“A szeretet soha el nem múlik” (1. Kor. 13.) – Kárpátaljai lányok látogatása – 2019. július 1-8

“A szeretet soha el nem múlik” (1. Kor. 13.)

Két csillogó szempár, két tüneményes mosoly és mindig segítségre kész kezek…

Amikor 2019. tavaszán felötlött bennem a gondolat, hogy nyáron vendégül látok két kárpátaljai fiatal lányt egy hétre nyaralni, még magam sem tudtam, hogy saját magamnak legalább akkora élményt szerzek majd, mind nekik!

A lányokat, Molnár Beátát (Bettit) és Varga Adrienn-t nem ismertem korábban, csak az érkezésük előtt ismerkedtem meg velük e-mailen Steinbach József Főtiszteletű Püspök úr, a Dunántúli Református Egyházkerület Püspöke közvetítésével Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház Főgondnoka révén.

Mindenki számára szokatlan volt a meghívás (kicsit „zsákbamacska”): nem iskolai vagy egyházi szervezésről volt szó, hanem csak egyénileg felajánlottam, hogy két ismeretlen lányt a Balatonalmádi otthonomban egy hétig nyaraltatok teljes ellátással, teljesen ingyen, hogy családtagnak fogom tekinteni őket, és elviszem őket a környéken mindenféle szép helyre (Balatonfüred, Tihany, Veszprém, Pápa). A választásom azért esett Kárpátaljára, mert az ottani testvéreink élnek manapság a legnehezebb körülmények között, és ott akartam segíteni, ahol a legnagyobb szükség van rá. Felnőtt fiatal lányokat hívtam, akik kedvesek, okosak, segítőkészek és hívő reformátusok, de mivel gondolom sok kedves, okos, segítőkész és hívő fiatal lány van Kárpátalján, így Főgondnok úr számára nem lehetett könnyű a választás!

Az érkezés pillanata a Városligetben:

A lányok mindketten Kígyósról, egy Beregszász melletti faluból jöttek: Betti (20) már dolgozik, virágkötéssel foglalkozik, Adrienn (18) pedig a Beregszászon működő Kárpátaljai Magyar Főiskolára jár magyar-angol szakra.

Betti és Adrienn nem tudták igazán, hogy mire számítsanak, de azt hiszem (remélem), hogy már rögtön első este úgy érezhették, hogy családban és otthon vannak! Július 1-én vártam őket Budapesten autóval, aztán rögtön lementünk a Balatonra (még aznap este fürödtünk is!), és az együtt töltött egy hét alatt rengeteg mindent csináltunk: strandoltunk, hajókáztunk, kirándultunk, várost néztünk, jókat ettünk és sokat nevettünk! Amikor otthon voltunk, a lányok valódi családtagként viselkedtek: amiben tudtak segítettek, sőt, mondhatom, hogy
kivették a kezemből a munkát, amiért nagyon hálás voltam. Sok élménnyel feltöltődve ültek aztán be újra a kocsiba a nyaralás végén július 8-án, hogy visszamenjünk Budapestre.


A búcsúzáskor, amikor felszálltak a hazafelé menő buszra, már éreztem, hogy nagyon fognak hiányozni! És azóta is hiányoznak…

De nagy öröm volt, hogy itt voltak! Én is legalább annyival gazdagabb lettem általuk, mint ők általam!

A tőlük kapott szép hímzett díszpárna a Pál Apostol első Korinthusbeliekhez írt leveléből való idézettel – „A szeretet soha el nem múlik” – mindig emlékeztet majd rájuk és arra, hogy összetartozunk, hogy a szeretet átível minden mesterségesen vont határon és távolságon!

Szeretném, ha Adrienn-nel és Bettivel megmaradna a kapcsolat, ha valamikor újra jönnének, de ugyanakkor szeretnék a jövőben másokat is vendégül látni.

Csak ajánlani tudom minden kedves gyülekezeti testvérünknek, különösen azoknak, akik olyan szerencsések, hogy a Balaton mellett élnek, hogy ők is tegyenek így, és fogadjanak be fiatalokat nyaralni a Kárpátaljáról. Mert mint tudjuk, adni legalább annyira jó, mint kapni, és a fiatal vendégeink boldogsága a miénk is!

Balatonalmádi, 2019. július 18.
Makkay-Chambers Adrienne
amakkaychambers@t-online.hu