lehetetlen csak cselekedni, mert először és mindenekelőtt „láttatni” kell. Csak ez az élő Istenbe vetett hit látja a rögzített isteni szó mögött is az üzenetet, valamint a megváltás evangéliumát.

János 8,1–11 223. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázatban

 

Amit nem írtak le, az végképp megbukik, valamint eltűnik, már az itteni világ számára is. A digitális adatrögzítés persze még számos kérdést felvet.

 

Dárius ennek alapján parancsot adott ki, hogy a folyamon túli tartományok adói is támogassák a zsidók szent házának felépítését, hogy ott imádkozhassanak a perzsa királyért.

 

– 3. Csak az élő Istenbe vetett hit lát ennél többet.

Csak ez a hit tudja, hogy Isten a népét óvta ezzel a dokumentummal is.

Csak ez a hit látja, hogy minden dokumentálás fontos és ugyanakkor kérdéses, mert egyre inkább csak dokumentálunk, „láttatunk”, és nem cselekszünk. Sokkal többre jutnánk, ha a „láttatásra” fordított energiát is a cselekvésre fordíthatnánk.

Csak ez a hit látja be, hogy ebben a hasadt világban azonban lehetetlen csak cselekedni; – mert először és mindenekelőtt „láttatni” kell.

Csak ez az élő Istenbe vetett hit látja a rögzített isteni szó mögött is az üzenetet és a megváltás evangéliumát.

 

 

Február 19.

(18) „…Isten szolgálatába állították…” (Ezsdrás 6,13–22)

ISTEN SZOLGÁLATÁBAN ÁLLUNK.

– 1. Ebben a szolgálatban megőriz és megvéd bennünket a mi Urunk. Ehhez még a világi felsőbbséget is felhasználhatja. Így ígéretünk van arra, hogy ebben a szolgálatban hűséggel elvégezhetjük azt, amit Urunk ránk bízott, ahogy Isten népe akkor, ott elkezdhette és befejezhette a templom újjáépítését. A magunk helyén mi is elkezdhetjük és befejezhetjük a magunk részét az Isten országának építésében. Isten épít, mi csak eszközei vagyunk (13–15).

– 2. Ebben a szolgálatban fontos a szentség és a tisztaság. Ennek kifejezése a templom felszentelése, a papok szolgálatba állítása, az előírt páskaünnep megtartása (Kr. e. 515). A szentségünk a szabadító Istenben van, aki a maga számára elkülönített bennünket. Az elkülönülés nem jelenti a másik lenézését, végképp nem jelenti a másikkal való ellenséges szembenállást. De fontos a határok meghúzása, az út kijelölése, annak engedelmes követése. Ahol minden összekeveredik, ott halálos káosz nyeli el az életet (16–22).

– 3. Bátorít ez az igeszakasz, Urunk hitvalló szolgálatára hív, abban megtart. Így életünknek üdvösséges iránya és békessége van.

János 8,12–20 500. dicséret

 

Február 20.

(6) „…ez az Ezsdrás eljött Babilóniából…” (Ezsdrás 7,1–10)

– 1. Az építkezés látványos, az mindig zavaró, szemet szúr. Kiemeli a másik jelenlétét. Az ellenséges samáriaiak ezért jelentették fel a templomépítést.

– 2. Dárius ugyan megengedte a templom felépítését. De utódai a békesség miatt inkább a zsidók belső, vallási életének megerősítésére helyezték a hangsúlyt. Hiszen egy nagy birodalomban mindenki élhet a saját vallása szerint, és ebből kevesebb baj lesz, mint az önmagukat megjelenítő építkezésekből. – Higgy, amit akarsz; – mondj, amit akarsz; – szabad vagy; – elégedj meg ezzel: – de érdemi beleszólásod nem lesz a dolgok menetébe! A kutatók szerint ezért küldték Ezsdrás papot és írástudót Jeruzsálembe, Kr. e. 458-ban: – Foglalkozzanak a zsidók a saját vallásukkal, írásukkal, törvényükkel, hitükkel! Ez kevésbé demonstratív.

– 3. A világ alkuk, érdekek féktelen, halálos meccse, ahol életveszélyes lehet, ha illetéktelenül és látványosan jelenük meg ott, ahol nem kellene. Ezen a világon csak az a Megváltó segíthet, akit az Írások meghirdettek. Mi ezt a Krisztust hisszük, amikor ebben a világban élve az Írásokat kutatjuk és tanítjuk, akárcsak Ezsdrás (10), és bízunk az Isten megváltó erejében (6).

János 8,21–29 298. dicséret

 

Február 21.

(27) „Áldott az Úr, őseink Istene, aki arra indította a király szívét…” (Ezsdrás 7,11–28)

– 1. Dárius utódai, fia és unokája: – Xerxész, más néven Ahasvérós, Kr. e. 485–465 között uralkodott, ez Eszter könyvének időszaka; – majd Artaxerxész, más néven Artahsasztá, Kr. e. 464–424 között ült a perzsa trónon.

– 2. Artaxerxész hivatalos rendelkezésben küldte haza Ezsdrás papot, más papokkal és lévitákkal együtt, valamint azokkal együtt, akik Isten népe közül haza akartak menni (11–13). Feladatuk a zsidó istentisztelet és lelki élet helyreállítása volt (14–17). Ezt a király támogatta (18–26), anyagilag (21–22), és szigorú határozatokkal (26) egyaránt.

– 3. Ezsdrás pedig nem Artaxerxészt, hanem az Urat magasztalta ezért a lehetőségért, aki felindította a király szívét mentő szeretetre. Felépült az Úr háza, de fel kellett azt ékesíteni Isten hívő népével, akik Lélekben és igazságban imádják az Urat (János 4,23–24). Az Úr megváltó hatalma népével van, összegyűjti őket mindenünnen, és megerősíti őket ebben a hatalomban (27). Csak erre van szükség. Mi soha nem önmagunkat, hanem csakis ezt a krisztusi, megváltó hatalmat láttathatjuk, építhetjük, képviselhetjük és hirdethetjük ebben a világban.

János 8,30–36 467. dicséret

 

Február 22.

(23) „…könyörögtünk ezért Istenünkhöz…” (Ezsdrás 8,1–23)

EZSDRÁS BÖJTÖT HIRDETVE IMÁDKOZOTT a vele hazatérőkkel, a családokkal, papokkal, lévitákkal és templomszolgákkal.

– 1. Az imádságban megalázzuk magunkat az Úr előtt, mert életutunkon és földi életünkön túl is mindenben Őrá hagyatkozunk, hogy „jó utunk” lehessen: nekünk, szeretteinknek, a ránk bízott „jószágoknak” (21).

– 2. Az imádságban megalázzuk az ellenséget, annak „seregét és lovasságát”; – minden ellenség által támasztott gondot és terhet; – mert Urunk nagyobb minden itteni „seregnél”. Az imádságban továbbra is számolunk az ellenséggel, nem menekülünk illúziókba, de nem rettenünk meg az ellenségtől, mert hatalmasabb Urunk van annál. Az imádságban megvalljuk, hogy szégyelljük félelemmel teli hitetlenségünket (22).

– 3. Az imádságban hitvallást teszünk arról, hogy Istenünk mindazoknak javára van, akik Őt keresik. Az Úr oltalmaz (22). Az Úr valódi, örök, maradandó javakkal ajándékozott meg bennünket Jézus Krisztusban. Erre van szükségünk! Jézus Krisztusban minden kérésünket meghallgatta az Isten (23).

János 8,37–47 483. dicséret

 

Február 23.

(29) „Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg, amíg meg nem méritek…” (Ezsdrás 8,24–36)

Ezsdrás nem kér KATONAI VÉDELMET az útra, hogy kifejezze Istenébe vetett bizalmát. Nehémiás elfogadja a katonai védelmet (Nehémiás 2,9). Üdvözítő Istenünk emberi eszközökön keresztül is védelmez.

– 1. Egy dologhoz viszont Isten szigorú előírása szerint is mindig kell a „katonai rend és védelem”. Ezek az anyagi természetű ügyek. Ezsdrás a vezetők jelenlétében mérte meg a babiloni király által a templomnak ajándékozott kincseket (27–27).

– 2. Minden anyagi természetű ügyet szigorúan kell kezelni, de az Isten számára elkülönített szent dolgokat különösképpen (28).

– 3. Jó azonban tudni, hogy ezek a kincsek csak egy ideig vannak ránk bízva. Az a feladatunk, hogy hiánytalanul továbbadjuk, és hűségesen gyarapítsuk azokat. Egyre nehezebb ez a szolgálat, mert gyarló és gyanakvó itt mindenki. Nem véletlen, hogy még ezek a „kirakatosan hű sáfárok” is, alig győzik bemutatni szolgálatuk után az engesztelő áldozatokat (35–36). Jó volt felvenni, megőrizni, gyarapítani a drága, szent kincset; – de még jobb lesz átadni másoknak, Uram! (29–34)

János 8,48–59 425. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

 

Üdvözítő Istenünk emberi eszközökön keresztül is védelmez; – de azok ellenére, azok nélkül is megvédhet, oltalmazó akarata szerint.

 

– 2. Minden anyagi természetű ügyet szigorúan kell kezelni, de az Isten számára elkülönített szent dolgokat különösképpen.

Az Isten számára elkülönített, „szent” emberek élete ezért sokféleképpen nehéz, terhelt, kegyelemre szorult élet.

Nem azért, mert ezek rosszabbak lennének bárkinél is!

Sőt, a világ ügyleteihez képest, Isten népén tényleg látszik a szentség.

Ugyanakkor, a világ tökéletlensége és a szent ügy érzékenysége miatt, itt a legkisebb tévedés is üvölt.

Ezért terhelt és kegyelemre szorult Isten népének szolgálata (28).

 

Steinbach József